Istentől kapott szeretetből élni és meghalni...

Hittel valljuk, hogy nem a vértanúk nagy tettei és szenvedései a bőséges vetés, hanem az a szeretet, amellyel életünket odaadjuk Istennek együtt, egymással, egymásért. Szent Pál apostol szavai szerint a nagy tettek, sőt, még az önfeláldozás sem ér semmit, ha mozgatórugója nem a szeretet: „Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” (1 Kor13,3).

Szeretet nélkül mindenféle áldozat csupán saját kevélységünk és önzésünk bő vetése lenne, mert csak a szeretet és annak művei maradnak meg az örök életre. Aki nem hull bele a földbe, vagyis nem hal meg sok mindennek, abban az egy szükséges, a halhatatlan élet – pusztulni kezd. Szeretet nélkül a búzaszem pusztulása terméketlen megsemmisülés. Rothadás. A szeretetben való földbe hullás viszont olyan halál, amelyből új élet sarjad és bőséges termés fakad. A földbe hullott ilyen élet egészen biztosan bő termést hoz, hiszen bő volt a vetés is. Az Istennek tetsző bő adakozás nem abban áll, hogy sokat adunk, hanem az, hogy - szeretetből - mindent odaadunk. 

Közismert a legenda, amely szerint a római prefektus az Egyház kincseit követelte Lőrinctől, aki erre összegyűjtötte az öregeket, a betegeket, a vakokat, az özvegyeket és a szüzeket, őket vitte a prefektus elé, úgy mutatva be őket, mint az Egyház aranyát, ezüstjét, drágaköveit és gyöngyeit.

Nagy tanítást hordoz ez a mi számunkra is: magként a földbe hullani annyi, mint a mindennapi teendőinket szeretetben végezni, az életállapotunkban hűségesen kitartani, a betegséget, a gyászt, az öregkorral járó gyengülést és fogyatkozást szeretettel elfogadni, hordozni, viselni és felajánlani azt Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára. Életünk így hozhat bő termést és válhatunk értékes kinccsé testvéreink számára. 

Adja Isten, hogy Szent Lőrinc vértanú közbenjárására a Neki való teljes önátadás által termést hozó búzaszemekké váljunk. Semmi mást ne akarjunk, mint megtanulni szépen szeretni, úgy, hogy meghalunk mindennek, amit a világ életnek nevez, és már csak az Istentől kapott szeretetből akarjunk élni és meghalni.