Jubileumi emlékünnep Kassán...

2023. október 21-én emlékkonferencia volt Kassán az Orsolyita rend 325 évvel történő érkezése kapcsán a városba. Délelőtt a teológiai fakultáson két előadás hangzott el. Az első ThLic. Veronika Barátovától „A nő anyai és prófétai küldetése” címmel, a második „A nő az elutasítás és az elfogadás pergőtüzében – napjaink bibliai kihívásai” ThDr. Štefan Novotný, PhD., fejtegetésében, majd kiállítás nyílott „Női szerzetesek Kassán” – Prof. PhDr, ThDr, Peter Zupko PhD, közreműködésével.

Délután Mons. Dr. Peter Holec, kassai bírósági helynök vezetésével hálaadó szentmise volt a Rend templomában, amelyet hajdan eredetileg a kassai kálvinisták építették 1652-55 között, később a tulajdon-, és a használati jogot a kálvinisták, a hadsereg és az Orsolyita rend váltakozva gyakorolták.

Ma a rendnek Szlovákiában 56 tagja van, 4 közösségben. Kassán a közösség 9 tagú. Munkakörük: hitoktatás, kollégiumi nevelés, templomi szolgálat. Szabó Nóra Sára nővér a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestülete állandó tagjaként, osztályfőnökként, hitoktatóként és mentálhigiénés szakemberként tevékenykedik.

Kassára a szerzetesrendek ötvenes évekbeli erőszakos állami feloszlatása után a rend néhány tagja 1970-ben térhetett vissza, akik az akkori püspöki rezidencia épületében kaptak helyet. Munkakörük hitoktatás és a különböző plébániai teendők végzése volt. Kolostoruk és iskolájuk tulajdon és használati jogát csak a rendszerváltozás után gyakorolhatták ismét.

Az Orsolyita nővéreket Eleonóra császárné hívta Kassára 1698-ban.

A Szent Orsolya Társaságot Merici Angela (1474-1540) alapította 1535. november 25-én. Eredeti célja, hogy a fiatal leányokat Isten szolgálatára segítse anélkül, hogy kolostorban élnének, Istennek szentelt élet éljenek kora elpogányosodott világában. A bresciai püspök 1536-ban jóváhagyta az első Szabályokat. A szent Alapító 1540. január 27-én hunyt el; életpéldája mellett Szabályokat, Intelmeket és Végrendeletet hagyott a közösségre. 

A Szent Orsolya Társaság gyorsan elterjedt Itália-szerte. Segítségükre volt – főképp a megfelelő jogi formulák megfogalmazásában – Borromeo Károly, Milánó érseke. Az Orsolyita házak Bresciában és Milánóban csoportosultak, ún. kongregációkat alkottak. 1544-ben III. Pál pápa jóváhagyta Merici Angela Szabályát. A Társaság egymás után hozott létre házakat Franciaországban is. 1612-ben a párizsi kongregáció orsolyitái ünnepélyes fogadalmat tettek és szigorú pápai klauzúrában éltek. Ettől kezdve beszélhetünk a „Rend”-ről. Apostoli szolgálatuk a bentlakó növendékek tanítására összpontosult, ugyanakkor a külső, szegény leányok számára ingyenes iskolákat tartottak fenn. 1622 után az orsolyiták sorra letelepedtek Németalföldön, majd a Német-római Császárságban, a Habsburg Birodalomban és Magyarországon.

Rövidesen megnyílt előttük az Újvilág is. Guyart Mária, a tours-i orsolyita Szent Marie de l’In-carnation Kanadában telepítette le a nővéreket. A XVIII. században orsolyita házak nyíltak a Balkánon és Írországban, majd a tengerentúlon Brazíliában és az észak-amerikai Louisiana államban.

1768-ban boldoggá avatták Merici Angelát. A francia forradalom 1789-ben megsemmisítette az orsolyiták valamennyi franciaországi házát. A kivégzettek közül legismertebbek az orange-i és a valenciennes-i vértanúk. Az előbbieket 1925-ben, az utóbbiakat 1920-ban avatták boldoggá. 1807. május 24-én ünnepelték a világ orsolyitái Alapítójuk szentté avatását. Franciaországban mintegy 100 új ház nyílt meg ebben a században, Belgiumban, Itáliában, Hollandiában virágzó kongregációk jöttek létre. Újabb alapítások születtek az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Indonéziában, lengyel földön, Angliában, Mexikóban, angol Guyana területén s Dél-Afrikában. 1859-ben Richedeau, a blois-i orsolyiták lelkésze körlevelet küldött a világ orsolyitáihoz, majd XIII. Leó pápa is egyesülésre hívta fel az orsolyita közösségeket, és 1900. november 28-án jóváhagyta a Szent Orsolya Rend Római Unióját. Az unios orsolyiták száma jelenleg a világon 1500 körüli.

Magyarországra Szelepcsényi György prímás hívta meg a nővéreket. Első iskolájukat Pozsonyban nyitották meg 1676-ban. További alapításaik: Kassa (1698), Varasd (1703), Nagyszombat (1724), Győr (1726), Nagyszeben (1733), Sopron (1747), Nagyvárad (1772), Kisvárda (1918), Bácsa (1923), Eger (1926), Dombóvár (1915), Budapest (1936), Pincehely (1942). 

A trianoni békeszerződés következtében Magyarországon a Római Unióhoz tartozó Orsolyitáknak csak két rendháza maradt: Győrött és Kisvárdán. Önálló rendházként pedig megmaradt Sopron Orsolyita zárdája. (A soproni nővérek csak 1991-ben léptek be a Római Unióba.)

1948-ban a rendházak államosításakor több nővér elhagyta az országot, Olasz, Francia, Angol és Osztrák Rendházak fogadták be őket, de volt nővér aki aztán Ausztráliában folytatta szerzetes életét, az 1956-ban oda menekült magyarok életét segítve.

Az anyaországban maradtak közül, Kisvárdán Wahl M. Róza főnöknő életét ajánlotta fel társulatáért. Nagyváradon Hajdu Gabriella hittant tanított titokban. Felfedezték, bebörtönözték ezért, ott is halt meg. Győrben az oroszok bejövetelekor Vátzy M. Teréz főnöknő menedéket adott az üldözötteknek. Egy orosz katona rálőtt, de a sebesülés nem volt halálos.

1950-ig a független orsolyita kolostorokban 130 nővér élt, a magyar uniós orsolyiták száma pedig 350 volt. 1989, a rendszerváltás után négy házba tudtak visszaköltözni a nővérek, ahol oktató-nevelő és apostoli tevékenységet folytattak. Öt városban orsolyita tulajdonban lévő katolikus óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola és kollégium müködött: Dombóváron, Győrben, Kisvárdán, Sopronban egyházmegyés fenntartásban, Budapesten pedig a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány működtetésében. Napjainkban, Magyarországon, Orsolyita nővérek már csak Győrött élnek az egykori Rendházban kialakított Szent Angéla Nyugdíjas Otthon lakójaként, valamint a Szlovák Provincia missiójában két magyar nővér - mindketten Kassáról  származnak - Kisvárdán élnek és tevékenykednek a Szent László Katolikus Gimnázium, a Technikum, a Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, a Kollégium és az Óvoda, az egykori rendi iskola és Rendház, falai között.