Zarándoklátogatás

A jászói 24. Mécs László Szabadegyetem részvevői 2022. július 15-én szellemi-lelki látogatást tettek a környék nevezetesebb helyein, autóbusz-kirándulásra került sor Szepsibe, Bodollóra, Tornára, Restére és Makrancra.

Az első állomás a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épülete volt, ahol Nagy István, iskolaigazgató köszöntötte a becses vendégeket, akikkel röviden ismertette a közelmúlt és a jelen nevezetesebb eseményeit és szólt az intézmény távlati terveiről.

A következő állomás a bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templom volt, ahol Gábor Bertalan esperes-plébános és Ing. Király Antal, templomgondnok köszöntötte a zarándokokat.

Történelmi dokumentumok alapján bizonyítható, hogy Bodollónak már 1332-ben volt saját plébániája. A község eredetileg két részből állt Kis- és Nagybodollóból. Fényes Elek beszámolója szerint a falunak 500 katolikus, 82 zsidó, 40 református és 4 evangélikus lakosa volt. Ebből is kitűnik, hogy a falu a 19. században katolikus többségű volt. Ugyancsak aránylag erősen voltak jelen a zsidó honpolgárok is, akik az akkori állami előírások szerint csak a század 50-es éveiben költözhettek be a városokba, így került aztán a bodollói zsidó rabbinátus Szepsibe is.

Ismereteink Bodolló középkori templomáról nagyon hiányosak. Azt tudjuk, hogy a Rákóczi-féle szabadságharcban a templom megsérült és elpusztult. A helyiek 1740-ben a romokból az eredeti helyen új templomot emeltek, ami 1902-ben falazott tornyot, 1903-ban belső felszerelést nyert. Ez a Szűz Mária látogatásának szentelt templom is, sajnos a 2. világháborúban megsérült és szinte teljesen elpusztult. A falu a háborút követően hosszú évekre templom nélkül maradt. A kommunista hatalom egészen a bukásáig sikeresen meggátolta egy új templom építését. A helyi hívek azonban ilyen helyzetben sem adták fel a hitüket. Gyalog, biciklivel, autóval, ki hogyan tudott, Szepsibe jártak szentmisére. A faluban csupán nagyobb ünnepek alkalmából, illetve vasárnaponként tartottak szentmiséket. Erre a célra évekig egy magánház adott helyet a falu közepén. Frindt László (1870 -1945) földbirtokos özvegye, Frindtné, született Lieszkovszki Ilona (l878 -1965) haláláig biztosította az Egyháznak ezt a lehetőséget. 1965 után az Éhik család házában tartották a szentmiséket.

A régi templom romjai között a helyiek egy fa-, ill. vasszerkezetű haranglábat emeltek, hogy legalább harangszó hangozzon a faluban. 1989 után a szentmiséket már a helyi kultúrházban ünnepelték, majd megindult az intenzív gyűjtés, otthon és külföldön is, főleg Magyarországon. A templomépítés egyik fő kezdeményezője a falu szülöttje, az akkor Budapesten élő és működő főtisztelendő Mons. Kádasi István, kanonok, esperes-plébános volt, valamint Ikrényi Anna és Flasko Bertalan.

Hála Istennek a templom felépült, 1996. június 16-án szentelte fel Mons. Alojz Tkáč, kassai érsek. Alapkövét első lelkipásztori útja során áldotta meg Szent II. János Pál pápa Pozsonyban.

Az új bodollói templom modern épület, amely hűen illeszkedik a környezetbe. A templomnak, mint általában a környéken, három harangja van. A kisharangot Frindt László öntette 1924-ben. A középső harang, amely a Szűz Máriának van szentelve, Kisgelyőcön öntetett Egry Ferenc által, ugyancsak 1924-ben.

A templomban a nemzet lelki megújulásáért 2002. október 13-a óta havonta Fatimai engesztelő imatalálkozó van, ahová szívesen érkeznek a hívek a határ mindkét oldaláról. Az első találkozó a helyi hívek Fatimai zarándoklatából hozott kegyszobor elhelyezésekor történt.

A templomot két ízben is meglátogatta Őeminenciája Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek. Először 2006. március 20-án, amikor Őexcellenciája Mons. Alojz Tkác, kassai érsek kérésére Szent István ereklyét hozott és adott át a makranci filiális templom új oltárába és 2016. május 13-án, amikor felszentelte a templom új szárnyas-oltárképét, a falu szülöttje Király Tamás és alkotótársa, Kis Virág Glória művét.

Mons. Bernard Bober, kassai érsek-metropolita 2016. január 13-án a jubiláló templom szentélyében véglegesen elhelyezte az Isteni Irgalmasság ólomüvegképét. 2016. október 13-án Mons. Pásztor Zoltán püspöki helynök áldotta meg a Szűzanya Fatimai kegyszobrának mását, ugyancsak Király Tamás és Kis Virág Glória alkotását, amelyet az érsek-főpásztor a jelenések centenáriuma kapcsán 2017. május 13-án koronázott meg ünnepélyesen és egyben megáldotta az ólomüvegablakot: a Fatimai jelenésekre emlékeztető többnyelvű evangéliumi üzenetet - Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban - Schultz Gábor és neje Megalesz Magdolna mesterművét.

A találkozó végén Király Antal, okleveles mérnök, templomgondnok mondott köszönetet, hogy együtt imádkoztunk, elmélkedtünk. Ahhoz ugyanis, hogy igazán közösséget alkothassunk Istennel, egymással és önmagunkkal szükség van a csendre, a csendességre, az elcsendesedésre, mert így könnyebben halljuk meg, hogy mit üzen nekünk és rajtunk keresztül a Szentlélek napjaink világának.

Amint azt az oltárkép is sejteti: a názáreti Szent Szűz, a Boldogságos Szűz Mária, különleges küldetést kapott: az istenanyaság páratlan kegyelmét.  De Mária továbbra is ember maradt, ami küldetésének határait is kirajzolta: nem lett ugyan apostollá, de maga is apostolkodni hivatott. Részt kapott és vállalt a misszióból, az evangéliumi értékrend hirdetésében, továbbadásában, megélésében. Szűz Mária, hivatását elfogadva megengedte, hogy a Szentlélek erre is alkalmassá formálja és vezesse. Saját szándékait, terveit és álmait együttműködő készséggel alávetette Isten akaratának. Az örök Igének méhében való megfoganása után útra kel, hogy küldetését teljesítve, Krisztust közvetítse a világnak. Ez fakasztotta nemcsak Erzsébetet és az ő méhében Keresztelő Jánost, hanem később is az egész Egyházat is igazi örömre, hitvallásra és istendicséretre (vö. Lk 1,39–45).

Majd ismételt örömmel és nagy bizakodással közölte, hogy október 13-án Őeminenciája Dr. Erdő Péter bíboros úr, Magyarország prímása, Őexcellenciája, Bernard Bober érsekfőpásztorunk kíséretében meglátogatja a közösséget, hogy a bodollói engesztelő imatalálkozók 20. évfordulóján az itt élőkkel együtt mondjon hálát és köszönetet az itt kapott kegyelmekért. Ezúton is tisztelettel és szeretettel hívta a kedves megjelenteket – határon innen és határon túl!

Végezetül József Attila verssorait idézte: Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz… Sajnos, sokan akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak… De hála Istennek, mi itt Bodollón - mondta - az engesztelések esti énekében nem egyszer már túljutottunk a különböző szakadékon. Ezért örül a megvalósult zarándoklatnak és a jászói találkozóknak, amelyek segítenek látva látni a megújult lelkünket és lelkületünket, mint az ünneplő ruhánkat, amit továbbra is gondosan kell őriznünk, hogy tiszta legyen és tiszta is maradjon nemzedékről, nemzedékre.

A makranci templomot Turnyánszky Veronika mutatta be. Makranc községet az okiratok először 1217-ben említik, mint olyan falut, amely tizedet fizetett a pápai államnak. 1317-ben Villa Mocrunch-ot említik, amely az Abák birtoka volt. 1332 előtt Makrancnak már saját plébániája volt. A középkori makranci templom nem maradt fenn. Egyes források szerint még a 15. században épült az a templom, amelyet a husziták magas kőfallal vettek körül.

A templomot a 18. században barokk stílusban átépítették, a 19. század végére azonban már életveszélyes állapotba került, ezért a hatóságok 1888-ban lebonttatták.

A mai makranci templom egyhajós építmény, 1906-ban épült szecessziós stílusban, sok neogótikus motívummal gazdagítva. A főoltár kőből készült, pszeudogótikus, Szent István királyt ábrázolja. Alkotója a soproni illetőségű Hild Lipót volt. Az ő alkotása a baloldali mellékoltár is, amely a Lourdesi Szűz Máriának van szentelve és a szószék, amelyet 1907-ben készítettek Takács József és dr. Wohl Sámuel adományából.

A keresztút 14 állomását a háborúban elesett Hegedűs József szülei adományozták Zala megyéből. A templomban megtalálható még a Jézus Szíve, a Pieta-szobor, Szent Teréz, Szent József és Szent Antal szobra is. A kóruson elhelyezett orgona eredeti, a templom építésének idejéből való. A kórus alatt található egy feketemárvány emléktábla - ez az olasz kőművesmesterek és Andrássy Dénes gróf emlékét hirdeti. A gróf a sekrestye renoválását finanszírozta, miután annak boltozata beszakadt.

A torony alatt, a templom előterében két falfestmény található 1924-ből. Ezeket Max Kurth készítette. Az első festmény Magócsi Endre plébánost ábrázolja, amikor átveszi a templom terveit, a másik Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspököt a templom szentelésénél. A festményeket előbb, 1952-ben Dzsubák Gábor és József majd pedig 1992-ben Milkovič Pál restaurálta. Az, hogy ma áll a makranci templom, leginkább Magócsi Endre, szepsi esperes-plébános (1900 -1912) érdeme. Segítői a helyi építési bizottmány tagjai voltak - Takács László, Vojakovics János, Tibai János, Zsupcsán János és Sváb István. A templomszentelésre 1907. augusztus 20-án került sor. A templom a 2. világháborúban megsérült. Tornyát 1945-ben állították helyre. A kórust 1992 és 1994 között kibővítették és a templomot újraszentelték.

A makranci templomban található az első magyar királyné, Gizella emlékköve is, ami vörös márványból készült és latin a felirata. Már a 18. század végi vizitációk alkalmával is megemlítik. A kassai érseki levéltárban 1776-ból megvan a sírkő rajza is, amelyet Róka János kanonok készített. A sírkő méretei: 80 x 140 cm. A sírkő sokáig vita tárgyát képezte történész körökben. Nemcsak a kő eredeti voltát vitatták, hanem azt is, hogy hogyan került a mai helyére. Valószínűleg Rozgonyi Péter kardinális, veszprémi, majd egri püspök (1425 -1438) készíttette. A jászói márványból készült sírkövet feltehetően Passauba kellett volna szállítani, de oda soha nem jutott el. Sokáig magának Gizella királynénak a nyughelyét is vitatták, egyesek szerint Veszprémben, mások szerint Passauban, sőt ismét mások szerint Székesfehérvárott nyugszik. Egyesek még abban is kételkedtek, hogy valóban sírkőről volna szó - úgy tartják, hogy csupán emléktáblának készült. A kő sokáig elfelejtve feküdt a helyi református temetőben, ahol 1761-ben fedezte fel Bydeskuty János, szepsi plébános és amatőr régész (1752 -1791). Először a templom falában helyezték el, majd a lebontott templom romjai közül 1889-ben Fodor Sándor szepsi plébános mentette ki hét darabban. Ezután évekig a kassai, akkori nevén a Felső-magyarországi Múzeum raktárában kallódott. 1907-ben újra a templom falába, a torony alá a baloldali pillérbe lett befalazva.

1978-ban a templom három régi harangját átöntötték és 1979-ben újraszentelték. A kisharangot Szent Józsefnek, a középsőt a Szűzanyának, a nagyot Szent István királynak szentelték.

Az áldott elődök – 115 évvel ezelőtt, az 1907-ben felszentelt templomukat - az ősi templom örököseként - Szent István király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben fokozatosan nyertek elhelyezést az első szent magyar család: Szent István Király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéi - 15 éve - 2007. április 21-én konszekrálta az akkori főpásztor, Alojz Tkáč, kassai érsek, akinek Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek 2006. március 20-án ajándékozta a Szent István király ereklyét.

Az első ereklyés körmenetet 2012. augusztus 20-án tartották, a falu szülöttje, főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános atya vezetésével, aki a körmenet kezdetén megáldotta a templom új toronyóráit is. Második körmenetet, 2013. augusztus 20-án, a falu egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo József atya, az akkori jánoki plébános úr vezette. A harmadik körmenet után 2014. augusztus 20-án, főtisztelendő Bartal Károly Tamás, jászóvári apát úr által megáldásra került a Fénykereszt, ezzel is jelezve, hogy a hívek bízva bíznak a kereszt-áldozat végső győzelmében. Hittel vallják, hogy az irgalom, a megbocsátás és a szeretet előbb – utóbb mindenkit meggyőz az élet értelméről és értékéről. A negyedik körmenetet 2015. augusztus 20-án tartották, amikor is felszentelésre került Az első szent magyar család domborműve. Az ötödik körmenetet 2016. augusztus 20-án tartották azzal a különös felismeréssel, hogy a hord-állvány központi részét képező Szent Jobb - szimbólum nagyvalószínűség szerint a hajdani kassai országzászló felső része volt. A hatodik körmenetet 2017. augusztus 20-án főtisztelendő Bartko Elek, a jubiláló somodi plébános, címzetes esperes úr vezette. 2018. augusztus 20-án, a hetedik körmenetet az ugyancsak jubiláló, jászóvári emeritus apát, Bartal Károly Tamás, gyémántmisés atya tartotta. 2019. augusztus 20-án, a nyolcadik körmenetet a helyi esperesplébános vezette, pappá szentelése 45. évfordulója emlékére. 2020. augusztus 23-án, a kilencedik körmenetben becses vendég volt Excellenciás Habsburg György főherceg, nagykövet úr és fia, Károly – Konstantin, akik a templom főoltárába unoka és dédunokaként, ünnepélyesen elhelyezték az utolsó apostoli király, Boldog IV. Károly, osztrák császár ereklyéjét is. 2021. augusztus 22-én, az ünneplő egybegyűltek a tízedik körmenetben a templombúcsú ünnepén az orgona generáljavítása utáni szentelésen tisztelettel és szeretettel köszöntötték Galla József orgonaépítőt és okleveles kántor urat, valamint becses feleségét, Galla Józsefné, Dominikát, okleveles zenészt.

Fényképpel bizonyítható, hogy Kassán a Szent Mihály kápolna közelségében állt egykor az országzászló, annak rúdja tetején volt a most Makrancon látható Szent Jobb - szimbólum. A II. világháború háború után, miután az emlékművet eltávolították, a szimbólum titokban Makrancra került. Véletlenül találtak rá 2001. június 24-én, a kémény mögé rejtve, egy nyári-konyha padlásán. 2012 tavaszán az egyháztanácsban döntés született arról, hogy Szent István király ünnepén - az oltárban őrzött szent elődök, az első szent magyar család ereklyéit – a hívek ezután körmenetben fogják megtisztelni, ezért egy erre alkalmas hord-állványt készíttetnek. A megtalált szimbólumról 2012. május 21-én értesítették Gábor Bertalan esperes-plébánost, aki látva a két kéz hasonlatosságát, a tanács tagjaival egyetértve egyértelművé tette a restaurálást, amit a Béres testvérek szívesen elvégeztek. Csodálatos munkájukat ismételten nagy köszönet és hála illeti.

Hogy miként jutott el a megtalálás híre a helyi esperes-plébánoshoz, legyen szabad röviden összefoglalni. A hír a megtalált „kézről” akkor jutott el Gábor Bertalan esperes-plébánoshoz, amikor a már említett egyháztanács találkozón döntés született az ereklyés körmenetről és szó volt az ereklye hordozóról, hogy hol és ki készítse el. Ekkor említette Czingely János és Ing. Kocsis Pál az esperes-plébánosnak, hogy régebben találtak egy kiskonyha padlásán egy „kezet”, amelynek az alakja megegyezik a Makranci oltárban elhelyezett Szent István, Boldog Gizella és szent Imre herceg ereklyetartóval. Ekkor közösen: az esperes-plébános és az egyháztanács akkori tagjai a helyszínre mentek. Mindenki elcsodálkozott azon, hogy a padláson talált „kéz” méretében valóban az oltárban őrzött ereklyetartónak egy nagyobb hasonmása. Az esperes-plébános látva a tényt ezt mondta: „Ez csoda! Gondviselés! A kis kéz a naggyal találkozott Makrancon”. A helyreállítás után, így lett a nagy „kézből” ereklyehordozó.

Augusztus 20-án a feldíszített ereklyetartót az egyháztanács tagjai veszik a vállukra. Felsorakozva áldott az elődök ereklyéi mögé, lélekben nyomukba szegődnek, jelezve: az itt élők úgy akarják járni az élet útját, hogy ők is tiszták legyenek, hősök és szentek. Ezzel is kifejezve készségüket, hogy a múlt örökségéhez hűen akarnak ragaszkodni, hiszen „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak” - olvasható az Intelmek 8. pontjában.

A körmenet alatt a hívek a helyi Asszonykórus vezetésével a Csángó üdvözlégy-et szokták énekelni. Az ünnepség általában az Újkenyér megáldásával és ünnepi áldással zárul.

Már hagyománnyá vált, hogy a gazdák Kárpád-medence szerte Szent István király ünnepe kapcsán búzát gyűjtenek, amelynek lisztjéből elkészül a megáldandó kenyér és a liszt többi része szétosztásra kerül az arra rászorulók között határon innen és határon túl.

Remélhetőleg erre a célra a szűkebb pátriából az idén is – néhány tettre kész elkötelezett gazda jóvoltából - sok kg búza gyűlik össze, ezzel is megmutatva az itt élők szellemi, lelki és anyagi értékeik iránti felelősségtudatát és sorsközösség vállalását.

Mélyen tisztelt zarándokok – zárta köszöntőjét Turnyánszky Veronika - kérem, vigyék el szívükben a több mint 800 éves első írásos említésű Makranc jó hírét is. Mondják el, hogy az országhatár közelében van egy falu, ahol sok-sok nehézség és akadály ellenére élnek még emberek, akik bátran őrt állnak a strázsán, mert van egy hely - a templom – ahol lelki erőt kapnak, van egy jel - a kereszt - aminek fényében életértéket lehet élni és van egy immár négyes ereklye – amelyből reményt lehet meríteni az értékek mentéséhez és továbbadásához.