Követni Szent Márton példáját...

Szent Mártonnak ünnepén

Égő lámpást viszek én,

Világítson mindig minekünk,

Ahol járunk, hova megyünk.

Pogány volt ő, katona

Úgy lett Isten bajnoka.

Kettévágta díszes köpenyét,

Betakarta koldus testét.

Osszuk szét a köpenyét.

Öröksége a miénk.

Pannon földnek drága nagy fia,

Segíts minket, vigy a jóra.

Szent Márton püspök liturgikus ünnepe előtt 2023. november 8-án, a Fészekben, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai is igyekeztek méltó módon megemlékezni és emlékeztetni a kereszténység kezdeti időszaka jeles egyéniségére, aki Pannoniában, Sabaria - Szombathely városában született, de Itáliában, Paviában nevelkedett. Atyjával, aki a hadseregben tribunus volt, együtt harcolt Constantinus és Julianus császár idejében.

A növendékek az intézményben sajátkezű lámpásokat és emléktárgyakat készítettek, majd a városon keresztül lampionokkal a templomudvarra vonultak, ahol közösen imádkoztak kölcsönösen egymásért, szüleikért, tanítóikért és nevelőikért, valamint a világ összeses gyermekéért, megkülönböztetett együttérzéssel a háborúk sújtotta országokban élőkért.

Mártont már gyermekkorától kezdve különös isteni kegyelem hatotta át, s amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé. Ettől kezdve szívesen élt volna remeteségben, de testének gyengesége ebben megakadályozta. Amikor azonban a császárok elrendelték, hogy a veteránok fiai az atyák helyett harcoljanak, mihelyt tizenöt éves lett, hadba rendelték Mártont is, akinek elég volt egyetlen szolga, azt is inkább ő szolgálta ki, még a lábbelijét is ő húzta le és ő tisztította. Már ebben az időben kitűnt katonatársai közül, és általános elismerést váltott ki az egyszerűsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete miatt.

334-ben történt, hogy  lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, amiből egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé és alamizsnát kért tőle. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, ezért így kiáltott. „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz sincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles katonaköpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.

Azon az éjszakán Mártonnak különös álma volt: az Úr Jézust látta, amint fényes sereg vette körül. A vállán a köpenynek azt a darabját viselte, amit a koldusnak adott. Az Úr Jézus odafordulván az angyalokhoz, ezt mondta: „A hitjelölt Márton öltöztetett föl engem ezzel a ruhával!” Amikor Márton ezt az álmát egy papnak elbeszélte, az csodálkozva ránézett, és azt mondta: ,,Az Úr megmondta: Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tesztek, nekem tettétek. De úgy vélem, hogy az Úr is készített neked egy ruhát, amelybe föl akar öltöztetni.” Márton hamarosan megkeresztelkedett, s amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, majd pappá, később pedig püspökké szentelték. Ruhát kapott, a különös kegyelem öltözetét: a keresztség, a bérmálás és a papság dicső viseletét.

Napjainkban, amikor az újpogányság szokásai újból teret nyernek, terjednek és terjesztik a különböző babonákat és hiedelmeket, jó visszanyúlni és emlékeztetni az igazi, maradandó értékekre. A tök, az ijesztgetés, a maskarák helyett a példát adó és mutató szentekre tekinteni és tekintetni, akiknek fényes élete, ragyogása évszázadokon át világít, utat mutat, célt ad, életértelmet és értéket.

Köszönet óvópedagógusainknak mindazért, amit gyermekeinkért tesznek szóban, viselkedésben, példaadásban és magatartásban. Köszönet és hála, cseperedő ifjúságunknak is, hogy érzik, sejtik az idők jelét, s akarják, vágyják követni Szent Márton életpéldáját.