Mindennapi testi, lelki és szellemi kenyér...

Kedden Makrancon tovább folyatódott az ötnapos nyári napközi tábor, ahol az evangéliumok alapján ismét Urunk, Jézus Krisztus jeleiről hallottunk és meglátogatva a plébánia-templomot és az egyházi iskolát, látva – láttuk, hogy olyan gesztusok ezek, amelyek kifejezik irántunk való különleges odaadását, vagyis az üdvösséget, amelyet Ő minden kor emberének szerzett. Ez a tény csengett ki Lorenzo atya szemléltető és tanulságos elmélkedéséből is, amelyet a nap szentjéről az Ars-i plébánosról tartott.

A találkozó egy-egy mozzanatában ma is úgy emlékeztünk Urunkra, Jézus Krisztusra és az Ő tanítására, mint Aki értelmet és értéket ad az életünknek, miközben megszabadítja azt a gonosztól és a bűntől. Azzal, hogy Krisztus Urunk visszaadta a vakoknak a látást, a süketeknek a hallást, nemcsak csodálatos tetteket hajtott végre, hanem mindenkinek hirdette és hirdeti, hogy Isten Országa valóban közel van hozzánk. Itt van: köztünk, bennünk és általunk.

De az Úr Jézus nem szorítkozik csak arra, hogy értelmet adjon azoknak, akik híján vannak az érzékelésnek, hanem örömet is ad érzékeinknek (Mt 14,13-21). A hallásukat visszanyert süketekhez Örömhírrel fordult, hogy hallgassák meg; a vakokhoz, akik visszanyerték látásukat, megmutatta a megváltás által szerzett dicsőséges művét. Ugyanígy ételt adott az éhezőknek: a kenyérszaporítás epizódja is azt jelzi, hogy a Vele való mindenkori találkozás - tápláló tapasztalat.

A pusztában, a rászorultságunk helyén, Krisztus Urunk, az Élet Kenyere. Ő ugyanis a legszükségesebbekben bővelkedik: „Mindnyájan ettek és jóllaktak”, és „tizenkét teli kosár” maradt (20. v.). Ez a szám is kiemeli, hogy az Úr Jézus ajándéka egyetemes, gondviselése irántunk soha nem fogy el.

Adja Isten, hogy a nap folyamán, miközben a nyári tábor kegyelmeit ízlelgetjük, kötelezzük el magunkat arra, hogy mindennapi gesztusainkban tanúságot teszünk a szépségről az ének, a zene szárnyalásában, folytatva, a közös imával és az asztali áldással, amikor megosztjuk egymással ételünket, italunkat, szavainkat és készségünket, hogy így az Úr Jézus társaságában ez a nyári szabadság is a testvéri feltöltődés ideje legyen, amibe bevonjuk a körülöttünk lévőket is.

Kértük a Szűzanyát, gondoskodó édesanyánkat, hogy segítsen nekünk ma is növekedni a szeretetben: senkinek se hiányozzék körünkben a mindennapi testi, lelki és szellemi kenyér.