Hívsz, vezetsz, bátorítasz...

A minap a Vatikán Castel Gandolfo-i Pápai kertekben található Borgo Laudato si'-ben rendezték meg a Nobel-díjasok Globális Gyűlését a Mesterséges Intelligencia és az Atomháború témáról, amelyen a világ több mint 200 leghitelesebb személyisége, továbbá a béke és a mesterséges intelligencia területén működő vezető nemzetközi kutatóintézetek képviselői vettek részt július 14. és 16. között.

Köztudott, hogy ez a XIV. Leó pápa új, a mesterséges intelligencia korában az emberi személy védelmét célzó Magnifica humanitas kezdetű enciklikája által ihletett tanácskozás egy olyan kontextusban zajlott, amelyet a nemzetközi konfliktusok, a növekvő instabilitás és egyre összetettebb nukleáris helyzete jellemez.

Vagyis a gyűlés Leó pápa „lefegyverzett és lefegyverző békéről” alkotott víziójának a része, ami a mesterséges intelligencia, a nukleáris és az autonóm fegyverek, az új digitális protokollok és a digitális fejlődés feltörekvő modelljeinek korában egy Római Nyilatkozat kidolgozásával zárult. A Nyilatkozat célja az volt, hogy elveket és iránymutatásokat határozzon meg a mesterséges intelligencia irányítására vonatkozóan, előmozdítva a nemzetközi biztonság jövőképét, amely az együttműködésen, az emberi méltóságon, az átfogó emberi fejlődésen és a népek közötti békén alapul.

Ki tagadhatná? Történelmi „fordulóponthoz” érkeztünk. A tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli lehetőségeket kínál az egészségügy, az oktatás, a közegészségügy, a környezetvédelem, a szegénység elleni küzdelem és a béke építése számára. Ugyanez a haladás azonban, ha elszakad az etikától, a felelősségtől és az emberi személy méltóságának tiszteletben tartásától, az uralom, a kirekesztés, sőt a pusztítás eszközévé is válhat.

A ma bemutatott Nyilatkozat nagyon világosan emlékeztet minket arra, hogy egyetlen gép, egyetlen algoritmus és egyetlen autonóm rendszer sem helyezhető olyan döntések középpontjába, amelyektől az emberiség fennmaradása függ. Leszögezhető, hogy „az élettel és halállal, a békével és háborúval, valamint a jövő népeinek és nemzedékeinek jövőjével kapcsolatos döntéseknek teljes, felelős és érdemi emberi ellenőrzés alatt kell maradniuk”.

A napokban Izajás prófétával együtt elmélkedtünk Isten titokzatos gondviseléséről, amely akkor is megvalósul, ha ránk támadnak a gonoszok, hiszen ők is csak eszköz Isten kezében. Érezzük azonban, hogy ez a megértés sem óv meg attól a sebzéstől, amely szívünket érte, s azon túl, amit megérthetünk, mindig marad valami fájón megérthetetlen is ebben a titokban, amely miatt Istent olyan távolinak, megközelíthetetlennek érezzük.

Vagyis jó, ha tudatosítjuk, mindaz, amit megérthetünk Isten titkaiból, töredékes marad itt a földön, s mindez csak egy láncszem lehet a nagy megértés bevezetőjeként, amikor majd már nem tükör által homályosan látunk, hanem színről színre. Ahogyan haladunk előre a lelki élet útján, úgy egyre fönségesebb magasságok és egyre szédítőbb mélységek tárulnak fel előttünk, ezért bálványimádás lenne, ha leragadnánk a tegnapi elmélkedésünknél, a tegnapelőtti megértésünknél, vagy a hajdani istenképünknél, s ma, holnap és holnapután nem folytatnánk tovább az Úr művein való elmélkedést, sőt életünk végéig, hogy halálunk pillanatában az addig tartó elmélkedésláncolat egyszer és mindenkorra a végső és végérvényes valósághoz kapcsolódva igazolást nyerjen, kiegészüljön és eljusson a tökéletes beteljesedésre. De ehhez nem elég csupán szűkös értelmünkkel kutatni az isteni gondviselés kifürkészhetetlen misztériumát, hanem Izajás prófétával együtt szívünk mélyéből vágyódnunk kell utána és az imádás végtelen magaelhagyásában a Teremtő gondviselő karjába kell, kellene vetni önmagunkat.

Imádkozzunk:

Urunk Jézus, Krisztus, aki a mai Evangéliumban arra hívsz minket, hogy menjünk Hozzád, és Te felüdítesz bennünket. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy az elmélkedés idején ne csak gondolatainkkal, hanem egész lényünkkel Nálad legyünk, Benned és Te mibennünk, átadva Neked értelmünket, emlékezetünket, fantáziánkat, gondjainkat, terveinket, érzéseinket és tudattalan világunkat, Reád bízzuk múltunkat, jelenünket és jövőnket, aki ma is a teljesebb megértésre és a szívbéli békességre hívsz, vezetsz és bátorítasz mindnyájunkat. Ámen.