Napjaink elhangolt és lehangolt világában...

Pünkösd szombatján immár 10. alkalommal tartott családi gyermeknapot a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatósága a helyi szülői szövetség rendezésében és szervezésében azokban az órákban, amikor a csíksomlyói nyeregben a Szűzanya oltalmát és párfogását kérve, százezrek ünnepeltek együtt. Köztük volt egyházközségünk oszlopos tagja Ing. Juhász Jenő egyháztanácstag, aki kerékpáron karikázott el a kegyhelyre, hogy ezzel is különös kegyelmet kérjen és esdjen ki népünkre, egyházközségünkre, családjára és egyházi iskolánkra.

A Fészek udvarán valóban jó volt ismét együtt látni a mindig nagy érdeklődésre számító közösséget: a szülőket, a nagyszülőket, a diákokat és a növendékeket, tudatosítva, ha az ember csak pusztán az emlékeiből kezd élni, akkor egy idő után képtelen lesz a szolgálatra.

Életünkben ugyanis vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy már félig halottak vagyunk, ledermedtünk, lefagytunk. Válaszként a Jelenések könyvéből idézhetünk egy emlékeztető választ: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak” (Jel 3,1-2). Ez ugyanis az Isten logikája. Az ébresztés nem más, mint a Szentlélek sugallata: a halottakra bízza az életben lévőket!

Ha „halottak” vagyunk, ha semmi nem megy, ha úgy érezzük, hogy valami meghalt bennünk, köztünk és körülöttünk, akkor jó meghallani és meghallgatni az Úr Jézus üzenetét, aki Szentlelke által megelevenedésre szólítva, fel akar éleszteni bennünket.

Kétségtelen, hogy az életnek vannak kibírhatatlan órái, amelyeket csak úgy lehet elviselni, ha odaállunk a másik mellé támogatni, bátorítani őt akkor, amikor énmagam is alig bírom már az életet. Ekkor indul el ugyanis újra bennünk és általunk az élet! Újra indulni nem lehet, amíg a régi le nem zárul. „A múltat nem azért kell eldobni mert rossz, hanem mert halott”, vallja Anthony de Melo SJ.

Ám a múltat nem tudjuk lezárni, amíg nem fogunk erőt „dynamist” érezni, ahogyan azt a Szentírás a Szentlélek egyik megnevezésében is jelez.

Mi volt az eredménye az Úr Jézusi üzenetének a Mennybemenetelkor? A tanítványok visszatértek Jeruzsálembe. Nem szóródtak szét, hanem visszamentek oda, ahol a legnagyobb csőd érte őket.

Isten Szentlelke a tanítványokat visszaküldte oda, ahonnan elfutottak, ahol megszégyenültek, ahol az egyik társuk felakasztotta önmagát, ahol Péter tagadott majd zokogott, ahol teljes csődbe került a tizenegy.

Nincs új kezdet a régi csőd becsületes beismerése és felszámolása nélkül. Előbb fel kellett számolniuk a múltat, hogy újat, jövőt kezdhessen velük az Isten.

És akkor felmentek egy jeruzsálemi emeleti terembe, ahol mindnyájan egy szívvel-lélekkel imádkoztak és könyörögtek. Nemcsak tizenegyen – hiszen Júdás már nem élt – hanem az asszonyok is, Mária és Jézus rokonai. Tehát a nagyobb tanítványi kör volt együtt (vö. ApCsel 13-14).

Gyökössy Endre, református lelkész úgy beszél a Szentlélekről, mint Aki „demokratikus” Lélek. Nem ismer férfit és nőt, első-, ill., másodosztályú tanítványt, szűkebb vagy szélesebb kört. Egybehívta azokat, akiket önmagával akart betölteni, akik egy szívvel-lélekkel könyörögtek, amíg meg nem zendült az ég és be nem töltötte őket a Szentlélek.

A görög eredetiben „az egy szívvel-lélekkel”, azaz egy akarattal a „synfonosia” szóval van kifejezve, vagyis egybehangolva ráhangolódottak, mint a zenekar az alaphangra, hogy felzúghasson, zengeni kezdhessen a szimfónia, amelynek alaphangja maga az Úr Jézus.

A mai közös ünneplés is ezt akarta szolgálni, úgy Csíksomlyón, mint Szepsiben. Köszönet és hála ezekért a lehetőségekért napjaink elhangolt, lehangolt világában.