Jövőt formáló és adó békesség

„Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.” (Ef 5, 19-20).

 Ismét eltelt egy iskolaév. 2022. június 30-án ökumenikus istentisztelet keretében búcsúztunk és adtunk hálát egymással és egymásért a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban. Az ünnepi liturgia után, Nagy István igazgató évértékelője következett, majd a ballagó kilencedikesek mondtak köszönetet. A dicséretben részesültek oklevele átadása után tisztelegés volt Boldog Sára testvér templomi képe előtt és közös fotózás a templom déli kapujában.

 A mögöttünk hagyott időt is igyekeztünk tudatos Krisztus-követésében élni. Az a keresztény ugyanis, akinek a szíve - lelke érzékeny az Istenre, szükségképpen tudatosan rezonál az Ő üzenetére.

 Ahhoz, hogy Istennel legyünk, nem kell erőnek erejével kivonnunk önmagunkat az evilági dolgok köréből, hiszen minden az Ő üzenetét közvetíti számunkra. Miközben a világban sok minden összeomló-félben van, s körös-körül nem egyszer záporoznak ránk is az emberi támadások – ami sokszor igen fájdalmasan is érinthet bennünket, Isten csendesen, szinte észrevétlenül kezébe veszi életünket, jelezve, hogy Ő mindezen keresztül képes és akar újból és újból tenni velünk és értünk valamit. Jó, ha ezt tudjuk, vagy legalább is bízva reméljük, hogy Ő mindent a javunkra fordít.

Köszönet és hála, hogy az elmúlt időben is igyekeztünk nem annyira a minket körülvevő és elnyelni igyekvő erőkre figyelni, hanem Isten életünket átalakító cselekvésére, amelyeknek nem egyszer nyilvánvaló jelei is voltak: az élet-adta kihívások, a Szentírás egy-egy mondata, amely a holt betűk sorából mintegy szemünk elé ugrott és szíven ütött, vagy egy belső kép, amely olyan élesen rajzolódott ki lelki szemünk elé, hogy nem tudunk szabadulni tőle...

 Köszönet és hála a jelekért, a jelzésekért és a visszajelzésekért: az elért eredményekért a tanulásban, a nevelésben, a hitismeretek elmélyítésében. Köszönet és hála egymásért a fészekben, otthon, az iskolában és a szűkebb pátriában.

 Természetesen, nemcsak a szükségszerűen bekövetkező külső események, vagy a különféle változások is jelzések, finom szólítások a Teremtő részéről, de ilyen például az öregedés is, amikor észrevesszük önmagunkon, hogy már nem bírunk annyit, hogy már nem olyan gyorsak és frissek a reakcióink, vagy amikor környezetünk adja finoman, de határozottan az értésünkre, hogy át kell adnunk a helyünket.

 Ilyenkor is ismét Isten akar a mélyben tenni velünk és értünk valamit. Belülről átalakítani, és általunk valami soha nem volt, de még nagyszerűbb dolgot végbevinni. A Teremtő számára, fiatalon és idősen, öregen és betegen, hasznavehetetlenül is ugyanolyan értékesek és felcserélhetetlenek vagyunk.

Adja Isten, hogy a nyári szabadság alatt testben és lélekben megpihenjünk, felvértezzük magunkat azzal a készéggel, hogy ezután is ne a felszínen zajló eseményekkel törődjünk, hanem teljes lényünkkel merjünk ráhagyatkozni az Ő biztonságot adó jelenlétére, amely által - mint annyiszor - a viharok idején is megízlelhetjük a mindent felülmúló, hasonlíthatatlan jövőt formáló és adó békességet.