Hogy mások is elinduljanak...
Zakeus története a mai evangéliumban (Lk 19,1-10) a megtérés egyik legszebb példája. A vámos, akit lenéztek és kirekesztettek, az Úr Jézus látására vágyakozott. Alacsony termete miatt azonban kénytelen volt felmászik egy fügefára, ami talán gyerekesnek tűnik, de valójában ez volt lelke vágyának a kézzelfogható jele. Kész volt lemondani méltóságáról, annak érdekében, hogy láthassa az Urat, aki nemcsak észrevette, de meg is szólította, sőt elment hozzá vendégségbe.
S mi történt? A személyes találkozás ereje azonnal kibontakozott. Zakeus nem mentegetőzött, nem védekezett, hanem konkrét lépéseket tett: kárpótolva mindenkit, vagyonának felét szétosztotta. Ez a valódi bűnbánat. Nem csupán szomorúság, bánkódás a múlt hibái miatt, hanem az élet átalakítása Krisztus Urunk jelenlétében. S mindez nem kényszerből történt, hanem örömből, ami a Megváltó közelségéből fakadt. Zakeus háza ekkor vált az üdvösség helyévé.
Ez a történet minden ember reménye is. Isten nem a tökéleteseket keresi, hanem azokat, akik őszintén vágyakoznak rá, még ha méltatlannak is érzik önmagukat. A történet tanulsága, hogy Isten mindig nyitott szívvel közeledik azokhoz, akik őt keresik, bármilyen is a múltjuk. A mi válaszunk sem lehet tehát kevesebb, mint életünk egyre teljesebb, pontosabb fordulata a mában, a mai nap kihívásai közepette.
Folytassuk keresésünket mi is, merjünk rálépni a megtérés útjára. Engedjük, hogy életünk egyre tökéletesebb otthonná váljon számára! A Bárány menyegzője ugyanis már elkezdődött. A keresztény lét legmélyén folyamatos, örök ünneplés van. Szent János Apostol „az Úr napján”, vagyis vasárnap, az eucharisztia ünneplése közben esett elragadtatásba (Jel 3,1-6,14-22).
Minden szentmise felhasítja a történelem szövetét, és megvilágítja a valóságot. A Jelenések könyve nem egyéb, mint annak feltárása, amire a szentmise titka az emberi történelemből és a világmindenség sorsából fényt derít.
Vagyis a „Krisztus-miséző Egyházon” kívül nincs igazi ünnep, ezért vasárnapról - vasárnapra, ünnepről – ünnepre, a Jelenések könyvének lapjain feltáruló örök ünnepléshez kell szoktatnunk önmagunkat, s megtanulni, hogy az ünneplés egyben a legnagyobb keresztény feladat egyike.
Itt van az ember igazán a helyén, ilyenkor „normális”, itt látja önmagát és a világ dolgait a maguk valódi jelentősége szerint. Akárhol is van, akármilyen gondok is szorongatják, szívében a Báránnyal, az Úr Jézussal már ott van az örök asztalnál.
Ebből fakad a szív tisztasága, nem pedig az összeszorított fogakkal végig csinált aszketikus gyakorlatokból. Ennek jelképe a fehér ruha is, ami a győzelmet, a halálon és az elmúláson aratott végső diadalt is jelenti. Az újonnan megkereszteltek fehér köntöse, az elsőáldozási fehér ruha, a vasárnapi frissen vasalt ünnepi ing, az öltöny, a nyakkendő, mind-mind az örök ünnep e menyegzős öltözetének az előképe akárcsak a pap miseingje, melynek latin neve is: alba, vagyis „fehér”.
Ezért mondom és számtalanszor ismétlen: öröm és boldogság számomra, amikor a szentmisére készülve - most a betegség ideje alatt is – itthon magamra ölthetem az albát, annak tudatában, hogy ezzel a ruhával is a feltámadásba vetett hitet vallom és hirdetem és a honlapunkon a szentmisét követve látom a hűségesek, a kitartók, az ünneplő öltözött híveket, barátokat, ismerősöket, a hitbéli sorstársakat, akikkel kölcsönösen együtt várjuk a mihamarabbi személyes találkozást a fügefánk alatt megálló, kopogtató Jézussal: együtt, egymással, egymásért - Őáltala, Ővele és Őbenne.
Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy nem veted meg a bűnöst, hanem állandón keresel és megszólítasz bennünket. Add, hogy továbbra is éljen és égjen bennünk a vágy: meglátni Téged az Eucharisztiában, a többi szentségekben, egymásban és önmagunkban. Segíts minket, különösen akkor, amikor akadályok sorakoznak előttünk, hogy ne féljünk a változástól, legyen bátorságunk – felmászva a fügefánkra - konkrét lépéseket tenni a megtérés útján!
Add, hogy szívünk nyitott hajlék legyen számodra. Szent jelenléted minden nap formáljon bennünket. Környezetünkben tégy minket is az irgalom, a kiengesztelődés és a szeretet eszközévé, hogy mások is elinduljanak az üdvösség útján!