Szent István Király - Budapest 2023

Amint azt a Duna Televízió élő közvetítésében láthattuk és hallhattuk augusztus 20-án Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek meghívására Szent István Király ünnepén, Budapesten a homíliát Bernard Bober kassai érsek-metropolita mondta.

Eminenciás Bíboros úr! Excellenciás Nuncius úr! Főtisztelendő Püspök urak, paptestvérek, diakónusok, szerzetesek és szerzetesnők! A társadalmi-, és a közélet mélyen tisztelt előjárói és képviselői! A Homonna közeli szülőfalum plébániatemploma - ahol megkereszteltek, ahol gyermekkoromban ministráltam és szemléltem templomunk oltárképét, ahol a bérmálás szentségében részesültem, ahol bemutattam az első szentmisémet - Szent István Király tiszteletére épült ezernyolcszáz-harmincötben /1835/. Legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy egyszer itt, Budapesten, Szent István Király ünnepén, a főváros egyik legjelentősebb közterén mondhatok homíliát, ott ahol Kassa szülöttjét, Salkaházi Sára szociális testvért boldoggá avatták – kezdte szentbeszédét az érsekfőpásztor.

A beszéd többi részét Pásztor Zoltán, püspöki helynök olvasta tovább. Kedves budapestiek – kedves testvéreim, határon innen és határon túl! A közelmúltban, 2020-ban, plébánia-templomunk felszentelésének 185. évfordulója alkalmából, kérésemre eminenciás bíboros úr templomunknak szent István Király ereklyét adományozott. Az új oltárba, egyházközségünk hívei nagy örömére ünnepélyesen személyesen helyezhettem el, amit most, jelenlétemmel ezúton is szívből megköszönök.

A Szentatya, Ferenc pápa a tömegtájékoztatás 57. világnapjára írt üzenetében a „szívvel szólás” fogalmát hangsúlyozta, mert szerinte az „elmenni, látni” és a „meghallgatni” igék – épp manapság, amikor hiányzik a párbeszéd és a megosztás dinamikája – teremtenek alkalmas feltételeket a jó kommunikációra, vagyis a szívek párbeszédére.

Bevallom, én is ezzel a szándékkal jöttem el ide: látni, hallgatni, meghallgatni és tanúskodni. Egy hullámhosszra hangolódni, hogy képesek legyünk saját szívünkben megérezni a másik szívének dobbanását. Az Úr Jézus mindnyájunkat arra figyelmeztet, hogy a fát a gyümölcséről lehet felismerni (vö. Lk 6,44): „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél” (Lk, 6,45). Ahhoz, hogy valaki az igazság szerint és szeretetben kommunikáljon, meg kell tisztítania a szívét. Örülök, hogy itt vagyunk. Kívánom, hogy kölcsönösen Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban hallgassuk egymást. Főleg azért, mert a szívvel való beszédre szóló felhívás radikális kihívás korunk számára, amely éppúgy hajlamos a közönyre, mint a felháborodásra, nemegyszer visszaélve az eltorzított és a félretájékoztatott igazsággal (Ferenc pápa).

A mai evangéliumban hallhattuk: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja.” (vö. 7,24-25).

Örülök, sőt, nagyon hálás vagyok, Őeminenciája kitüntető meghívásáért, hogy ezekben a történelmi pillanatokban, ezen a történelmi téren, a polarizációk és az ellentmondások idejében – amelyek ellen az egyházi közösségeknek sincs  immunitásuk – mi itt együtt „nyitott szívvel és kitárt karokkal” tudunk kommunikálni: püspökök és papok, szerzetesek és szerzetesnők, megkereszteltek és meg nem kereszteltek, katolikusok és nem katolikusok, hívők és hitetlenek, magyarok és szlovákok egyaránt. Erre bennünket az őszintén megélt keresztény hit tesz képessé, amely minden nyelvi és kulturális különbség ellenére egyesíteni és egybegyűjteni tud. Különösen akkor, amikor elfeledjük élni az evangéliumot, amikor inkább vagyunk nacionalisták, mint patrióták, amikor sértegetjük és lenézzük egymást. Ezért a mi Istenünk, az irgalmas Atya a Szentlélek által, egységre hív minket Krisztusban. Ezt értette meg és érezte át Szent István Király, aki olyan országot alapított, amelyet a kezdetektől fogva Szűz Mária, a Mennybe-felvett Anya és Királynő vezetett és védett.

Kedves testvéreim! A korona-vírus és a krízisek nehéz évei után tegyünk kísérletet megújítani Közép-Európa népeinek lelki identitását - egységünket Krisztusban! Mindnyájan arra vagyunk hivatottak, hogy a szeretetben keressük, mondjuk és tegyük az igazságot. Különösen mi, keresztények kapunk erre állandó figyelmeztetést: őrizni nyelvünket a rossztól (vö. Zsolt 34,14), mert – amint a Szentírás tanítja – egyazon pillanatban nem dicsérhetjük vele az Urat és átkozhatjuk az embereket, akik Isten képmására vannak teremtve (vö. Jak 3,9). Rossz szó nem hagyhatná el a szánkat, „hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék a hallgatóknak.” (Ef 4,29). A szeretetteljes szó néha még a legkeményebb szíveket is meglágyítja.

Szent István Király a fiához, Szent Imréhez intézett Intelmeiben (VIII) olvashatjuk: Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak.

Gondolom, közülünk senki sem kételkedik abban, hogy manapság a lelki családban, az Egyházban is „égető szükség van arra, hogy hallgassuk és meghallgassuk egymást. Ez a legértékesebb és legtermékenyebb ajándék, amit egymásnak adhatunk.”

2016. május 13-án, amikor Őeminenciája ismételten meglátogatta főegyházmegyénket és szentmisét mutatott be a bodollói filiális templomban, ahol több mint 20 éve minden hónapban fatimai engesztelő imatalálkozó van az egyházi élet lelki megújulásáért, többek között ezt mondta: Az evangélium örömhíre minden népnek szól. .Ahogyan a Pünkösd csodája mutatja, Szent Péter beszédét megértették a különböző nyelvű hallgatók, de nem azért, mert elfelejtették a saját nyelvüket, hanem mert mindannyian a saját nyelvükön hallották ugyanazt az örömhírt (vö. ApCsel 2,8-11). Krisztus evangéliuma tehát kapcsolatba hoz minket Istennel és testvéri közösségbe foglal egymással is.

A szentmisében akkor közösen áldottuk meg a magyar kormány anyagi és erkölcsi támogatásával épülő Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont alapkövét, amelyet az idén május 16-án már az iskolakápolnával egyetemben közösen fel is szenteltünk. Ezért itt és most ismételten köszönetet mondok. Az intézményben ma 265 növendék tanul és nevelődik anyanyelvén. Meggyőződésünk, hogy a katolikus iskola küldetése a színvonalas oktatás és nevelés mellett a keresztény világnézet és életstílus átadása is egyben.

A Krisztusban való egység saját határainknál is messzebb visz. Krisztus szeretete előítéleteket bont. Megtöri a gyűlöletet, kiengesztelődésre hív és kölcsönös jóindulatra szólít. Ez nemzeteink útja. Valljuk meg, hogy Jézushoz tartozunk! Éljük meg naponta az evangéliumot! Ne engedjük könnyelműen, hogy megtévesszen minket a család értékét, a férfi és a nő házasságát kétségbevonó relativizmus.

Kérjük tehát itt és most közösen Szűz Máriát, a Fájdalmas Anyát és a Mennybe felvett Boldogasszonyt, akinek Szent István Király, első laikusként oltalmába ajánlotta övéit, hogy szeretetteljes gondoskodásával vezesse az Egyházat, Közép-Európa és az egész világ népeit. Segítsen, hogy egyetlen Anya gyermekeiként kölcsönös szeretetettel, méltányosan és tisztelettel, példa és reménysugár lehessünk a békétlenségbe és testvérgyilkos konfliktusba sodródott nemzetek és nemzetiségek számára.

A homília befejező részét ismét az érsek főpásztor mondta: Blahoslavená Panna Mária, Svätý Kráľ Štefan, orodujte za nás! Bože, žehnaj Maďarom! Boldogságos Szűz Mária, Szent István király, könyörögjetek érettünk! Isten, áldd meg a magyart! Ámen.