Krisztus jelenléte az emberek között...

Makrancon 2026. április 28-án a Hittanyán ismét találkoztak a Rosa Mystica engesztelő imacsoport tagjai, hogy Gájer László atya elmélkedése alapján a szemlélődő imádság mibenléte alapján elmélyedjenek a lelkiélet további hatékonyabb megélésében.

Köszönet és hála a szervezőknek és a rendezőknek az újformájú evangelizáló munkáért, hogy ilyen módon is igyekeznek elhinteni a reménység magjait népünk szívében. Köszönet a kitartásukért is, amellyel hozzájárulnak ahhoz, hogy a kiengesztelődés és a béke tovább szilárduljon köztünk és bennünk.

Jó volt újból rádöbbeni arra a reménységre, hogy Urunk, Jézus Krisztus soha nem szegi meg ígéretét. Vagyis érdemes teljesen megnyitni neki a szíveket. Igaz ugyan, olykor mindnyájukat megkísérthet a gondolat, hogy Isten elvehet tőlük valamit, de Benedek pápa tanításából bízva reméljük: „Ő semmit nem vesz el tőlünk, hiszen Ő mindent odaad és odaadott nekünk, ezért aki odaajándékozza neki önmagát, az százszor annyit kap”.

Ezek a szavak ma is aktuálisak. Vagyis ne féljünk igent mondani Krisztusnak és egészen az övé lenni, tanítása szerint alakítani életünket. Ne féljünk a holnaptól. A holnap is teljesen az Úrhoz tartozik. Megéri követni őt az engedelmességben, a szegénységben és a tisztaságban. Az egyetlen dolog, amit Krisztus elvesz tőlünk és magára vesz, az a bűn. Tőle mindent megkapunk: földet, családot, közösséget, szentségi életet és hivatást.

Ez az ajándék naggyá tesz minket és nemesít, de egyben elkötelezettséget és felelősséget is kíván. A legnagyobb ajándék a Szentlélek, ami már a keresztségben a szívükbe áradt, elővételezve küldetésünket, ami egészen hasonlóvá tesz bennünket Krisztushoz, hogy evangéliuma alapján - itt és most - egy szabad, kiengesztelődött és szép helyi közösséget építhessünk.

Ebben a küldetésben fontos szerep hárul a szülőkre, a nagyszülőkre, a hitoktatókra, a nevelőkre és minden elkötelezett keresztényre. Ehhez nélkülözhetetlen a jó alapképzés, a nevelőkre való személyes odafigyelése, a komoly tanulás és tanítás: megóvni a híveket a babona veszélyes illúziójától. Ezek a lelki találkozók is ezt a célt szolgálják.

Természetesen a képzés ennél sokkal tágabb: magába foglalja a benső élet egységét, az önmagunkra és az Isten ajándékára való odafigyelést az irodalom, a zene, a sport és a művészetek gyakorlásán keresztül, de elsősorban a szentségimádás és a szemlélődés révén. Különösen a csüggedés és a próbatétel pillanataiban fontos letérdelni Krisztus elé az Oltáriszentségben. Engedni, hagyni, hogy belépjen életünkbe és egy új élettel töltsön el minket. Enélkül a szemlélődő dimenzió nélkül nem leszünk az evangélium hiteles követői és nem tudjuk visszatükrözni a feltámadás erejét.

Megkapó és elgondolkodtató az imahely, a találkozó helyszínének a megnevezése is. A „hittanya” annak a reménynek ad hangot, hogy az itt találkozó közösség egy családias légkörre vágyódik.

Jó ezt tudni és tudatosítani, mert az evangélium tanításának a középpontjában az a gondolat áll, hogy Krisztus Urunk mindig konkrét és valós módon van jelen minden emberi kapcsolatban. Az Úr Jézus szeretett és szeret barátai házában tartózkodni. Ő minden alkalommal hatékonyan ott van, ahol a benne hívők tudatosan megpróbálják szeretni és segíteni egymást. A megbocsátás és az ima alkalmával Ő közöttük él, hiszen valahányszor egy félreértés vagy egy kisebb-nagyobb sérelem után képesek vagyunk egymásnak megbocsátani és kibékülni egymással, köztünk és bennünk van Isten országa.

A törékeny emberekről való gondoskodás nagyon fontos jele egy-egy ország ill. közösség társadalmi élete minőségének. Ám az idősek, a lelki, szellemi és testi törékenyek nem csupán gondozásra szorulnak. Több kell. Nemcsak gondozni kell őket, hanem mindenekelőtt meg kell őket hallgatni, mert ők őrzik egy-egy nép bölcsességét. Hálával tartozunk nekik, mert a közösség javának értékőrzéséért nemegyszer nemkis nehézségekkel néztek szembe, tudatosan védve, óvva és továbbadva azokat nemzedékről – nemzedékre.

Csak kérni és kívánni lehet, hogy tovább őrizzük, ápoljuk, gondozzuk ezt a találkozási helyet is. A Boldogságos Szűzanya, aki hittel és szeretettel töltötte meg a názáreti házat, őrködjön mindig e közösség fölött.

Tegyünk meg mindent azért, hogy helyi egyházközség küldetésének középpontjában továbbra is az ember álljon, különösen a legsebezhetőbbek, mert az igazi otthon nem pusztán fizikai hely, hanem olyan közösség, ahol jelen van a szeretet, a megbocsátás és az imádság, ezekben válik valóságossá Krisztus jelenléte az emberek között.