Soha ne hiányozzon...

Július 5-én Bodollón, a templom felszentelésének 30. évfordulóján hálaadó szentmise volt Pásztor Lorenzo, kassai karitász-lelkész vezetésével, mélyen tudatosítva, hogy Isten mindig elsőként szeret minket. Minden folyó, patak, mező, tó és embertársaink arcának szépsége a Teremtő ingyenes kezdeményezését tükrözi vissza: a szeretet mindent megelőz, körülvesz és egybegyűjt. Valóban hálásak lehetünk ezen a kerek jubileumom is.

Egykor a misszionáriusok sokasága beutazták az egész Kárpát-medence térségét és megtapasztalták lakóinak vendégszeretetét, ahol évezredek óta civilizációk keresztezték egymást. Az evangélium mindig ott hangzik el, ahol a népek találkoznak, ahol a személyeket befogadják, ahol életük történései összefonódnak és a különböző kultúrák párbeszédre lépnek egymással. Elnémul viszont ott, ahol mindenki önálló szigetként él, elkerülve a kapcsolatot.

Isten igéje mindig a mának szól és olyan beszélgetéshez vezet minket, amelyből átalakulva jövünk ki. Hogyan válaszolunk annak a szeretetére, aki először szeretett minket?

A szeretet szabadságban születik, a szabadság pedig döntéseinkben van. Van, aki úgy dönt, hogy felebarátként viselkedik, van, aki inkább nem dönt.

Ezzel szemben fel kell ismernünk az Istenben való közös eredetünket és végtelen méltóságunkat - a határtalan szeretetre szóló hívást. A vallási hovatartozás soha nem adhat okot a hátrányos megkülönböztetésre, mintha a hitnek határai lennének és nem létezne üdvösségre szóló egyetemes felhívás. Urunk, Jézus Krisztus ledöntött minden elválasztó falat.

Isten szeretete azonban nem létezhet a felebarát szeretete nélkül, akihez közeledünk. Megállni, meghatódni, lehajolni, sírni más fájdalma előtt, ahogyan azt az Úr Jézus is tette, azt jelenti, hogy belépünk a szeretetbe, amelyben Isten kinyilatkoztatta önmagát. Mindenki felelőssége, hogy eldöntse: az erő logikáját táplálja - akár a közönnyel, a cinizmussal, a hazugsággal vagy a gyűlölettel, vagy az igazsággal, a józansággal, a közelséggel és a gondoskodással a béke logikáját őrzi.

Sokak számára a nyaralás csak kikapcsolódást, könnyedséget, gondtalanságot jelent. Viszont igazán megpihenni csak ott lehet, ahol megtaláljuk az élet értelmét.

„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudatukon kívül - angyalokat vendégeltek meg”. (Zsid 13,2) – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben. A templombúcsú kapcsán a hazalátogatók elsőként részesülhettek belőle, túllépve a megosztottságon és az eltéréseken, amelyeket csak a tevékeny szeretet oldhat föl.

Adja Isten, hogy a falu-, és az egyházközség tagjai váljanak olyan közösséggé, ahol az evangélium és a Szűzanya iskolájában együtt tanulják meg a befogadást, az elkísérést és az integrálást. A közösség szeretetéből jussanak el a szeretetközösség magasztosságára.

Az oltár mellett látható Fatima-i Szent Szűz kegyszobra, a havonkénti engesztelő imatalálkozó, legyen és maradjon a jövőben is egyre magasodó hely, mint az emberi élet egy viharos tengeren való hajózásának a biztos kikötője.

Ne hagyjuk, hogy legyőzzön minket a félelem! Hétköznapi fáradozásainkra tekintsünk lehetőségként és tanúságtételként! Hitünket erősítsék meg a próbatétel és a nagylelkű elkötelezettségek évei! Gondoljunk azokra az időkre, amikor áldott elődeink őszinte elszánással ajánlották önmagukat a Szűzanya oltalmába!

Ne felejtsük! Istenben mindnyájan biztos kikötőre találunk. Minden keresztény közösség arra hivatott, hogy ezt visszatükrözze a földön. Soha ne hiányozzon - határon innen és határon túl - közösségeinkben a hit, a remény és a szeretet lélegzete!