Kifüggesztik nevedet az égre...
Mindenszentek ünnepén és Halottak napján elhunyt szeretteinkre emlékeztünk. Meglátogatva sírjaikat, hálát adunk és köszönetet mondunk Istennek értük és mindazon jóért, amit általuk kaptunk. Hálánk, tiszteletünk és köszönetünk jeleként gyertyát gyújtunk sírjaikon és virággal díszítjük azokat.
Mi, keresztény katolikusok, azonban a külső jelek mellé a Makkabeusok 2 könyvében (2 Makk 12,43-46) olvashatók értelmében, hasonló képen, mint egykor Júdás hadvezér, aki a harcok elmúltával mivel szépen és nemesen viselkedve gondolt a feltámadásra, ezért 43gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüstdrachmát küldött Jeruzsálembe az engesztelőáldozat bemutatására. 44 Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna részéről a halottakért imádkozni. 45 De mivel meg volt győződve arról, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár – ezért szent és jámbor gondolat volt számára, hogy engesztelő áldozatot mutasson be értük a bűneiktől való szabadulásért.
Mindezek tudatában imádkoztunk elhunyt szeretteinkért a temetőn. Halottak napján reggel 8:00 órakor az egyházi iskolában, 10:00 órától az Idősek Otthonában, délután 4 órakor Szepsiben magyarul, este félhattól szlovákul, valamint Makrancon és Bodollón szintén félhatkor az Úr oltáránál emlékeztünk elhunyt szeretetteinkre. Akik név szerint kívántak emlékeztetni, azok ezt az előző napokban megtehették a sekrestyében. Halottak napján a szentmise felajánlási szertartása alatt a kézi perselybe helyezhették el kegyes adományaikat, amelyeket az idén az egyházi iskola gyermekjátszótere kialakítására kívántuk fordítani, Szepsiben 800.-, Makrancon 640.-, Bodollón 260.- eurót gyűjtöttek össze erre a célra. Köszönjük szépen.
A temetőkben a feltámadt Krisztust jelképező gyertyák imbolygó fényében emlékeztünk elhunyt szeretteinkre. Az élők és holtak világát – hitünk szerint – a feltámadt Krisztus köti össze. Ő, a világ világossága, aki utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járóknak az ég, az örökhaza felé, elhunytjaink számára pedig fényeskedik, mint örök világosság.
Tehát a halottakra való emlékezés számunkra, már nemcsak gyász és szomorkodás, hanem bizakodás is, mert átcsillan rajta az örökélet hite, a feltámadás, a viszontlátás, a teljesség reménysége. Ezért valljuk szinte naponta – Hiszem a test feltámadását, hiszem az örök életet. Most is, ebben a hitben, reménységben és szeretetben emlékeztünk azokra, akik előttünk járták az élet útját, de már béke álmát alusszák.
Közös emlékezésünket a hitünk megvallásával kezdtük, majd 15 könyörgésben 15 célcsoport tagjaiért imádkoztunk. Az első gyertyát az elhunyt pápákért és püspökökért gyújtottuk meg. A második gyertyát az elhunyt lelkipásztorokért. A harmadik gyertyát elhunyt szüleinkért és nagyszüleikért. A negyedik gyertyát elhunyt rokonainkért. Az ötödik gyertyát az elhunyt kántorokért, a tanítókért, a nevelőkért és hitiktatókért. A hatodik gyertyát az elhunyt sekrestyésekért, harangozókért és templomtakarítókért. A hetedik gyertyát templomunk, plébániánk és középületeink elhunyt építőiért, fenntartóiért és anyagi támogatóiért. A nyolcadik gyertyát népünk elhunyt politikusaiért, a társadalmi és közélet vezetőiért. A kilencedik gyertyát az elhunyt ellenségeinkért, üldözőinkért, rágalmazóinkért és rosszakaróinkért. A tízedik gyertyát azokért, akiket megbántottunk, és akiknek lelki kárt okoztunk. A tizenegyedik gyertyát azokért, akiket életünk során megbotránkoztattunk, bűnre csábítottunk és esetleg most miattunk szenvednek. A tizenkettedik gyertyát a háborúk, az üldözések, a lágerek és a koncentrációs táborok elhunyt áldozataiért. A tizenharmadik gyertyát a temetőnkben nyugvó összes halottért, és községünk minden halottjáért, akiknek teste idegen földben pihen. A tizennegyedik gyertyát azokért, akiknek már hozzátartozói nem élnek, akikről megfeledkeztek, vagy akikért már külön senki nem imádkozik. A tizenötödik gyertyát azokért a meg nem született gyermekért, akik spontán magzatvesztés vagy művi vetélés áldozatai lettek.
Az emlékszertartásban elhangzott Dienes Valéria verse, Dobos Zoltán előadásában.
Jön az Isten
Útja titkos út
Végtelenből
Végtelenbe fut
Minden percet
Öröklétbe állít
Odahallja
Emberek imáit
Jön az Isten
Három és az Egy
Nem tudod, hogy
Honnan merre megy
Nem találod,
Mégis lelked mása
Megmondotta:
Benned lesz lakása
Jön az Isten
Érthetetlenül
Sose láttad
S benned elmerül
Átutazza
Véled ezt a Létet
Öröklétben
Füröszti az élted
Jön az Isten
Vár, ha rád talál
Hűs kezével
A fehér halál:
Átemelnek
Óvatosan, szépen
Eggyel több lesz
Kiírva az égen
Jön az Isten
Három és az Egy
Látod már, hogy
Honnan merre megy
Hazatértél
Nem hiányzik semmi
Elindultál
Mindörökké lenni…
Jön az Isten
Ne szűnj meg soha
Ő hívott meg
Tégedet oda
Hol a lelket
Találkára várja
Tárt karokkal
Isten Szűzleánya
Jön az Isten
Nem vársz hasztalan
Benned él és
Éleszt untalan
Elfeledte
Bűneidet régen
Letörölte
Nevedről és Égen
Jön az Isten
Közel van, ne félj
Átvezet majd,
Nem sötét az éj
Felvilágol
Benned majd a lelke
Aki élted
Egykor rád lehelte.
Jön az Isten
És megérkezel,
Aki küldött
Újból rád lehel
Hazaértél
Új szíved megdobban
Feltámadtál
Örök otthonodban
Jön az Isten
Nincs több állomás
Hegytetőn
A végső áldomás
Elszakadtál
Megérkeztél végre
Kifüggesztik
Nevedet az égre.
A megemlékezés ünnepi áldással zárult.
