Ne csak higgyenek, de szenvedjenek is érte...

2023. szeptember 7-én templomunkban a rózsafüzér-társulat tagjai közreműködésével közösen emlékeztünk arra, hogy 2019. szeptember első hétvégéjén, a három szent kassai vértanú életáldozatának 400. jubileuma kapcsán Bernad Bober, kassai érsek-metropolita meghívására főegyházmegyénkbe látogatott Erdő Péter, bíboros, Magyarország prímása, Esztergom-Budapesti érsek, aki négy évvel ezelőtt, szeptember 7-én délelőtt, Kassán az Árpád-házi Szent Erzsébet Székesegyházban Bernard Bober, érsek-metropolita vezetésével, együtt misézett Jozef Tomko, bíborossal. Az ünnepi liturgián a szlovákiai püspökök és a főegyházmegye nagyszámú papsága mellett részvett: Marek Jendraszewski, krakkói érsek-metropolita, Pindel Roman, Bielsko-Živiecki megyéspüspök, Majnek Antal, munkácsi megyéspüspök, Tamás József, gyulafehérvári segédpüspök. Az ünnepi liturgián jelen volt Rastislav Gont, eperjesi ortodox érsek is.

Az együttmisézés kézzelfogható bizonyítéka kívánt lenni annak a közös feladatnak a folytatására, amelyet a három különböző nemzetiségű vértanú 1619. szeptember 7-én hűséggel beteljesített Kassán. A szentmisében, amelyet a Szlovák Televízió élőben közvetített, Erdő Péter, bíboros szlovákul is köszöntötte az ünneplő közösséget. Beszédében, többek között megköszönve a becses meghívást, meghívta a szentmise részvevőit, a nézőket és a hallgatókat a 2021-ben Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.

Másnap, vasárnap a premontrei templomban Ambróz Štrbák, jászóvári apát kérésére magyar – latin nyelvű szentmisét mutatott be Kassán a premontrei templomban, közel ahhoz a helyhez, ahol hajdan a három szent vértanúhalált halt. A szentmisén a bíborossal együtt misézett az érsekfőpásztor, valamint a jezsuita rend magyar, szlovák, lengyel és horvát provincia előjárói.

Aznap délután a bíboros Kassa-bélára látogatott, ahol megáldotta egykori elődje, a kassa-bélai születésű Sctitovszky János, bíboros, prímás, esztergomi érsek emléktábláját, amelyet a plébániatemplom falán az egyházközség és az önkormányzat közösen készítetett hálából az utókornak, hogy faluk szülöttje, elsőként sikeresen kezdeményezte a Szentszéknél a három vértanú boldoggá avatását.

A bensőséges ünnepségen az egyházi és a társadalmi élet előjárósága mellett részt vett Kassa város és környékének papsága, a bíboros egykori római és budapesti diákjai, valamint a főegyházmegye magyar ajkú papjai is.

A kassa-bélai templomban népviseletbe öltözött asszonykórus köszöntötte a bíborost, aki a három szent kassai vértanú ereklyéjét adományozta a templomnak követendő példaként, hogy Kelet-Európa népei az evangélium ügyéért továbbra is legyenek egyek.

A két főpásztor a három szent kassai vértanúnak, a kutatások során nyert, az emléktáblára rögzített ábrázolat mását kapták emlékül. Erdő Péter bíboros, a kassai főegyházmegye egyetlen magyar nyelvű egyházi iskolájától, a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközponttól a három szent kassai vértanú egyedi ikonját kapta hálából mindazért, amit az iskola létrehozásáért és új épületeinek felépítéséért csendben tett és tesz.

A liturgiát követő ünnepi fogadáson a falu polgármestere arra kérte a bíborost és az érsek-főpásztort, hogy közösen áldják meg az önkormányzat épületét és benne a polgármesteri irodát. A főpásztorok a kérésnek örömmel tettek eleget, emlékül saját kezűleg aláirt címerüket hagyva az utókornak, ezzel is bizonyítva, hogy a három szent vértanúsága nem volt hiábavaló.

Krisztusra hivatkozva üldözni másokat – különösen is Krisztus-hívőket – nem egyéb, mint Krisztus arcul csapása és az evangélium gyalázatos megcsúfolása. S ez nemcsak a kassai vértanúk, hanem a protestáns hitükben való kitartásuk miatt gályarabságra ítélt prédikátorok esetére is érvényes. Az Egyház valahányszor üldözött másokat, valahányszor erőszakos hitterjesztést folytatott, nem Krisztus missziós parancsát teljesítette, hanem a bűnös emberi természet logikáját követte. Az Úr Jézus soha, semmiféle erőszakra nem adott felhatalmazást másokkal szemben, sőt, életével és halálával egyaránt a kereszt gyöngeségben megmutatkozó erejét állította példaként hívei elé.

A második üzenet, hogy a keresztény vértanúk vére másért kiált, mint Ábel vére: nem bosszúért és büntetésért, hanem bocsánatért és kiengesztelődésért. Aki inkább vállalja a halált, mint azt, hogy megtagadja Krisztusba vetett hitét, az megőrzi a hit sebezhetetlenségét, s egyben Krisztus irgalmas szeretetéről tanúskodik.

Harmadszor, a mai ünnep rákérdez mindannyiunk vértanúsági készségére. Szent Kőrösi Márk így üzent az őt hittagadásra kényszeríteni próbáló martalóc főnökének:  „Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.” Vajon miközben ma is keresztények halnak meg a hitükért és az Úr Jézus iránti hűségükért, mi talán nélkülözhetjük életünkben a Krisztus melletti radikális döntésünket? (Barsi Balázs)

Adja Isten, hogy az évfordulók emléke kapcsán állapotbeli kötelességeink becsületes teljesítésével, a hitünkhöz való állhatatos ragaszkodásával és a mindennapi keresztjeink vállalásával továbbra is készek legyünk részesedni Krisztus Urunk üdvösségszerző áldozatából.

A szent kassai vértanúk közbenjárása segítse mindnyájunkat, hogy Krisztus Urunk keresztjéből, az egy-egy napra jutó szálkák elviseléséhez elnyerjük a Szentlélek éppen elégséges erejét, és szeretetből felajánlva önmagunkat Neki és Általa a mennyei Atyának, méltó követői legyünk áldott elődeinknek, akiknek „az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyenek Krisztusban, hanem szenvedjenek is érte” (Fil, 1,29).