Lesz újra béke...
Köztudott, hogy a kassai főegyházmegye déli részében élő hívek az államhatár mindkét oldaláról 2002. október 13.-tól hónapról-hónapra Bodollón a Sarlós-Boldogasszony filiális templomban találkoznak, hogy közösen imádkozzanak népünk lelki megújulásáért és engeszteljenek bűneinkért és vétkeinkért.
Hála Istennek általában aránylag sokan vagyunk, akik rendszeresen részt veszünk ezeken a találkozókon. Ha esetleg valamilyen oknál fogva, pl. betegség, vagy más miatt nem tudunk itt lenni, a Mária Rádió, ill. a világháló élő közvetítésével kapcsolódunk a közös imádkozásba.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is erre a sorsra jutok – hangzott el Melega Mária. rádiós önkéntesünk felvezetőjében a helyi esperes-plébános vallomása, aki sajnos, betegségéből kifolyólag, mivel tegnap és ma újabb intravénás kezelésre szorult, ami több mellékhatással párosult, ezért ma ő is csak a világháló segítségével tudott bekapcsolódni a Susko Mihály, csécsi plébános vezette közös szentmisébe. Jó volt a szűkebb pátriából együtt látni papjainkat: főtisztelendő Böőr Roland, nagykaposi esperes-plébánost, Gajdo József, bolyi plébánost, Makovics István, kihelyezett jánoki lelkipásztort, Pásztor Lorenzo, karitász-lelkészt, Szabó József, csécsi, Szalay László, nagyidai, Száraz István János, somodi, Takács Dénes radi és Vranai Alfréd, bodrogszerdahelyi plébánost, és a rájuk bízott híveket.
A mai imatalálkozót mindenekelőtt a laboratóriumi eredmények tükrében - a betegségéből ígéretesen lábadozó Bertalan atya gyógyulásáért ajánlották fel. Ezért voltak itt a paptestvérek, de érkeztek zarándokok Radból, a szülőfaluból, a nagykaposi, az Ung-vidéki és a bodrogközi falvakból, valamint a jelenben reábízottak közül sokan Szepsiből, Nagy István, iskolaigazgató és becses neje képviseletében az egyházi iskolából, Makrancról Szalay Gábor, polgármester, valamint Bodollóról az ügyeskezű és készséges asszonyok személyében, akik finomságokkal vendégelték meg a lelkiatyákat és a zarándokokat, akik szépszámmal érkeztek a környező településekről, sőt az anyaországból is.
A remény és a vigasz ölelésében lehetőségünk volt megélni, hogy Krisztusban egy közösség vagyunk, egymásra bízattunk. Amikor ugyanis egy-egy szeretett személyt betegség sújt, nem könnyű megtalálni a megfelelő szavakat a támogatás, a szeretet, az együttérzés és a sorsközösségvállalás kifejezésére. Ezért is jöttünk ma is imádkozni. Közösségben lenni és maradni vele és egymással – hangsúlyozta többek között elmélkedésében Susko atya, párhuzamot vonva a tényekkel és a történésekkel, velünk, bennünk és általunk.
A minap tették közzé XIV. Leó pápa augusztusi imaszándékát, hogy a nagyvárosokban sikerüljön megtalálni az evangelizáció új formáit. Mivel a városokat gyakran a személytelenség és a magány jellemzi, ezért jó lenne mielőbb megismerni a közösséglétrehozás új kreatív módját – kérte a Szentatya. Mi is imádkoztunk erre a szándékra, hogy azok a közösségek, ahol az etnikai, politikai, vallási vagy ideológiai okokból az együttélés nehezebbnek tűnik, összeütközések mellőztessenek.
Ki ne látná és ne tapasztalná, hogy a félelem és a megosztottság idejét éljük? Néha valóban úgy teszünk, mintha egymás nélkül is tudnánk boldogulni. Falakat építünk, amelyek elválasztanak minket egymástól, elfelejtve, hogy testvérek vagyunk. Holott – a szó szoros értelmében: egy Vérből valók vagyunk – Krisztus Véréből.
Imádkoztunk tehát, tudatosan kértük a Szentlélek fényét és világosságát, hogy adjon nekünk bátorságot keresni a párbeszéd módját. Tegyen bennünket hidak építőivé, hogy képesek legyünk legyőzni a korlátokat és az ideológiákat. A szív szemével nézzük egymást, felismerve minden emberben a sérthetetlen méltóságot. A konfliktusokra testvéri gesztusokkal válaszolva nyissuk meg szívünket egymás előtt anélkül, hogy félnénk a különbségektől.
Az ünnepélyes bevonuláskor a Hódolattal szól az ének... kezdetű éneket énekeltük, majd Lorenzo atya bevezetője után elénekeltük a Mindenszentek litániáját és megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, amit szentelt víz hintés követett.
A szentmise aztán úgy folytatódott, mint máskor. A szentségimádás előtt - a kiosztott imalapokról - a fatimai ének egy újabb változatát énekeltük: A jó hír, halld így hangzik: „Lesz újra béke, ha szívetek szüntelen esdekel érte.”
Ezt kívánta megerősíteni Szent István Királyunk ünnepének közeledtével az első szent magyar család, valamint az első és az utolsó magyar apostoli király esedezései is, akiknek csontereklyéit - a makranci templom féltve őrzött kincseiként - ma is az oltárra helyeztük. Az első ereklyét, 2006. május 13-án, ajándékozta nekünk eminenciás Erdő Péter bíboros úr, amikor Mons. Bernard Bober kassai érsek-metropolitának átadta a makranci templom felszentelése 100. évfordulójára készítendő új oltár ereklyéjét, majd ugyancsak itt, 10 évvel később 2016. május 13-án megáldotta alapkövét a Szepsiben felépítendő Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontnak, amelynek kivitelezését és megvalósítását a Jövőért Alapítvány irányított és vezetett, 8,8 millió eurós összköltséggel, kizárólag az akkori magyar kormány támogatásával.
Az iskolaközpont ünnepélyes átadása 2022. március 23-án történt, ahol 2023. május 16-án ugyancsak Erdő Péter bíboros, prímás, aki eleget téve Bernard Bober kassai érsek meghívásának, szentmisét mutatott be és felszentelte az iskolaközpont kápolnáját, valamint megáldotta Isten szolgája, gróf Esterházy János domborművét.
Mindezek fényében és történésében méltó és igazságos volt együtt énekelni a Fatima-i ének újabb változatát:
Szép Iria tündöklött május volt éppen,
Te eljöttél Mária mennyei fényben.
Ave, Ave, Ave Mária! Ave, Ave, Ave Mária!
A föld színét öldöklő háború dúlja,
mondd, jó Anyánk, lesz-e még békesség újra?
Ave, Ave, Ave Mária! Ave, Ave, Ave Mária!
Te itt vagy, hogy három kis gyermeket válassz,
kik aggódó lelkünknek hozzák a választ.
Ave, Ave, Ave Mária! Ave, Ave, Ave Mária!
A jó hír, halld így hangzik: „Lesz újra béke,
ha szívetek szüntelen esdekel érte.”
Ave, Ave, Ave Mária! Ave, Ave, Ave Mária!
Bodolló – 2026. augusztus 13.
