Tanévzáró - 2024
Ismét megható és megkapó hangulatban történt a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban az idei tanévzáró ünnepség, a hagyományokhoz híven ökumenikus istentisztelet keretében. Az iskola diáksága, a tantestület tagjai, a szülők, a nagyszülők, a rokonok, valamint az iskolabarátok az aulában, a ballagó kilencedikesek – miután végig járták az egyes osztálytermeket - a bejárati folyosón várakoztak. Becsengetésre az iskola igazgatósága és a lelkipásztorok kíséretében elindult a katedrához az ünnepi menet miközben felcsendült a Nagy Imre tanár vezette közismert ének – Gaudeamus igitur… Míg fiatal vagy légy vidám…
Az ünnepi liturgia hálaadással és bűnbánat-tartással vette kezdetét. Hálát adtunk és köszönetet mondtunk minden jótéteményért és bocsánatot kértük, ha lelki, szellemi és anyagi javainkkal rosszul sáfárkodtunk, ha engedetlenek, szófogadatlanok és hálátlanok voltunk a Teremtőnk, szüleink, tanítóink és lelkipásztoraink iránt.
A bevezető imában azért könyörögtünk, hogy a Mindenható öltöztessen fel minket egyszülött Fia erényeibe, és gyújtsa lángra bennünk az ő Szívének szeretetét, hogy képmására alakuljunk, és részesüljünk a megváltás örökké tartó örömében.
Az ünnepi evangéliumot Nt. Géresi Takács Klaudia, tiszteletes-asszony olvasta fel Szent Máté könyvéből (Mt 8,1-4), amikor az Úr Jézus meggyógyított egy leprást. Igehirdetését ehhez a történethez fűzte, rámutatva emberi gyengeségeink áldatlan következményeire, de ugyanakkor a megváltás és a megváltottság eredményességére, amiért mindig jó és szükséges a hálaadás.
A Nová Mária tanárnő kísérte iskolai kórus éneklése után a nyolcadikos diákok kötötték csokorba a hálaadó gondolatokat, majd a ballagó búcsúzó kilencedikesek nevében Fazekas Zita mondott köszönetet a Mindenhatónak, mindenért és mindeniért.
Nagy István iskolaigazgató tanévértékelője útán, amelyben ismételt hangot adott az elért eredményeknek és sikereknek, következett az igazgatói oklevelek átadása. Ismét jó volt látni a különösen is igyekvők nagy-nagy számát. Kiemelt köszönetet kapott Krankilla Bence negyedikes immár leérettségizett diák, az általa először megfogalmazott salkás szállóigéért: „egy salkás sohasem haragszik” és a búcsúzó kilencedikes Ucekaj Olivér, a meggyőződéses vallomásért - aki a kérdésre, hogy hova tovább - ezt felelte: „maradok”.
