Parlamenti képviselet...

Szepsiben az Isteni Irgalmasság vasárnapján immár 26 éve a hívek és a bérmálkozásra készülők aktív közreműködésével ismételten végig jártuk a Reménység útját.

Közismert, hogy 1988 nyarán Sabino Palumbieri szalézi atya, a római Pápai Szalézi Egyetem akkori filozófiai antropológia professzora javasolta a keresztút új állomásokkal történő bővítését, amelyek a feltámadás utáni eseményeket követik egészen a Szentlélek kiáradásáig.

Azt is tudjuk, hogy a hagyományos keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívek – egyedül, vagy közösségben – felidézik az Úr Jézus keresztútjának történéseit. A keresztút azzal végződik, hogy a megfeszített és meghalt Úr Jézus testét a sírba teszik. A húsvéti misztérium fényében azonban ez hiányosnak tűnt, ezért néhol, mint tizenötödik állomást, hozzáadták az Úr Jézus feltámadására emlékeztető történést. A professzor ezt a gondolatsort bővítette tovább.

Az ötletet egy ősi felirat ihlette, amelyet a San Callisto katakombák falán találtak. A felirat Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből származik, válaszul a jelentésre, hogy a közösség egyes tagjai tagadták a feltámadást. A levélben többek között ez olvasható: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.” (1Kor 15,3-8)

            Palumbieri atya ebből kiindulva, a következő evangéliumi események társításával állította össze az újabb 14 állomást:

–          Az Úr Jézus feltámad a halottak közül (vö. Mt 28,5-6)

–          Az asszonyok megtalálják az üres sírt (vö. Mt 28, 1-6)

–          A Feltámadott megjelenik Mária Magdolnának (vö. Mt Jn 20,16)

–          Mária Magdolna elviszi a feltámadás hírét az apostoloknak (vö. Jn 20, 18)

–          A Feltámadott megjelenik az emmauszi úton (vö. Lk 24, 13-27)

–          A kenyértörésben felismerik a feltámadt Úr Jézust (vö. Lk 24, 28-32)

–          Az Úr megjelenik a tanítványoknak Jeruzsálemben (vö. Lk 24, 36-39)

–          A Feltámadott a bűnbocsánat hatalmát adja a tanítványoknak (vö. Jn 20, 22-24)

–          A Feltámadott megerősíti Tamás hitét (vö. Jn 20, 24-29)

–          Az Úr megbízza Pétert a legfőbb hatalommal: „Legeltesd juhaimat” (vö. Jn 21, 15-17)

–          A Feltámadott Úr elküldi a tanítványokat a világ minden részére (vö. Mt 28, 16-20)

–          A mennybemenetel (vö. ApCsel 1, 9-11)

–          A pünkösd előtti várakozás Szűz Máriával (vö. ApCsel 1, 12-14)

–          A Szentlélek kiáradása (vö. ApCsel 2, 2-4)

            Giovanni Dragoni volt szalézi növendék, nagyon hamar, művészien fába is faragta Palumbieri atya 14 állomását, ami Via Lucis néven vált ismertté. Az első ismert Via Lucist 1994 húsvétján áldották meg a Bosco Szent János-bazilikában, Colle Don Boscón. Dragoni fémből is megformázta az állomásokat, ezek Rómában a San Callisto katakombák felé vezető régi római út mentén találhatóak.

Áldott elődeink plébániatemplomunkat 1331 táján emelték a Szentlélek tiszteletére, ezért megszólítva éreztük magunkat, hogy az újkor, új kihívásaira újképpen válaszoljunk. Az ötletet tettrekészség, majd tettek követték és rövid időn belül elkészült a Szlovákiában elsőként felállított Via Lucis 14 állomása, amelyet lassan immár 26 éve, 2000. június 12-én ünnepélyes külsőségek között szentelt fel és áldott meg Mons. Dr. Erdő Péter, az akkori székesfehérvári segédpüspök, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora.

A templomkörül található stációk művészi képeit Szabó Ottó festőművész készítette és Lukács János kőfaragó-mester kivitelezte. A mű önmagáért beszél. A Vanyo Péter kertészmérnök tervezte harmóniát sugalló templomkert-parkot fokozatosan tovább alakítottuk.  Egyházközségnek a templomudvar kapuját, ami egy Szepsi udvar hajdani kapuja volt, a Bankó család adományozta, csodálatosan szépre, néhai Csizmár Imre és fia restaurálta. Nyugodjanak békében.

Az akkori munkálatok elvégzése a közös összefogásnak, a felelősségteljességnek és az egészséges patriotizmusnak a bizonyítéka. Mindazért, ami azon a napon történt a teljesség igénye nélkül, ismételt nagy köszönet illeti az adakozókat, az egyházközség híveit, az egyháztanács tagjait, a városi önkormányzatot, az alapítványok kuratóriumait, az Asszonykórust és nem utolsó sorban a nagyszámú zarándokot.

2000. június 13-án Mons. Alojz Tkáč, az akkori kassai érsekfőpásztor és az érseki kúria tagjai elsőként járták végig a keresztény reménység útját, mintegy nyitányként, példát adva a Szepsi plébániatemplomban elnyerhető jubileumi búcsú lehetőségére. Visszaemlékezve csak ismételni tudjuk: szerény igyekezetünkkel így kapott nyomatékot a jubileumi esztendő mottója: Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk.

Templomunkban a 2000. jubileumi esztendőre a főbejárati ajtó üvegablaka - Szabó Ottó Jézus képe is emlékeztet. 1999. karácsonyán lett megáldva. A 2015/16 Irgalmasság Éve Szent Kapuját - templomunk déli kapuját - Dankó István tervezte és kivitelezte. Mindkét esztendő jubileumi búcsúját a szokásos feltételek mellett ezeken a kapukon imádságos lelkülettel átkelve lehetett elnyerni.

Az Úr Jézus mindenkori tanítványai számára ugyanis imádkozni annyit jelent, mint a gyakorlatban - itt és most felismerve az idők jeleit - megvalósítsuk a mennyei Atya akaratát. Amikor a Szentévek során a Szent Kapuk világszerte megnyílnak, azt jelzik, hogy szimbolikus megnyitásukkal megkezdődik, mintegy rés nyílik azon a belső falon is, amely az embereket az Istentől való találkozás választ el, és amelyet az Úr Jézus minden ember számára örökre megnyitott. Ő az Atyával való közösség felé vezető egyetlen biztos Út és Kapu.

Ennek a gondolatnak a mélységét célozta megérteni és elősegíteni a Reménység Útja is. Szerény meggyőződésünk, hogy amint a múltban az Egyház segített megtanítani az embereket szenvedni, úgy ma egy újabb feladat vár rá: megtanítani az embereket hinni, örülni, remélni és bizakodni

Húsvéttól Pünkösdig, vasárnap délutánként szoktuk imádkozni ezt a népi ájtatosságot. Bízva - bízva, hogy napjainkban, amikor olyan nagy szükség van a reményre, sokan találnak rá ennek az elmélkedő imádságnak az üzenetértékére.

Az idén, először jártuk végig közösen a Reménység Útját. Liturgiánk kezdetén a makranci Golgotha ifjúsági csoport közreműködésével Lisovszki Áron énekkíséretében elvégeztük az irgalmasság rózsafüzér-koronát. Imádságunkat úgy a templomban, mint a templomon kívül, technikusaink nagyszerű jóvoltából a világhálón is lehetett követni.

Adja Isten, hogy a különböző járványok elmúltával újból visszaszokjunk a templomba és gyakrabban járjuk végig együtt ezt az utat, és nemzedékünk is el tudja mondani: bár nem mindig tehettük azt, amit szerettünk volna, vagy amit sejteni véltünk, de megtettük azt, amit lehetett… Persze nem tagadva, de elismerve és beismerve: nem tettünk lehetetlent, de amit lehetett, azt - igyekeztünk megtenni.

Örültünk, hogy ismét együtt imádkozhattunk és folytathattuk közös imánkat, mindenekelőtt a bérmálkozásra készülőkkel. Imádkoztunk értük, hogy felkészülésük és felkészítésük a Szentírás tanításának fényében, a szentségek méltó vétele, a testvéri közösség és az irgalmas cselekedetek őszinte gyakorlása által vallási életük elmélyítését szolgálja.

Ma különösen is fontos a közös ima és az összefogás, mert nagy döntés vár népünk tagjaira – az urnákhoz járulva választania kell az egyes pártok hirdette értékrendek között. Sajnos, szombaton a képernyőkön szomorú tényeknek lehettünk a szemtanúi – népünk egy fia a Hősök tere színpadján nyilvánosan a nemi szervét mutogatta az ujjongó tömegnek. Ezért az Istenkáromló szemérmetlen és erkölcstelen tettért is bocsánatot kértünk. Imádkoztunk népünk fia megtéréséért, hogy bűnös tettét beismerve mihamarabb kiengesztelődjen Istennel, népünkkel és igazi önmagával.

Imádkoztunk azért is, hogy a Kárpát-medence, a Közép-Kelet Európa népei a történelem sebeire továbbra is együtt keressék és találják meg az Eucharisztiában a kölcsönös kiengesztelődés és megbocsátás forrását. A feltámadott Krisztus, az Atya világossága, a Szentlélek által, adja meg mindnyájunknak a Húsvét hitét, készségét, reményét, békéjét, örömét.

Április 13-án fél öt órai kezdettel Bodollón, Fatima-i engesztelő imatalálkozót tartunk a szokásos lelki programunk szerint. Folytatjuk imánkat és engesztelésünket azért a fiatalemberért is, aki szombaton Budapesten bűnös, magamutogató, erkölcstelen tettével meggyalázta a Hősök tere áldott emlékét.

Adja Isten, hogy népünk tagjai - határon innen és határon túl - a legjobb lelkiismeretükre hallgatva: Istennek kedves, népünknek áldott jövőt biztosító parlamenti képviseletet válasszanak.