Papi rekollekció

2022.3.10-én, 15:00-kor a szepsi esperesi körzet papjainak főtisztelendő Pásztor Zoltán, püspöki helynök vezetésével Makrancon a temetőkápolnában papi rekollekció kezdődött.  

 A szentmise kezdetén, Gábor Bertalan, szepsi esperesplébános köszöntötte az egybegyűlteket.

 Főtisztelendő Helynök úr! Kedves Oltártestvérek, kedves jó Hívek! 2021. január 15-én a feltámadás és a viszontlátás reménységében kísértük el utolsó útján főtisztelendő Stász Dezső, Máté paptestvérünket, ide a makranci temetőben. Hazamenetele, a mai szentírási szakaszok fényében – mint mindig, most is reménykeltő. Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. ⁹Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

 Mit jelent Isten jósága, aminek megtapasztalására mindnyájan vágyakozunk? A földi bizonytalanság megszűnését jelenti, azt a békességet, ahol többé már nem kell aggódnunk amiatt, hogy esetleg megtagadjuk az Urat. Azt a békességet, amikor már nem nyugtalanít minket többé, hogy mit is kell tennünk, mi a hivatásunk, mi az életünk értelme. Ahol már sok mindennel nem törődünk, hanem csak az egy szükségesre gondolunk. Ahol már nem hagy ki időnként az Istenbe vetett bizalmunk, mert beteljesül Szent Ágoston mondása: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik tebenned.” 

 De vajon csak halálunk pillanatában juthatunk el erre a nyugalomra, az Istenbe merült élet önfeledt békességére? Nem: ha készek vagyunk egészen lemondani önmagunkról, a saját magunkhoz való jogunkról, ha nem ragaszkodunk görcsösen terveinkhez, elképzeléseinkhez, hanem mindenestül átadjuk önmagunkat az Úrnak - már itt a földön megízlelhetjük az ő nyugalmát.

 Sőt, ha már bűneink, hibáink, gyarlóságaink miatt sem esünk kétségbe, hanem önmagunkat Isten szemével tudjuk nézni, aki ezekkel a tökéletlenségekkel együtt szeret minket, akkor már beléptünk a nyugalom helyére. Dúlhatnak körülöttünk viharok, tornyosulhatnak gondok, megoldandó feladatok, gyötörhet szenvedés – mindez nem veszélyezteti lelkünk mélyén a békességet. Misztikus, ugyanakkor nagyon valóságos nyugalom ez, amely azonban csak azoknak lehet osztályrésze, akik nem félnek még életükben meghalni, és Krisztussal eltemetkezni, hogy vele együtt fel is támadjanak (Barsi Balázs). 

 Tisztelettel köszöntjük a Helynök urat, a paptestvéreket és a kedves híveket. Köszönöm, hogy elfogadták a meghívást és most a papi rekollekció keretében - a felújított temetőkereszt és Dezső atya síremléke megáldása kapcsán - együtt imádkozhatunk Dezső atya lelki üdvéért és egyben tisztelettel kérjük a Helynök urat, hogy az érsek atya megbízásából, vezesse liturgiánkat és a mai találkozónkat az érseki hivatal útmutatása szerint.

 A szentmise záró könyörgése után a hívek a papságot követően kimentek a temetőkereszthez, amelyet miután a helynök megáldott, a Dezső atya sírhelyéhez vonultak, ahol Gergely Péter atya mondott bevezető imát: Örök Főpapunk, Urunk, Jézus Krisztus! Csodálatos bizalom az, hogy megváltó munkád folytatásával, keresztáldozatod gyümölcseinek kiosztásával embereket bíztál meg, papjaid felhatalmazásában. Embereket választottál ki, hogy isteni terveidet itt a földön megvalósítsd.

E sírban nyugvó Dezső, Máté testvérünk is azok közül való, akiket meghívtál, hogy elhagyva mindenüket, kövessenek téged. Ő is hallgatott szavadra, követésedre indult, hogy az oltárnál találkozhasson Veled. Ezért most mi nem csupán gyászos sírhelyét szemléljük, de eltölt bennünket a megígért remény, hogy mivel Neked szolgált, a halálban Hozzád érkezett.

Köszönjük, hogy láthattuk őt templomodban, ahol ajkával az örök élet igéjét hirdette. Köszönjük, hogy láthattuk őt oltárodnál, ahol kezével szent Testedet érintve, Véreddel együtt kiosztotta híveidnek. Láthattuk őt keresztelni, hogy viruljon az élet tavasza. Láthattuk a koporsók mellett, hogy a gyászolókat az égiekre figyelmeztesse. Láthattuk a gyóntatószékben, ahol szíve a te Szíved jóságával örült a tékozló fiú hazatérésének. Láthattuk a gyermekek között, a családi otthonokban, a betegágyak mellett, de láthattuk őt a templom csendjében is kettesben Veled, a Mesterrel. Láthattuk a térdeplőjén, az íróasztala mellett, a betegágyán, és az élet egyéb területén csöndben elmerültem. Köszönjük, hogy ő is megkapta a teremtmény legszebb rangját: Krisztus küldöttje, Krisztus papja, Krisztus jelenlétének szolgája. Bárhol megfordult, az emberek téged láthattak és tisztelhettek benne. Ha meglátták, ezt mondták: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Urunk, tudjuk, néha elernyedt a hosszú úton. Talán nem mindig tudta visszatükrözni tündöklő arcodat, vagy nem tudta mindig világosan megmutatni az embereknek a Hozzád vezető utat, ezért, arra kérünk, vele, helyette és érte: bocsáss meg neki, nézd el emberi gyengeségeit! Ember volt, egy közülünk, de mégis más, mert különös feladatot kapott: jelenléted szent szolgája volt.

Urunk, Jézus Krisztus! Hálával emlékezünk testvérünk sokévi áldozatos papi életére, sok-sok buzgó imájára és bizalmára, hogy Te mindent tudsz, Te tudtad, hogy szeret Téged, mindennél és mindenkinél. Köszönjük, hogy sem az árvaság, sem az egyedüllét nem tette őt kétségbeesetté.  Köszönjük, hogy jó barátokra talált, megértő hívekre és együtt érző elöljárókra.

Urunk, Jézus, nyugtasd meg a munkában, az imádságban és a szenvedésben megöregedett, megtört, hűséges papodat! Éltesd új élettel elfáradt, de mindig érted égő szívét! Ismételd meg neki is a papszenteléskor kapott szent ígéretedet: pap vagy te mindörökké - Melkizedek rendje szerint. Ámen.

A helynök miután megáldotta a síremléket, záró imát mondott: Urunk, Jézus, köszönjük, hogy életünk során lelki bénultságunkban imádságunkkal, bátorításunkkal, segítőkészségünkkel Eléd hozhatjuk egymást és szentségeid által részesedhetünk bűnbocsátó szavad gyógyító erejében, ami csak egyedül képes megadni szívünk nyugalmát. Hittel kérünk, evangéliumod által taníts minket továbbra is arra, hogy merjünk egészen Rád hagyatkozni, elengedve mindazt, amink van: nemcsak javainkat, de bűneink, gyarlóságaink, tehetetlenségünk miatti szégyenünket is. Kérünk, állíts talpra és vezess el bennünket a nyugalom helyére, a Veled és az Atyáddal való közösségre a Szentlélekben, ahol többé senki és semmi nem szakíthat el Tőled, aki élsz és éltetsz, az Atyával és a Szentlélekkel egységben, igaz Isten, most és mindörökké.  H.: Ámen.

A helynök az ima után az érsekfőpásztor és a saját nevében is hálás köszönetet mondott mindenkinek, aki bármilyen módon segítette Dezső atyát élete folyamán. Megköszönte a Szepsi Szent Erzsébet Idősek Otthona vezetőségének, alkalmazottjainak és lakóinak a szíves megértést, a makranci önkormányzatnak, az egyháztanácsnak és az egyházközség híveinek a nagylelkűséget a temetés, a sírhely és síremlék állítását illetően.

 Dezső atya küzdelmes, Istenbe kapaszkodó élete szolgáljon mindnyájunknak bátorításul őszinte törekvéssel bemenni Isten békességes nyugalmába. Nyugodjon békében.

 A szentmise után papjaink a helyi kultúrház szalonjában folytatták tanácskozásukat. Az önkormányzat jóvoltából Lacko Mária, polgármesterasszony hathatós irányításával és a hívek jóvoltából lelkipásztoraink szíves vendégszeretetben részesültek.