Közös felelősség és odadás...

Gábor Bertalan | 2026. május 7.
Közös felelősség és odadás...

A Szepsi esperesi körzet papjai 2026. május 6-án a helyi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban tartotta májushavi rekollekcióját, ami koncelebrált szentmisével kezdődött a névadó szociális vértanútestvér tiszteletére emelt iskolakápolnában. A jövő héten, hétfőn, május 11-én ünnepeljük Boldog Salkaházi Sára szociális vértanútestvér liturgikus ünnepét, aki 1899. május 11-én született Kassán és 1944. december 27-én halt vértanúhalált Budapesten.

Érsekfőpásztorunk a közelgő emléknap kapcsán választotta papjaink májusi lelkinapja színhelyéül a Fészket, amelyet 2023. május 16-án szentelt fel és áldott meg Erdő Péter, bíboros úr, Magyarország prímása.

Boldog Gizella emléknapja alkalmából elhozták és az oltárra helyezték a Makranci templom féltve őrzött kincsét is, az első magyar szent család: Szent István Király, Boldog Gizella és Szent Imre, valamint az utolsó magyar apostoli király, IV. Károly, csontereklyéit, figyelmeztetésül, vigasztalásul és bátorításul, hogy minden élethelyzetben érdemes hűségesnek maradni az evangéliumi értékrendhez.

Az iskolaharang rövid megkondítása után a papság az iskolaközpont diákja, Lisovszki Áron, Sára testvérről szóló himnusza éneklése alatt vonult az oltárhoz. Örülünk és köszönjük minden megjelent becses jelenlétét, ami egyértelmű tanúságtétele annak, hogy értjük az idők jeleit és a sokat emlegetett Illyés Gyula idézetet: a fa a szél kihívásaira, gyökereivel válaszol.

Szlovákiában 11 magyarnyelvű rómaikatolikus fenntartású egyházi iskola működik. A következő tanév első osztályába a legtöbb tanulót - jelesen 29-et - a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontba írattak be a szülők.

Köszönjük a szülők bizalmát, a tantestület elkötelezettségét, papjaink támogatását és a diákok bátorságát. Ki ne látná? Addig amíg egy közösségben anyanyelven imádkoznak és oktatnak – ott, jövő van. Ahol már nincs pap és nincs tanitó, az a közösség a végét járja.

A közös elmélkedés alapgondolata XIV. Leó pápa a minap elhangzott beszéde volt a szolgálat, a hovatartozás és a küldetés – fontosságáról.

Ki tagadná? Papjaink működési helyükön kényes és fontos feladatot látnak el, ami a hiteles szeretetközösség egyik jele. Köszönet tehát mindazért, amit papjaink a különböző szinteken végeznek, a legrejtettebb és hétköznapibb feladatoktól kezdve a legismertebbekig. Minden hivatásban ugyanis fontos a hűség, amellyel munkájukat végzik, legyen az egy odafigyeléssel végzett ügy, egy jól előkészített értekezlet, egy türelemmel meghallgatott személy, egy odaadóan kivizsgált kérdés, vagy a környezet rendben tartása. Egyszerű, de hasznos és Isten előtt nagy dolgok ezek, amelyek mindenki javát szolgálják. Persze, az egyház életében semmi sem kicsi, jelentéktelen dolog, ha azt hittel, szeretettel és közösségi szellemben végzik.

A hivatalok ugyanis nem önmagukban működő rendszerek, hanem olyan eszközök, amelyek segítik az egyes egyházközségek szeretetközösség szálainak megtartását és megerősítését, az egység megőrzésében, ami gazdag evangéliumi értékrendben és felebaráti gesztusokban bővelkedik. Nagy felelősséget igénylő munka ez, ami a „szolgálatot szolgálja”, mások munkáját segíti, lehetővé téve sokak hozzájárulását a helyi egyházközösségek támogatására a jó hír terjesztésében.

Az egyházban szolgálni egyszerűen nem azt jelenti, hogy betöltünk egy funkciót, hanem tevékeny tagokként részt veszünk annak a testnek az életében, amelynek feje az Úr Jézus. Sohasem mi, vagy a hivatalaink, ill. a programjaink állnak a középpontban, hanem Ő, ezért minden tevékenységünk akkor leli meg értelmét, ha valamilyen módon elősegíti a Vele való találkozást és egységet.

A másik szempont a hovatartozás. Krisztust, a jegyest ugyanis nem lehet pusztán nézőként szolgálni, hanem csak annak a szeretetével, aki tudja, hogy odatartozik a hit és a szeretetközösség kötelékében, ami elsősorban kegyelmi ajándék, Isten ajándéka. Fontos tehát ezért a mindennapi munkát úgy végezni, mint egy misztérium, egy történet, egy terv részét, ami mindent megelőz és mindenen túlmutat.

A papok elsődleges hivatása tehát, hogy valódi evangéliumi stílusban élve életüket, környezetükben formába öntsék az evangéliumot, kölcsönös gondoskodással türelmesen és alázattal elősegítve az egységet és a békét. Ennek tudata határozza meg azt, ahogyan önmagukra tekintenek, ahogyan beszélnek, másokat meghallgatnak, kijavítanak és támogatnak.

Isten népe életének harmadik alapvető dimenziója a küldetés. Az egyház azért létezik, hogy Krisztust hirdesse, hidakat építsen, kötelékeket hozzon létre, befogadást és segítséget nyújtson mindenkinek, aki támaszra, meghallgatásra, szeretetre szorul. Olyan korban élünk, ahol mély átalakulások jellemzik a családot, az iskolát, a munkát, a kommunikációt, a társadalmi részvételt, a hitátadást a szűkebb pátriában is. Mindezt figyelembevéve az Úr azt kéri mindenekelőtt papjainktól, hogy ne zárkózzanak be, ne féljenek, hanem nagylelkűen munkálkodjanak azon, hogy az evangélium elérjen és megvilágosítson minden embert.

Adja Isten, hogy a Szűzanya oltalma, Assisi Szent Ferenc és Boldog Salkaházi Sára, szociális vértanútestvér hathatós közbenjárása elősegítse, erősítse a közös felelősséget és az odaadást az evangélium további hatékony terjesztése érdekében.

Ezúton is tisztelettel kérjük papjainkat, hogy továbbra is nagylelkűen munkálkodjanak azon, hogy az evangélium elérjen és megvilágosítson minden embert, értegetve az idők jeleit: ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát.