Népünkért a hitben, a kultúrában és az anyanyelvben...

2025. április 13-án, Virágvasárnap, félöttől Fatimai engesztelő imatalálkozó kezdődött a Bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban. A szentmise főcelebránsa főtisztelendő Makovics István, kihelyezett jánoki lelkipásztor volt, akivel együtt misézett Gábor Bertalan szepsi esperesplébános

 Orgonált, az énekeket és a Passiót vezetette Bányász Emőke, okleveles kántor. Felolvasott Simko Imre akolitus. A Mária Rádió élőközvetítését a komáromi stúdióban Tóth Szilveszter, a templomban Cehelnik István, Király Antal okleveles mérnök és Simko Imre önkéntesek vezették. A képi közvetítést Kuzma Norbert, okleveles mérnök és leánya Zoé Barbara biztosította. 

 Melega Mária, a Mária Rádió önkéntese a szentmise előtti felvezetőjében elmondta, hogy a mai ittlétünk ismét a testvériség világméretű kibontakozását kívánta szolgálni. Természetesen, mint mindig, most is imádkoztunk és volt a legszentebb áldozat bemutatva, a szentmise előtt elhangzott szándékokra. Bizalommal imádkoztunk betegeink testi - lelki gyógyulásáért is, elhunyt szeretteinkért és azon szándékokra, amelyeket ki-ki a szívében hozott ide, vagy otthon a rádiókészülékek előtt fogalmazott meg.

 Imádkoztunk és kértük a Boldogságos Szent Szűz anyai oltalmát és pártfogását az ukrajnai háborús konfliktus békés rendezéséért is, és hogy országaink és népeink itt a Kárpát-medencében ezután is Mária népe és országai legyenek. Maroknyi népünk - úgy, mint egykor, 1456-ban Nándorfehérvárnál - most is megálljt parancsoljon a világ és benne Európa elkereszténytelenítése fondorlatos igyekezetének.

 A szentmise végén Ing. Király Antal mondott ismételt köszönetet.  Köszönjük, hogy ismét együtt imádkoztunk – határtalanul, mondta. Adja Isten, hogy kitartásunk és elkötelezettségünk maradandó legyen. Örömmel közölte, hogy a legközelebbi lelki találkozónk itt Bodollón, május 13-án - kedden - lesz félöt órai kezdettel, amikor is excellenciás Bernard Bober kassai megyéspüspök úr meghívására, excellenciás Majnek Antal, nyugalmazott munkácsi megyéspüspök úr megáldja templomunk újabb ékességét, Király Tamás - A fájdalmak férfija műalkotását. Az új Jézus-szobor azt a pillanatot örökíti meg, amikor Pilátus ítélete után, Urunk, Jézus Krisztus megkezdi keresztútját.

 Minden hivatás szeretetből születik – mondta a minap a Szentatya, Ferenc pápa. Isten minden embert meghívott, hogy gyermekei legyünk. Mindnyájunkra sajátos feladatot bízott, hogy odaajándékozva önmagunkat, még inkább közelebb kerüljünk Hozzá és egymáshoz. Minden férfi, nő és gyermek annak a misztikus testnek a tagja, amelynek feje maga Jézus Krisztus, akinek személyében - a pap - különös küldetést tölt be.

 A pap sajátos identitásával, önazonosságával könnyeket töröl le. Elsősorban imádságával - amikor egy-egy konkrét helyzetet visz Isten színe elé: “Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” (vö. Jn 11,3). Másodsorban - a szentmisével – az önzetlen eucharisztikus felajánlással, aminek alaplényege, a pap egy egész életre szóló önfelajánlása, önátadása. Ez nem pusztán elméleti készséget jelent a vértanúságra, hanem radikális elfogadását annak a ténynek: a pap itt és most azért van, hogy Isten akaratát teljesítve, lemondjon saját elképzeléséről. Tanulmányait, munkáját, sőt pihenését is és minden egyes döntését – legyen az egy életre szóló, vagy hétköznapi választás – mindent alárendeljen az evangélium hiteles szolgálatnak.

Harmadsorban pedig azzal a tudattal, hogy mindezt a szolgálatot alázattal akarja megvalósítani. Vagyis, hogy bár mindnyájan csetlő-botló zarándokok vagyunk, akik rászorulunk a kölcsönös imára, a papok még inkább azoknál, akiket szolgálni vannak hivatottak, de bízzunk az ima hathatós erejében, amelyet itt is - a Szűzanya imádságos iskolájában - rendszeresen terjesztünk a Mindenható elé.

 Ilyen értelemben és megfontolással megkülönböztetett nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöttük lélekben egykori plébánosunkat, Dr. Szmolnyiczki Bélát és Karch Krisztián káplán atyát. Mindketten a közelmúltban ünnepelték, illetve ünnepelik születésük évfordulóját. Köszönjük, hogy lelkesedéssel végzik lelkipásztori munkájukat. Imádkoztunk hivatásuk teljességéért, hogy továbbra is megálljt tudjanak parancsolni a Sátánnak és csatlósainak. Legyenek alkalmas eszközök Isten kezében, hogy papi szolgálatuk segítse elűzni a gonoszlelkeket és távol tudjanak tartani minden testi-lelki betegséget. Áldásuk hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. Amit megáldanak, az legyen egészen tisztává és mentessé minden ártó hatalomtól. Áldásuk által távozzék onnét és szűnjék meg minden titkos kór. Ne üssön ott tanyát a gonoszlélek, ne verjen ott gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg ott a lopakodó Sátán minden cselszövése. Kértük számukra a Szentlélek erejét is, hogy tegye őket erőssé hivatásukban és a Sátán minden támadásával szemben élvezzenek védelmet, pártfogást és oltalmat.

 Imádkoztunk jubiláló Czingely Jánosért is, a kurzilliós mozgalom egyik oszlopos tagjáért is, köszönet és hála minden őszinte igyekezetéért és készségéért – dekolóresz!

 Tegnap volt 78 éve, hogy 1947. április 12-én megkezdődött áldott elődeink erőszakos kitelepítése a szülőföldről. Hála Istennek, minden fondorlat, erőszak és megfélemlítés ellenére a gonoszság terve nem sikerült. Itt vagyunk, megmaradtunk, hűségesen őrizve és továbbadva őseink hitvallását, nyelvi és népi identitását, hovatartozását.

 Ezt az összetartozást volt hivatva megerősíteni a perkupai hívek köszöntője is, akik immár 19 éve rendszeresen járnak ide, a Szűzanya iskolájába, hogy jelenlétükkel, imájukkal bizonyítsák a határtalan összetartozás lehetőségét és fontosságát.

 Jó volt hallgatni és hallani a Bányász Emőke vezette Passiót, valamint Lisovszky Áron, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákja Aranymiatyánk énekét.

 A közös, imádságos együttlét ismét reménykeltő volt, mert bár igaz, hogy talán nem voltunk mindig, mindnyájan a helyzet magaslatán. Vétkeztünk Isten parancsai ellen. Könnyelműségből elhagytuk ősi örökségünket: lelki és szellemi értékeinket, amiért ma itt Bodollón ismét különös bűnbánattal engeszteltünk, vezekeltünk és kulcsoltuk imára kezünket, hogy felismerve az idők jeleit ezután még bátrabban és nagyobb készséggel tudjuk felkínálni kevesünket a Gondviselésnek népünkért a hitben, a kultúrában és az anyanyelvben.