Új életet kezdhessünk...

Nagyszombaton az Anyaszentegyház egész nap Urunk Jézus Krisztus sírjánál időzött. Szenvedéséről és haláláról elmélkedtünk. A hívek sokasága imádságos lelkülettel kereste fel a Szentsírt. A templomban ma semmiféle szertartás nem volt végezhető. A szentáldozást is csak a haldoklóknak volt szabad kiszolgálni. Ünnepi liturgia – kivételes eseteket kivéve - csak napnyugta után, a mi esetünkben ez 19:13 után volt végezhető.

Az ősi hagyományok szerint ezt az éjszakát az Úrnak kell szentelni. A kezükben égő gyertyát tartó hívek hasonlókká lesznek azokhoz, akik Uruk érkezésére várnak.

    Liturgiánk menete a következő volt: Rövid fényünnepség – I. rész. Az Egyház bízva Isten szavában és ígéretében, arról elmélkedett, hogy milyen nagy csodatetteket művelt az Úr kezdettől fogva népével – II. rész. Egészen addig, amíg az Úr Jézus feltámadása által a keresztségben újjászületett tagjaival együtt – III. rész - nem részesedett a terített asztal ajándékából – IV. rész.

    A templomban minden fényforrást eloltottak. A pap a segédkezőkkel a szertartás kezdőhelyére ment, ahol megáldotta az új tüzet és a húsvéti gyertyát, majd az új tűzről meggyújtott gyertyával vonultak az oltárhoz, örömmel adva tudtul a sötétségbe borult világnak, hogy Krisztus világossága tovaűzi a sötétség árnyát. Lelkipásztorunknak - a Krisztus világosságát hirdető jó hírére: Krisztus világossága - Isten népe: Istennek legyen hála, felkiáltással válaszolt. Isten népe ülve követte a liturgiát, csak akkor állt fel, amikor a pap meggyújtotta az új gyertyát.

Lisovszki Géza akolitus közreműködésével  a húsvéti örömének következett, amelyet a hívek állva hallgattak végig. A szív ujjongó örömével adtunk hálát Húsvét szent titkáért. Annál is inkább, mivel mi is tanúi lehettünk annak, hogy hűséges az Isten. Ma is keresi az embert.

Miután ünnepélyesen elkezdtük a húsvéti vigíliát, figyelmes lélekkel meghallgattuk Isten igéjét. Elmélkedtünk azon, hogy miként mentette meg népét Isten a régmúlt időkben, és az idők teljességében hogyan küldte el szent Fiát Megváltónkul.

A nagycsütörtökön minden ékességétől megfosztott – Krisztust jelképező oltáron, amelyet a mai nap folyamán ismét felékesítettünk - meggyújtottuk a gyertyákat. A pap ünnepélyes dicsőségére – háromnapi hallgatás után – megszólaltak a harangok, a csengők, felzúgott az orgona.

 Adja Isten, hogy mindnyájunk szívébe ismét visszatérjen az elveszett remény és Krisztusunk feltámadásának erejéből mindnyájan új életet kezdhessünk.