Jöjjünk vissza kitisztítani, vagy újra cserélni...

2026. július 13-án, Vojta Richárd, tornai plébános vezetésével, Pásztor Lorenzo kassai karitász-lelkész, Makovics István kihelyezett jánoki lelkipásztor és Gulybár Tibor görögkatolikus parókus, asszisztálásával együtt ünnepeltük Bodollón az idén 30 éve a Sarlós-Boldogasszony tiszteletére épült és felszentelt filiális templomban a Fatimai engesztelő imatalálkozók liturgiáját, immár 284. alkalommal. Arra emlékeztünk, hogy a Szűzanya a Gábor angyallal való találkozása és igenjének kimondása után felismerte, hogy meg kell látogatnia idős rokonát, Erzsébetet, aki rászorult az ő segítségére. Mária elindult hozzá, vállalva a nehéz és kockázatos utat. A két asszony, Isten leányai, megnyílva Isten akaratának, boldogan találkoztak egymással.

Mostanában gyakran halljuk a szinódus fogalmat, ami a görög szün-hodosz szóból származik, magyarul összejövetelt, közös úton levést, együtt járást jelent. A szinódus alkalmat kínál meghallgatni és összegezni a világ különféle tájain élő hívők tapasztalatait, javaslatait, örömeit és gondjait, „hogy megértve az idők jeleit, jobban együttműködjünk Isten történelemben végzett munkájával”.

Ezen az úton nyilvánvalóan nem járhatunk az Úr Jézus nélkül, aki önmagát nevezi útnak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), ezért különös öröm volt számunkra, hogy ismét együtt voltunk Bodollón, ahol lélekben közösen szemlélhettük, hogy a Boldogságos Szent Szűz, miként van jelen az üdvtörténetben? Az ikonográfia gyakran úgy ábrázolja őt, mint a fiát karjaiban tartó, fiára mutató anyát – ezek az úgynevezett hodigitria, vagyis az „útmutató” ikonok.

Az Istenszülő az üdvösséghez vezető utat a legegyszerűbb mozdulattal Fiában mutatja meg nekünk. A Szűzanya ugyanis a kezdetektől fogva önmagában gyakorolja és mutatja ezt a szerepet. Ezért Isten népe valahányszor utat keres, utat választ, vagy iránymutatást igényel, biztosan számíthat Szűz Mária szelíd, csendes, de határozott útmutatására. Ez tény látható képileg ábrázolva a templom szárnyas-oltárán is, ahol látva látjuk, hogy a Szűzanya jól megélt zarándokútja milyen belső megújulást eredményezett Erzsébetben és gyermekében Keresztelő Szent Jánosban.

A Szentlélek azonban nemcsak Szűz Máriát tette élete első pillanatától fogva új teremtménnyé, de mindenkit, aki megkeresztelkedésével kész a belső megújulás útjára lépni, és így szolgálni az újjáteremtés művét, amely Krisztus Urunk által a Szentlélekben elkezdődik mindnyájunkban.

Oltárképünkön az is jól látható, hogy a két édesanya - mivel megérezték szívük alatt gyermekeiket - miként örülnek egymásnak. Hasonlóképpen mi is örülnénk, ha templomunk és imádságos találkozásaink a születendő gyermekek, a különböző elkötelezett hivatások, a jövőt formáló és ápoló készségek imahelye is lenne, hogy népünk körében egyre több édesanya adjon életet, születhessen elegendő papi és szerzetesi hivatás, legyen sok állhatatos, a keresztény kultúránkért áldásosan tevékenykedő munkatárs.

Az engesztelő imatalálkozóink kezdetén megfigyelhetjük azt is, hogy az ünnepélyes bevonuláskor elsőként kinyitjuk a szárnyas-oltárt, templomunk egyik ékességét, amelyen tisztelettel őrizzük a hajdani templomunk ősi oltárképét, majd ünnepélyesen alászáll ősi templomunk másik öröksége - a Kereszt, rajta a művészien ábrázolt Úr Krisztus. Volt idő, amikor szétválasztották ezt a két darabot, amit azonban mi idővel újra egyesítettünk, hogy ezzel is bizonyítsuk ragaszkodásunkat áldott elődeink ránk hagyott örökségéhez, az evangéliumi értékrend szerinti életmagatartásunkhoz: a hitben, az erkölcsben és a kultúrában.

Ma megtisztelő öröm és kitüntetés volt számunkra, hogy engesztelő imatalálkozónkat megtisztelte becses jelenlétével és az igehirdetés áldott szolgálatával emlékezetessé tette főtisztelendő Vojta Richárd, pápai káplán, tornai plébános atya, aki a napokban ünnepelte pappászentelése és elsőszentmiséjének 25. évfordulóját. Köszönjük minden eddigi áldozatos, odaadó munkáját és tevékenységét, amihez ezúton is kérjük a kegyelmek bőségét, hogy példás lelkipásztori élete továbbra is mély barázdát alkosson köztünk és bennünk.

A minap emléklapot kaptunk Kassáról, Mons. Bernard Bober érsek atyától, aki Melega Mária önkéntesünket 70. születésnapja alkalmából külön áldásában részesíti mindazért, amit Istenért, az Egyházért, az egyházközségért, a rózsafüzértársulatért, a Mária Rádióért és a családjáért végez és végzett.

Tisztelettel felkértük Pekár József, helyi fafaragó népművész-barátunkat, hogy mindkettőjüknek adja át alkotását – egy itteni fából készült Keresztet. Emlékül és emlékeztetőül, hogy a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol. Mi, itt a peremeken ezt fokozott tudattal igyekszünk megélni és éltetni, mert tudva - tudjuk, hogy a múltunk a reményünk – Krisztus az igazi jövőnk.

Köszönjük, hogy ma is önmagunkra öltve ünneplő ruhánkat, az engesztelés óráiban ismét megtaláltuk igazi énünket, lelkünket és lelkületünket. A Gondviselés segítsen minket továbbra is gondosan őrizni lelkünket és lelkületünket végig, az égig. Ha esetleg bepiszkolnánk, lerongyolnánk, vagy lerongyolódnánk, jöjjünk vissza azt kitisztítani, vagy újra cserélni…

Legközelebbi lelki találkozunk itt Bodollón, augusztus 13-án, csütörtökön lesz 16:30 órai kezdettel. Ismételt tisztelettel hívunk és várunk minden zarándokot – határon innen és határon túlról.