Légy a mi Menedékünk és Szószólónk...

2026. október 13-án a lelki találkozók 24. évfordulóján ismét nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöttünk mindenkit a bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban, ahol immár 287. alkalommal tartottunk engesztelő imatalálkozót. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, főtisztelendő Makovics István atya, kihelyezett jánoki lelkipásztor, megbízott iskolalelkész volt, aki napokban ünnepelte 56. születésnapját. A jubiláló főcelebránssal együtt misézett: Pásztor Lorenzo, kassai karitász lelkész.

A liturgián orgonált és énekeket vezette – Bányász Emőke, okleveles tanárnő és kántorasszony. Technikai munkatársak – Kuzma Norbert és Király Antal, okleveles mérnökök, valamint Cehelnik István és Melega Mária a Mária Rádió önkéntesei voltak. Jelenlétünk a templomban és otthon a készülékeknél ismételt nemes jele és jelzése kívánt lenni a lelki, szellemi, kulturális, valamint történelmi összetartozásunknak a szűkebb pátriában.

A szentmise az imát kérők szándékára volt bemutatva. A zarándokok ismét számos kérést fogalmaztak meg, amelyek megvalósítását és megvalósulását a rózsafüzér világosság titkainak közös imádsága által szerettünk volna jobban megérteni. A Szentatya, Leó pápa a minap azt kérte: októberben azzal a különleges szándékkal imádkozzuk a szentolvasót, hogy érjenek véget a háborúk és a konfliktusban álló népek között jöjjön létre végre a béke. Csatlakoztunk a Szentatya felhívásához. Imáinkkal konkrét bűnbánati, irgalmas cselekedetekkel köteleztük el magunkat, hogy tőlünk telhetően továbbra is igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a szűkebb és a tágabb környezetünkben elősegítsük az értelmes párbeszédet és a kiengesztelődést.

Ugyanakkor imádkoztunk a Szentatyáért is, aki egészségi állapotával kapcsolatban arról tájékoztatta a híveket, hogy a közelmúltban végzett néhány orvosi vizsgálat során az orvosok egy nagyon korai stádiumban, jól körül határolható göböt találtak a tüdőjében. Az orvosok úgy vélik, hogy műtéti beavatkozásra van szükség. Tanácsukat követve ezért a Szentatya úgy döntött, hogy aláveti magát a göb eltávolítását célzó műtétnek. A beavatkozás a következő napokra várható. A műtét utáni felépülés időtartama körülbelül egy hét.

A szentmise végén a Szentségimádás volt: engesztelés a bűnökért, amelyekkel Isten, egymás és önmagunk ellen vétettünk. A szentmise méltóságteljes bemutatására és az azon való gyümölcsöző részvételre a közismert csíksomlyói ének éneklésével készültünk. Az „Óh, én édes jó Istenem” kezdetű ének - bodollói változatát énekeltük.

A szentmise kezdetén Király Antal, liturgiafelelős, okleveles mérnök üdvözölte és köszöntötte az egybegyűlteket. Nagy örömmel állok itt és köszönöm kedves mindnyájukat – mondta. Örülünk és köszönjük az Úrnak, hogy - a 24 évvel ezelőtt, 2002. október 13-án egyházközségünk hívei a Fatima-i zarándoklatukból hozott Mária-szobor elhelyezésével - havonta ima és engesztelő találkozót tarthatunk.

A 24 esztendő alatt, sok minden történt. Ha visszaemlékezünk - 20 évvel ezelőtt, 2006. március 20-án - Erdő Péter bíboros úr először azért látogatta meg templomunkat, hogy együtt imádkozzon velünk népünk lelki megújulásáért.

A Bíboros atyával másodízben, látogatása 10. évfordulóján – 2016. május 13-án találkoztunk, amikor ünnepélyesen megáldotta a látogatása jubileumára készült szárnyas-oltárt: Király Tamás és Kiss Virág Glória alkotását. A szentmise végén került sor a Budapest XVIII. kerület egyházi iskoláinak és a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont testvériskolai egyezményének aláírására is, valamint a Szepsiben épülő egyházi iskolaközpont alapkövének a megáldására. Hála Istennek, a magyar kormánynak és sok-sok jóakaratú ember összefogásának, ma örömmel jelenthetjük, hogy az egyházi iskola felépült és 2023. május 16-án a Bíboros úr, Érsekfőpásztorunk jelenlétében és kérésére meg is áldotta. A jelen iskolaévben már 277 növendék okításával és nevelésével folyik ott a tanítás – óvodai, alapiskolai és gimnáziumi szinten. Ma a rózsafüzér 5. titkát a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont két növendéke – Lisovszki Áron és testvére Viola - imádkozták a makranci Golgotha ifjúsági csoport néhány tagja kíséretében.

A Bíboros úr történelmi látogatását a Petőfi-év bicentenáriuma kapcsán az egyházi iskola udvarán egy fiatal tölgyfa és egy Petőfi - körtefa elültetéssel tettük emlékezetessé. Elsősorban azért, mivel tudva - tudjuk, hogy a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol.

Igen, amit teszünk, igyekszünk mindent tudatosan tenni, mert szilárd meggyőződésünk, hogy előbb-utóbb mindnyájunk életében eljön egy pillanat, amikor rájövünk: kell, hogy legyen egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a semmibe.

Nagy öröm volt számunkra az is, hogy két év után ismét több zarándokot köszönthettük templomunkban, akik gépkocsikkal és autóbusszal érkeznek, hogy az ima, a szentségek méltó vétele és szent jelenlétük által erősítsük egymásban az összetartozás szálait a hitben, a reményben és a kölcsönös szeretetben – határon innen és határon túl.

Ismételten tisztelettel kértünk mindenkit úgy a templomban, mint otthon a készülékeknél, imádkozzunk és engeszteljünk továbbra is, hogy amikor majd - a ma még kételkedők, rádöbbenek az evangéliumi értékrend fontosságára és szükségességére - az itt élő hívek, tanulók és tanítók, nevelendők és nevelők példás és az evangéliumi értékekhez való tudatosan ragaszkodó élete gyümölcseként - legyen még haza, egyház és nemzet.

Ma este is azért gyűltünk itt össze, hogy válaszoljunk a Szűzanyának a Fatima-i gyermekeken keresztül intézett kérésére: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat - és Lourdes-ben - tartsanak itt körmenetet”.

Jó látni és tapasztalni, hogy a hívek világszerte nemzedékről nemzedékre szeretettel és bizalommal válaszolnak a Szűzanya gyengéd meghívásaira! Milyen vigasztaló és lélekemelő hallani és hallgatni, ahogyan a keresztények buzgón és hittel teli himnuszokat énekelnek és gyertyával a kezükben a mennyei Édesanya felé tartanak, az Anya felé, akit az Úr Jézus a kereszten adott nekünk! Ma este mi is hálát adtunk az Úrnak, hogy válaszolhatunk a Boldogasszony hívására és zarándokká válunk a zarándokok között.

A Szűzanya - Isten győzelmének a jele, aki megadja világunknak a szükséges reményt. Megkaptuk a hit kegyelmét, hogy felismerjük a feltámadt Krisztus éltető jelenlétét közöttünk. Képessé tesz minket arra, hogy egy távolabbi jövőbe tekintsünk, földi horizontunkon túlra, az Istenben való végtelen boldogság jövője felé, amelyet biztosan elnyerünk, ha szilárdak és kitartóak maradunk a hitben és a szeretetben. Erre buzdít minket Szent Pál apostol is: „Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk” (Róm 8,18).

Az a hivatásunk, hogy állhatatosan kitartsunk földi életünk útjain, ahol a Szűzanya a szeretet, a jóság és Isten győzelmének jeleként előttünk jár, mi pedig bizalommal zarándokolunk felé, akinek a Szeplőtelen Fogantatása világítótoronyként ragyog az éjszakában, hogy megmutassa világunknak a szükséges reményt. Ma este ismételten feltekintettünk Máriára, engedtük, hogy vezessen minket a győzedelmes Istenhez. Kértük, hogy betegeink - az istenhit és a felebarát iránti szeretetük által – legyenek és maradjanak meg kiváltságos tanúkként ennek az átalakulásnak. Sokan, ma is azért jöttünk ide, hogy teljesebb mértékben megértsük keresztény életmagatartásunk minden valóságát.

„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!” - pontosan így nevezte önmagát a Szűzanya, Mária Lourdes-ben hálásan Istennek, de a legnagyobb alázattal azért az egyedülálló kiváltságért, amelyet kegyelemből kapott és ami számunkra is az üdvösség hajnalát jelenti. A mennyei Atya ugyanis - Fiára, Urunkra, Jézus Krisztusra való tekintettel, méltó hajlékot készítve számára, szenvedése és feltámadása érdemei által - úgy döntött, hogy megóvja édesanyját, a Boldogságos Szent Szüzet az áteredő bűn minden foltjától. Új Évává tette őt, aki felett a Sátánnak, a Gonosznak, soha nem volt és nem is lesz semmilyen hatalma. Urunk, Jézus Krisztus, édesanyja ő, akivel - a világ és mindannyiunk számára - minden újra kezdődött, aki által minden jóra törekvés eredményessé válik.

Ezért a Szűzanya tisztelete és közbenjárása senki számára nem lehet másodlagos ügy, mert aki be akarja fogadni az Úr Jézus Vére által elnyert megváltás kegyelmét, annak - a Szűzanyával együtt - harcolni kell a Sátán ellen.

Nem egyedül. Nem magányos farkasként. Máriával együtt, aki – Stella Máris – a Tengernek Csillaga, aki megpróbáltatásaink közepette, segít nekünk felépíteni köztünk és bennünk Fia országát, ahogyan azt egykor Szent Bernát is olyan találóan megfogalmazta: „Ó, bárki is legyél, te, aki úgy érzed, hogy e világ zűrzavarában viharok és szélvészek dobálnak - ahelyett, hogy biztonságban járnál a földön – ha nem akarod, hogy a viharok elsodorjanak - ne fordítsd el a tekinteted e Csillag ragyogásától! Ha őt követed - nem tévedsz el! Ha hozzá imádkozol - nem esel kétségbe! Ha rá gondolsz - nem tévedsz el. Ha ő tart - nem esel el. Ha ő véd - nem félsz. Ha ő vezet - nem fáradsz el. Ha ő neked adja buzgalmát - eléred a célodat.”

A zarándokok és a testi-lelki-szellemi betegek, ma is azért érkeztünk ide, hogy részt vegyünk a hagyományos, buzgó és derűs gyertyafényes együttlétben és minden kedves és sürgős szándékunkat: személyes, közösségi és világunkkal kapcsolatos aggodalmunkat, kétségünket és szorongásunkat a Szűzanya Szeplőtelen Szívébe helyezzük

Együtt könyörögtünk, hogy az ő Szeplőtelen Fogantatását szemlélve, töltsön el bennünket az öröm, támadjon a szívünkben legyőzhetetlen remény, mert ő a Napba öltözött Asszony, lába alatt a Holddal, megkoronázva a 12 csillaggal, dicsőséges és hatalmas - ugyanakkor alázatos, aki nagyon közel áll hozzánk. Urunk, Jézus Krisztus édesanyjaként, akit Fia a Kereszten adott nekünk anyánkul, hogy Vele együtt, közösen, megszenteljük, emberibbé, tegyük ezt a világot.

A Szentatya, Leó pápa a minap azt is kérte: október hónapban a szentolvasót azzal a különleges szándékkal is imádkozzuk, hogy érjenek véget a háborúk és a konfliktusban álló népek között jöjjön létre a béke. Imáinkat kísérje konkrét bűnbánati és irgalmas cselekedetek és kötelezzük el önmagunkat, hogy ezzel is elősegítsük a párbeszédet és a kiengesztelődést a szűkebb és a tágabb pátriában.

Megtettük. Igen, mert tudatában vagyunk annak, hogy vannak dolgok, amelyeket emberek építenek és vannak dolgok, amelyek Isten kegyelméből növekszenek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a 2002. október 13-a óta itt összegyűlő lelki közösség is, Isten kegyelmének a műve.

Ezért a lelki találkozóinkkal továbbra is szeretnénk bizonyítani és elérni, hogy a jövőben is egyek legyünk a hitben, a reményben, az örömben és a szeretetben, valamint keresni és választ találni arra, hogy Kelet-Európa és benne a Kárpát-medence népei a közösen elszenvedett különféle sérelmek, megaláztatások, a rágalmak, a hamis vádak, a szándékos féligazságok csúsztatása, terjesztése és gyanúsítgatások megakadályozása és leleplezése érdekében mit tegyünk, hogy ezzel tágíthassuk az Egyház belső és külső életterét – határon innen és határon túl.

Szerény meggyőződésünk, hogy szentjeink, vértanúink és hitvallóink közös szenvedése a legmeggyőzőbb összetartozás. Az együtt szenvedők közössége (communio in compassione) ugyanis erősebb hangon beszél minden megosztó tényezőnél, minden leírt vagy kimondott szónál. Minden igehirdetésnél. Az együtt szenvedés - compassion - több mint a közös nyelv, a dal és a dallam, a szokás, vagy a sajátos kultúra megélése.

Most, amikor 24 év távlatából visszatekintünk, elmondhatjuk: nem sok idő, de nem is kevés. Hála Istennek van mire emlékezni, van miért és kiért hálát adni, de van miért engesztelni és bocsánatot is kérni. Hálát adtunk a megmaradásért és bocsánatot kértünk a kishitűségért, a könnyelműségért, a nemtörődömségért, hogy elfelejtettük – egymásra biztattunk. Sőt, érték bízatott ránk, hitben, kultúrában, erkölcsben, anyanyelvben és magatartásban.

Ez a tény azonban még nagyobb felelősségtudatra sarkall minket, mert ahogyan minden magatehetetlen, ajándékként érkező gyermek a megajándékozott együttérzése nélkül elpusztulna, úgy - bármennyire is furcsának tűnik - de az értünk emberré lett Isten is, nélkülünk nem valósíthatná meg terveit. Igenünkre vár. Beleegyezésünkre. Nem akarja, hogy elpusztuljunk.

Hála Istennek – sem a tatár, sem a török nem örök. Köszönet és hála, hogy a megmaradás érdekében mindig akadtak bátrak és elkötelezettek, akik keresték, kutatták és megértették az idők jeleit.

Intézményeink léte, élni akarásunk jele. Kellő garancia arra, hogy a kapott és öröklött lelki, szellemi és kulturális adományok számunkra sem voltak hiábavalóak. Köszönjünk az együtt gondolás nemes gesztusát!

Köszönjük István atyának, hogy elfogadta meghívásunkat. Köszönjük útmutatását, papi hivatását. Köszönjük, hogy elfogadta Isten tervét rólunk a szűkebb pátriában. A tisztelet, a megbecsülés jeleként átadásra kerültek a szeretet virágszálai és elhangzott az egyházi iskola igazgatóságának, tantestületének és diákjainak énekes jókívánsága.

Egy diák szó szerint ezt mondta: „Főtisztelendő István atya! Mi, a legkisebbek és a legfiatalabbak is örömmel csatlakozunk a felnőttek kéréshez. Életvitelünkkel és magatartásunkkal készek vagyunk befogadni, őrizni és tovább adni áldott elődeink örökségét. Mi is kérjük imáit és útmutatásait, hogy mindnyájunk keresztény magatartása a Fészekben ezután is a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint formálódjon: Isten, család, haza, nemzet értékrendben, amelyet egyházi iskolánk mottója így fejez ki: Cum Deo, pro Patria et Invicem – Az Istennel, a hazáért és egymásért.

Ma a rózsafüzér első tizedét a bodollói hívek, a második tizedet a szepsi hívek képviseletében szlovákul, a harmadik tizedet a makranci hívek, a negyedik tizedet a magyarországi hívek, az ötödik tizedet - a Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont képviseletében imádkoztuk, hogy az a fény, amelyet jelképesen ma este is a kezünkben tartottunk, soha ki ne aludjon az életünkben, hanem világítsa meg egyéni és közös jövőnket - határon innen és határon túl! Lángoljon a reménytől a szívünk, hogy a mai naptól fogva még inkább nyitottabbak, készségesebbek és készebbek legyünk a lét teljességének befogadására - az Örök Élet ígéreteire! Életünket, magatartásunkat, vágyunkat és álmunkat visszhangozta a kiosztott emlékképen leírt és a közösen elmondott felajánló ima is:

Boldogasszony Anyánk – régi nagy Patrónánk,

Te, aki tündökölően tiszta és egészen tiszteletreméltó vagy:

a legszebb Ajándék,

akit az emberiség az Istentől valaha is kapott!

Szűzanyánk, örökké szűzanya,

légy anyai közbenjárónk Fiadnál,

a mi Urunknál, Jézus Krisztusnál!

Vigyázz reánk és a szűkebb pátria minden gyermekére!

Vigasztald azokat, akik ide zarándokolnak!

Terjeszd ki anyai oltalmadat mindnyájunkra:

határon innen és határon túl!

Hittel valljuk Istenanyaságod!

Mind nagyobb szeretettel tisztelünk,

reménnyel kérlelünk és boldognak mondunk:

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Patrónánk,

Istentől küldött vigaszunk!

Erőnk a gyengeségben!

Fogadd el felajánló imánkat!

Mindnyájunk örömének tiszta forrása,

segíts, hogy mi is méltók legyünk,

Veled együtt örvendezni!

Ó, Üdvözítőnk édesanyja!

Segíts gyümölcsözően megélni a szerencsétlenséget és a szenvedést!

Segíts kiszabadulni a Sátán, a bűn és a gonoszság fogságából!

Födj be minket anyai palástoddal,

hogy az Írás Szavában, a szentségekben és embertársainkban

felismerjük Fiad hozzánk érkezését.

Édesanyai közbenjárásoddal segíts leküzdeni emberi gyengeségeinket.

Gyengéd kezeiddel kísérj bennünket,

az örökélet zarándokait, a lét teljességének útján járni.

Te, aki erős vagy, mert édesanyja vagy

Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak,

és Benne, mindazoknak, akik őszinte szívvel szeretnek téged

és ragaszkodnak hozzád,

légy a mi menedékünk és szószólónk, most és halálunk óráján. Ámen.