Segítsünk megváltoztatni...
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét,
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. /Ady – 1915/
Húsvét 6. vasárnapján a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont szervezésében tisztelendő Sára orsolyita hitoktató-nővér felkészítésében 19 gyermek járult először ünnepélyesen szentáldozáshoz. Az egyházközség hívei nagy örömére az ünnepségen részvett az iskola vezetősége, diáksága, a rokonok és az ismerősök. A szentmisét technikusaink jóvoltából a világhálón is lehetett követni.
Szombat délelőtt a gyermekek, szüleik és keresztszüleik kíséretében a kiengesztelődés szentségében bűnbánatot tartottak, amelynek végeztével a Kereszt tövében elégetésre került a papírra jegyzett emberi gyarlóságok, hibák, vétkek, bűnök sokasága, jelezve, hogy Isten szívesen megbocsát minden megtérőnek (vö. Lk 15,7).
Az egyházi ünnepségekkel kapcsolatban jó tudni: ne legyünk naiv álmodozók, akik arra számítanak, hogy a krisztusi örömhír egy csapásra jóvátesz mindenkit. Nem. Sőt, gyakran annak vagyunk tanúi, hogy az evangélium szerinti élet a világ fiaiban gyűlöletet kelt, amit nem könnyű elviselni, anélkül, hogy ne viszonoznánk. De ha a Krisztus-követők is gyűlölettel válaszolnának a gyűlöletre, vagy saját kiválasztottságuk tudatában tetszelegve megvetnék azokat, akik gyűlölik őket, önmagukban is ugyan azt a meghasonlottságot idéznék elő, s ezzel állandósítanák azt, amit a világ fiaitól tapasztalnak.
A világ, a bukott Ádám fiai ugyanis egyfajta lelki hasadást, megosztottságot hordoznak a szívükben: gyűlölik ugyan a világosságot, de mégis vágyakoznak rá. Miközben tudatosan üldözik Krisztust tanítványaiban, tudattalanjuk mélységeiben azonban az Ő segítségére várnak. Ezt a bűn utáni kettősséget az emberben Jézus Krisztus eljövetele leplezte le, hiszen Ő a világ világossága, aki azért jött, hogy „feltáruljanak sok szívnek gondolatai”.
Mindazok, akik valóban Krisztus hívei, jelenlétünkkel környezetünkben ugyanezt a rejtett lelki hasonlatosságot hozzák felszínre. Erről tanúskodik az újszövetség egyik története, amelyben a makedón férfi sóhajában az Istent nem ismerő világ Krisztus utáni mélységes, tudattalan vágya fogalmazódott meg: „Jöjj, és segíts rajtunk!” (ApCsel 16,9). Európa evangelizálása ezzel az elemi erővel felszakadó segélykiáltással vette egykor kezdetét.
Ki ne látná, és ne hallaná, hogy napjainkban ugyanez a kétségbeesett kiáltás tör fel a bűnökben megöregedett, elkereszténytelenedett Európa szíve mélyéből? Ezért az első szentáldozás ünnepsége kapcsán tudatosan kértük azt a kegyelmedet, hogy a világ farkastörvényei között ugyanazzal a lelkülettel lehessünk jelen, mint Urunk, Jézus Krisztus, az Isten Báránya, aki elvette a világ bűneit. Imádkoztunk, hogy ne engedjünk a kísértésnek, és akár félelemből, akár számításból, vagy rosszul értelmezett alkalmazkodásból ne csak látszatra legyünk bárányok, vagyis ne úgy menjünk és járjunk a világban, mint báránybőrbe bújt farkasok. Adja Isten, hogy szentjeink és boldogjaink életpéldájára elsőáldozó gyermekeinkben és iskolánk növendékeiben tovább ragyogjon Isten gyermekeinek ártatlan tisztasága, hogy így segítsünk megváltoztatni farkas-odús farkassá változott testvéreinket.
