Haza, egyház, nemzet...

Szepsiben 1979 óta rendeznek Szepsi Csombor Márton Napokat. A társadalmi szervek, a történelmi egyházak, a város, a kulturális intézmények képviselői és tagjai immár 45 éve emlékeznek a közös múlt egyik gyökerére, azon a helyen, ahol korábban az Országzászló állt. Rúdjának pántja, az emlékmű hátoldalán, még ma is látható. Az emlékhely úgy maradt meg, hogy egykor rátették a Vörös Csillagot, ezért senki, sem mert hozzányúlni.

Az értékmentés sohasem egyszerű. Néha könnyebb, néha nehezebb. Napjaink nem kis kihívása, hogy olyan Európában élünk, amelynek középpontjában nem a személy elidegeníthetetlen értékeinek a szakralitása áll, de a pillanat kultúrája: a gazdasági élet, a siker, a haszon. Olyan Európában, amelyik egyre félénkebben és határozatlanabbul meri felvállalni keresztény múltját. 

Áldott elődeink magasztos tapasztalata: ahhoz, hogy nagyobb bizalommal tekinthessünk a jövőbe és maradéktalanul, reménnyel élhessük meg a jelent, élő értékbe kell kapaszkodnunk, Aki nem más, mint az Isten, Aki Igéjében, Jézus Krisztusban, kimondta és megmutatta önmagát, Aki szentségeiben, Lelkében, Lelkével és Lelke által szüntelenül élteti a Benne hívőket, hogy elmondhassuk – Krisztus a jövőnk.

Mindezek tudatában és fényében, újból meg kell tanulnunk imádkozni és cselekedni azért, hogy – itt és most – olyan Európát valósítsunk meg, amely az eget szemléli, de közben eszményképeket követ. Olyan Európát, amelyik segíti az embert, hogy biztos és szilárd úton haladjon, értékes vonatkozási pontot jelentve az egész emberiségnek. Ez misszió a javából. Misszió és nem agresszió. Szelíd magatartás, ami sohasem lehet harcos, mert akkor már nem lenne evangéliumi.

Földrészünk népeinek újból fel kell fedezniük Európa igazi nagyságát: a tudományok, a művészetek, a zene, az emberi értékek harmóniáját – ami az evangéliumi hit gyümölcse.

Furcsa világot élünk, amikor nemcsak a régi, jól bevált valódi európai értékeket: a családot, a nemzetet, a kultúrát, a munkát – akarják lecserélni valami másra, hanem a kontinensünk népességét is. A tét nem kicsi. A harc a közeljövőben éleződni fog. Ezért – itt és most – ezen az emlékezetes helyen is - ahol egykor az Országzászló állt - kértük, az igazság Napját, Urunkat, Jézus Krisztust: igazságának fényével világosítsa meg gondolatainkat, hogy megerősödjünk a hitben és az igazi keresztény életérték-rendben.

Ma is felette érdekes a kérdésfeltevés: Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?  (Préd 3,9). „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16, 26).

 Szepsi Csombor Márton (1595 – 1622) bejárta a fél világot. Figyelemre méltó, hogy - kortársaival ellentétben - kevéssé volt felekezetileg elfogult. Életét és művének egészét a felelősségtudat, a hazaszeretet, a népéhez való hűség jellemezte. Soha nem felejtette el pl. részletesen megírni, hogy hol és mikor találkozott valamelyik külföldre szakadt honfitársával. Minden mondatán érződik úgy a megismerés iránti vágy, mint a világ sokféleségének csodálata. Persze mindezt a Szentírás tanításának fényében látta és láttatta.

 Példáján felbuzdulva, Reményik Sándor nyomán önmagunkra vonatkoztatva – kérdeztük meg önmagunkat: akarunk-e lenni déli harangszó, amely győzelmet sejtet, s halló fülekbe eseng és biztat megtartani, ami a miénk? Akarjuk-e megélni életmagatartásunkat a keresztény értékrendben? Akarjuk-e megőrizve továbbadni anyanyelvünket és a kultúránkat? Akarjuk-e nem hagyni a templomot, a templomot és az iskolát? Akarunk-e fókuszlámpa lenni? Az üveg egy kicsi része, amely lángra lobbant hűséget, ragaszkodást s égi bért, amely éveken át megmaradt? Akarjuk-e a csendben konokúlt hamuban és éjben tovább adni a lángot?

 Akarjuk? Akarod? Nem számít: jut-e nekem, neked, nekünk itt egy nyugalmas sarok! Nyugodni máshol fogunk. Itt és most, más a tét: varjú a száraz jegenyén…

 Én, itthon maradok – hitvallásomban, kultúrámban, anyanyelvemben, mert mindnyájunk életében eljön a pillanat, amikor rájövünk: kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová mindig visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a semmibe.

 A koszorúzási ünnepség után Anyák napja kapcsán a művelődési házban a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai adtak színvonalas, könnycsalogatós műsort bizonyítékul, hogy az itthon maradást a hitben, a kultúrában, az anyanyelven – itt és most - komolyan gondoljuk.

 Adja Isten, hogy nemzedékünk továbbra is beismerje, itt és most - Szepsiben - mi következünk: népünknek, hazánknak, egyházunknak ránk van szüksége. Sőt, adja Isten, hogy amikor majd gyermekeink, unokáink és dédunokáink is rádöbbenek a haza, az egyház, a nemzet szükségességére - példás életünk gyümölcseként legyen még - itt Szepsiben is - haza, egyház és nemzet.