Szeretek, vagy csak önszeretően szeretkezem?

Szokatlan, bátor, merész, provokáló szavak, kérdések? Igen. Az emberi szavak nagyon törékenyek. Ha csak elsődleges jelentésük szerint értjük őket, könnyen eltorzíthatjuk az általuk hordozott üzenetet. Vagyis nem elég csupán szó szerint értenünk, értegetnünk egymást, és a hozzánk intézett közlést, igényt, kérést, kívánságot. Meg kell tanulnunk a Lélek szerint érteni és értegetni a másikat és önmagunkat.

Ezért jó a vasárnap csendje: otthon a magányban, az imában, a szentmisén, a liturgikus közösségben és a családi asztalnál, a közös reggeli, ebéd vagy vacsora alatt. Mind ehhez azonban egyedül, önmagunk erejéből, nem vagyunk elég. Arra van szükségünk, hogy részesüljünk annak Lelkéből, Aki szól hozzánk: Szavában, szentségeiben, a másikban, a másik szükségében.

Minél inkább egy lélek vagyunk azzal, aki beszél, szól hozzánk, annál pontosabban és helyesebben értjük, hogy mit is akar mondani? Ezért nélkülözhetetlen a Szentlélek segítségül hívása a Szentírás olvasásához és értelmezéséhez, mert Ő a biztosítéka annak, hogy helyesen értjük Isten nekünk mondott szavait. Ugyanakkor méltó és igazságos úgy figyelni a másikat, hogy értelmünket, akaratunkat és érzelmi világunkat az evangélium tanításának fénye és szándéka járja át.

Így van ez az Úr Jézusnak a mai Evangéliumban mondott szavaival is (Mt 18,15-20). A „ketten közületek” kifejezés az Úr Jézus szájából azt jelenti, hogy ketten azok közül, akik Vele, az Ő szándékaiban teljesen egyesültek, úgy, ahogyan Ő egyesült az Atyja szándékaival.

Az az igazi kérő imádság, amikor Urunk, Jézus Krisztus „gyakorlatát” követjük, utánozzuk ahelyett, hogy saját akaratunkat és terveinket próbálnánk rákényszeríteni Istenre, de tudatosan inkább abban kívánunk részt venni, amit Ő akar tenni – a módot és az időpontot teljesen rábízva az Ő gondviselésére. Ő segítsen minket, hogy elmélkedésünk ne torkolljék intellektuális ínyenckedésbe vagy drasztikus tévedésbe, hanem feltáruljanak előttünk a szavak által hordozott isteni mélységek, megengedve, hogy a Neki való még teljesebb önátadás megvalósuljon bennünk és általunk.

Nyilvánvaló, ha Urunk, Jézus Krisztus szándékain belül kérünk valamit, s főleg, ha azért imádkozunk, hogy azok megvalósuljanak, akkor minden lehetetlenség ellenére legyünk biztosak abban, hogy imánk meghallgatásra talál.

Ugyanígy, ha a mai Szentleckében olvasottakat is a Lélek szerint értelmezzük (Róm 13,8-10), amikor Szent Pálnál azt olvassuk, hogy „a törvény teljesítése a szeretet”, nem gondolhatunk akármilyen szeretetre. Mivel a törvény teljessége a szeretet, ezért, ami az isteni törvények ellen van, hiába érezzük, gondoljuk, tartjuk azt szeretetnek, sőt, hiába nevezi is ezt így napjaink világa, nem szeretet, hanem bocsánat - csak önszerető szeretkezés.