Ismételt köszönet és hála...
A buzitai egyházközség egyik hajdani legrégebbi műemléke a régi temető dombjának nyugati lejtőjén álló Szent Márton tiszteletére szentelt templom volt, amelyről egy 1279-ből származó okirat tesz említést. Egy 1526-os okiratban az áll, hogy a kéttornyú fatemplomot újból felépítették, amelyet azonban később egy szélvihar romba döntött.
A helyiek 1786-ban egy újabb templom építéséhez kezdtek, amely a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére klasszicista stílusban barokk elemek felhasználásával Bárczy Imre és neje, Lánczy Zsuzsanna támogatásával fel is épült. A templom építését gróf Keglevich József, Szentimrey Pál és Bárczy Anna anyagi támogatásával 1797-ben fejezték be és szeptember 14-én szentelték fel.
A második világháború áldatlan következményeként a lakosságot a kitelepítések, az elhurcolások, a különböző atrocitások sorozata tizedelte meg lélekben és fizikailag. Mivel a helyiek tudván tudják, hogy a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol, ezért a kitartás, az összetartozás, a kölcsönös felelősségvállalás jeleként a templombúcsú a koronavírus-járvány elterjedése előtt nagyszabású körmenttel zárult, amelyben a férfiak sokasága a falun át vitte a nagysúlyú történelmi keresztet.
Az idei búcsúi szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka Dr. Kránitz Mihály, egyetemi tanár, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai fakultása alapvető hittan tanszékének a vezetőtanára volt. Elmélkedésében párhuzamot vont a mindenkori keresztek Krisztus mutatta példaadó követése és eredményessége között. Örömmel, szinte csodálattal látta, hallotta és hallgatta az egyöntetű szép éneklést, a közös imádságot, a liturgikus és a közéleti megnyilvánulást.
A szentmise után az esperesi körzet papságával megtartott közös agapét követően, Nagy István iskolaigazgató meghívására meglátogatta a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontot, ahol örömmel hallotta és hallgatta az örvendetes tényeket és csodálta meg a Fészket, ahol immár 275 növendék tanul és nevelődik a boldog vértanú testvér példájára és ösztönzésére.
Ismételt nagy köszönet és hála az együtt töltött órákért, minden kedves szóért, bátorításért, a kölcsönös sorsközösség vállalás készségéért – határon innen és határon túl.
