Tudom, kinek hittem...
Szepsiben az évközi idő 11. vasárnapján a szentmise, mint minden vasárnap és ünnepnap, egyházközségünk hívő népért, városunk minden lakosáért és népünkért volt bemutatva – határon innen és határon túl! Makrancon a kért szándékra. Ma különös tisztelettel és hálával, hiszen Gábor Bertalan, esperes-plébánosunk, plébániaközösségünk lelkipásztora 50 évvel ezelőtt, ezekben a percekben készült bemutatni az első szentmiséjét a szülőfalujában – Radban, aki köszönete és hálája kifejezésére ismét a kedves költőnk – Ady Endre verssorait kölcsönözte:
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem.
Ma köszönöm, hogy Te voltál ott,
Hol éreztem az életemet,
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat.
Köszönöm Neked az első sírást.
Köszönöm tört szívű édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet.
Köszönöm a kétséget, a hitet.
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek,
Másnak, csupán Néked, mindenért Néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem.
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott:
Hogy Te voltál élet, bú, csók, öröm,
S hogy Te leszel a halál is, köszönöm.
Miután a közgyónásban a szépért, a jóért és a nemesért hálát adtunk, a kevésbé szépért, jóért és nemesért, pedig Isten és egymás bocsánatát kértük Isten üzenetére figyeltünk.
A szentbeszédet mindkét szentmisében főtisztelendő Pásztor Lorenzo atya tartotta, akit érsekfőpásztorunk június 1. hatállyal egyházközségünkbe helyezett, akit ismételt nagy tisztelettel és szeretettel fogadtunk. Áldott jelenléte köztünk és értünk szolgálja továbbra is mindnyájunk örök üdvösségét, valamint vallási, közösségi és kulturális értékeink hatékony őrzését és továbbadását – nemzedékről nemzedékre.
Ezúton is nagy köszönet és hála Lorenzo atya ma is elhangzott kedves, mélyre szántó szavaiért. Régóta ismerjük egymást – mondta köszönő és köszöntő beszédében esperes-plébánosunk - adja Isten, hogy papi működése köztünk és értünk olyan áldott legyen, mint amikor először láttam meg őt édesapjával és két testvérével: Zoltánnal és Paszkállal - a dobóruszkai ótemplomban, ahol - kilépve a gyóntatószékből - jeleztem nekik: – fiúk, tudjátok, hogy ti mindhárman papok lesztek… A jelzés - beteljesült.
Mindkét szentmise arany-misés áldással zárult.
Makrancon a szentmise után a helyi Csemadok szervezésében és rendezésében Trianoni megemlékezés volt, ahol a helyi Cserepszín éneklőcsoport - Szép hazánk című éneket énekelte, majd Filakovsky Magdolna a Csemadok helyi szervezetének elnök-asszonya mondott díszbeszédet, amit koszorúzás követett Dr. Szalay Gábor polgármester vezetésével. Ezt követően ismét a Cserepszín énekelt. A bensőséges ünneplés a Himnusz eléneklésével zárult.
Nagy köszönet és hála a közösen megélt évekért, az együtt küzdésért és reménykedésért. Évek múltán látva látjuk és hallva halljuk, hogy érdemes volt. A hajdani ministránsok papként, példás édesapaként, hitvestársakként, a társadalmi és a közélet jeles képviselőiként, ma sem szégyellnek példát adva az oltárhoz állni és az élet küzdelmeiben naponta tanúskodva jelezni, hogy: „tudom, kinek hittem.” ( 2Tim 1,12)
