Őrzők, vigyázzatok a sztrázsán..

Nagyszombaton az Anyaszentegyház egész nap Urunk Jézus Krisztus sírjánál időzött. Szenvedéséről és haláláról elmélkedett. Mi is. A hívek sokasága imádságos lelkülettel kereste fel a Szentsírt. A templomban ma semmiféle szertartás nem volt végezhető. A szentáldozást is csak a haldoklóknak volt szabad kiszolgálni. Ünnepi liturgia – kivételes eseteket kivéve - csak napnyugta után, a mi esetünkben ez 19 óra 29 perc volt. Az ősi hagyományok szerint ezt az éjszakát az Úrnak kell szentelni. A kezükben égő gyertyát tartó hívek hasonlókká lesznek azokhoz, akik Uruk érkezésére várnak.

 A templomban minden fényforrást eloltottak. A pap a segédkezőkkel a szertartás kezdőhelyére ment, ahol megáldotta az új tüzet és a húsvéti gyertyát, majd az új tűzről meggyújtott gyertyával vonultak az oltárhoz, örömmel adva tudtul a sötétségbe borult világnak, hogy Krisztus világossága tovaűzi a sötétség árnyát. Lelkipásztorunknak - a Krisztus világosságát hirdető jó hírére: Krisztus világossága - Isten népe: Istennek legyen hála, felkiáltással válaszolt.

 A húsvéti örömének következett, amelyet a hívek, állva hallgattak végig. A szív ujjongó örömével adtak hálát Húsvét szent titkáért. Annál is inkább, mivel mi is tanúi lehettünk annak, hogy hűséges az Isten. Ma is keresi az embert.

 Miután ünnepélyesen elkezdtük húsvéti vigíliánkat, figyelmes lélekkel hallgattuk meg Isten igéjét. Elmélkedtünk azon, miként mentette meg népét Isten a régmúlt időkben, és az idők teljességében hogyan küldte el szent Fiát Megváltónkul.

 Az Ószövetségi Szentírásból meghallgattunk néhány részletet, ahol nyomon követhettük az üdvtörténet egy-egy nagyobb eseményét. Ezzel bizonyságot nyert Isten, gondoskodó atyai szeretete. Majd a nagycsütörtökön minden ékességétől megfosztott – Krisztust jelképező oltáron, amelyet a mai nap folyamán ismét felékesítettünk meggyújtottuk a gyertyákat. A pap ünnepélyes dicsőségére – háromnapi hallgatás után – megszólaltak a harangok, a csengők, felzúgott az orgona. Adja Isten, hogy mindnyájunk szívébe ismét visszatérjen az elveszett remény és Krisztusunk feltámadásának erejéből mindnyájan új életet kezdhessünk.

 A keresztkút megáldásának liturgiája következett. Először a Mindenszentek litániáját imádkoztuk el, majd lelkipásztorunk megáldotta keresztkút új vizét és megújítottuk keresztségi fogadalmunkat. Ezáltal a szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhettünk.

 A szentmise már úgy folytatódott, mint máskor. Lelkipásztorunk, Jézusunk parancsából, kenyeret és bor ajánlott fel, amelyet a Krisztus erejével – szeretetének bizonyságául – átváltoztatott Testévé és Vérévé, hogy mindenki személyesen találkozhasson Vele. Nagy titok ez. Adjunk hálát Istennek, hogy sejtjük ezt a titkot. Gyakori szentáldozásunk legyen a köszönet, a hála, a szeretet jele, mindenért és mindenkiért.

A húsvéti eledelek megáldása Szepsiben vasárnap reggel háromnegyed 7-kor kezdődött, amelyet helyi tudósítója révén a Magyar Televízió is érdeklődéssel követett.

 Az ételszentelés befejeztével a szokásnak megfelelően – Pál apostol buzdítása szerint, aki az oltárt szolgálja, részesüljön az oltár adományaiból – a kedves Hívek, Isten dicsőségére adakozhattak. Adományaikat elhelyezhették a templom kapujában a ministránsok kosarába. Adományaikat ezúton is köszönjük.

 Köszönjük, hogy a szent három napot lélekben együtt ünnepeltük. Imádkozzunk, könyörögjünk és tegyünk meg továbbra is mindent a járványok és a háborús konfliktusok terjedésének a megszűnése érdekében.  

 Adja Isten, hogy a jóban továbbra is megmaradjunk, védjük egymás testi - lelki épségét, örök üdvösségünkön munkálkodni soha meg ne szűnjünk, s úgy éljünk, hogy Isten kegyelméből elérjük életünk célját – az örök üdvösséget.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét,
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

(Ady Endre – Intés az őrzőkhöz)