Szenteste az Idősek Otthonában

Karácsony ünnepe mindnyájunkat arra buzdít és bátorít, hogy lépjünk túl a fényeken és a díszítéseken, s szemléljük a Gyermeket! Benne a maga kicsinységében teljességgel Isten van jelen. Ismerjük fel Őt: „Gyermek, Te Isten vagy, Isten-gyermek”. Hagyjuk, hogy átjárjon minket ez a botránkoztató csodálkozás. Annak, aki az egész Mindenséget a karjaiban tartja, arra van szüksége, hogy a karba vegyék. Azt, aki a Napot teremtette, melengetni kell. Annak, aki maga a gyöngédség, arra van szüksége, hogy megsimogassák. Az örök Ige - kisgyermek, vagyis nem tud még beszélni. Az élet Kenyerét - táplálni kell. A világ Teremtőjének nincsen hajléka.

Az első karácsonyon minden a feje tetejére állt: Isten kicsiként jött el a világba. Nagysága a kicsinységben ajánlja fel önmagát – mondta a minap Ferenc pápa.

Mit jelent konkrétan az, hogy befogadjuk a kicsinységet? Először is azt, hogy hisszük: Isten az életünk kicsiny dolgaiban akar eljönni, a mindennapos valóságunkban akar szállást venni, az otthon, a családi körben, az iskolában, a munkahelyen végzett egyszerű gesztusainkban. A megszokott életünkben akar végbevinni rendkívüli dolgokat. Ez az üzenet hatalmas reményt jelent: Jézus meghív arra, hogy értékeljük és fedezzük fel újra az élet apró dolgait. Ha Ő velünk van, mi hiányozhat? Hagyjuk tehát hátra az el nem nyert nagyság fölötti siránkozásainkat. Vessünk véget a siralmaknak, ne legyen megnyúlt képünk, engedjük el a kapzsiságot, amely elégedetlenné tesz!

Ha valahol ez hitelesen megélhető és megélt gyakorlat – a Szepsi Szent Erzsébet Idősek Otthona ilyen hely. Köszönet érte az intézmény vezetőségének, alkalmazottjainak és lakóinak.

Az ünnepi liturgia ezt segítette elmélyíteni és megerősíteni.