Forrásai legyenek és maradjanak...

Ma van az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata aláírásának a 250. évfordulója. Ebből az alkalomból XIV. Leó pápa videóüzenetben szólt a philadelphiai Independence Mall téren összegyűltekhez, mivel a National Constitution Center Liberty Medal kitüntetést adományozott az egyházfőnek. A Nemzeti Alkotmányossági Központ egy nonprofit, pártoktól független intézmény Philadelphiában, amely az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányának szentelt múzeumként, oktatási központként és vitafórumként működik.

Ezt a rangos, évente odaítélt amerikai kitüntetést a philadelphiai National Constitution Center   olyan világvezetőknek és személyiségeknek adományozza, akik kiemelkedő vezetői képességről, bátorságról és jövőbe vetett hitről tettek tanúbizonyságot a szabadságjogok kiterjesztéséért folytatott küzdelemben.

XIV. Leó pápa amerikai származására utalva úgy fogalmazott, hogy „e nagy nemzet fiaként” örömmel csatlakozik azokhoz, akik Isten áldását kérték és kérik Amerika jövőjére, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatban megfogalmazott magasztos eszmények továbbra is az egység, az igazságosság és a béke útján vezessék az országot. 

Beszédében Leó pápa felidézte a Függetlenségi Nyilatkozat jól ismert sorait, amelyek szerint minden ember egyenlőnek teremtetett, és Teremtőjétől elidegeníthetetlen jogokat kapott, köztük az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jogot. Rámutatott, hogy bár ezek a gondolatok a felvilágosodás nyelvezetében fogalmazódnak meg, végső alapjuk a bibliai emberképben rejlik. „Éppen itt fedezzük fel az emberi méltóság alapját: azt a méltóságot, amely megelőzi bármely állam létrejöttét, és amelynek védelme az állam legfőbb feladata” – hangsúlyozta XIV. Leó.

Ezt követően emlékeztetett arra, hogy az elmúlt kétszázötven év során emberek milliói úgy tekintettek Amerikára, mint a szabadság földjére. Az ország egymást követő bevándorló nemzedékek előtt nyitotta meg kapuit, lehetővé téve számukra, hogy gyermekeikkel együtt részt vegyenek a nemzet jövőjének építésében. Ugyanez a szabadságszeretet ösztönözte az Egyesült Államokat arra is, hogy a két világháború idején nagy áldozatok árán a saját határain túl is kiálljon a szabadság ügye mellett.

Leó pápa ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az alapítók álma nem valósult meg egyszer s mindenkorra. „Az igazságosságot és a szabadságot megtestesítő társadalom felépítése nem volt könnyű, és sok tekintetben ma is folyamatban lévő feladat.” Hozzátette: „Minden nemzedéknek újra magára kell vállalnia ezt a küldetést, szembenézve korának új kihívásaival.”

Beszédének központi részében XIV. Leó az élethez való jogról elmélkedett. Rámutatott, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat elsőként ezt a jogot nevezi meg, hiszen aki életét elveszíti, az szabadságával sem élhet, és a boldogságot sem keresheti. „Egy nemzet életereje szorosan összefügg azzal az értékkel, amelyet minden emberi életnek a sajátja, annak minden formájában és állapotában, elismerve, hogy minden személy méltósága puszta létezéséből fakad”. Az emberi élet belső értéke arra indítja az embert, hogy csodálattal szemlélje a Teremtő művét, és tisztelettel őrizze ezt a felbecsülhetetlen ajándékot.

A pápa továbbá azt is hangsúlyozta, hogy ezt a tiszteletet a törvényhozásnak is tükröznie kell. „Olyan törvényekre van szükség, amelyek a fogantatás pillanatától a természetes halálig elismerik és oltalmazzák ezt az ajándékot.” Hozzátette: „Egy nemzet erkölcsi nagysága mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy képes támogatni, megvédeni és megbecsülni minden ember életét, különösen a legkiszolgáltatottabbakét és azokét, akiknek értékét megkérdőjelezik.”

XIV. Leó ezután a szabadság valódi jelentéséről szólt. Rámutatott, hogy azt gyakran pusztán úgy értelmezik, mint annak lehetőségét, hogy az ember azt teheti, amit akar. A hiteles szabadság azonban ennél sokkal mélyebbre vezet. „Az igazi szabadság azon a képességünkön alapul, hogy felismerjük az igazságot, és ragaszkodunk a jóhoz, még akkor is, ha ezért nagy áldozatot kell hoznunk.” Ez az igazság és a szabadság utáni vágy arra készteti az embereket, hogy feltegyék maguknak életük legfontosabb kérdéseit: mi az élet értelme, mi végső célunk, és ki számunkra Isten?

Leó pápa kiemelte az Egyesült Államok alkotmányának első alkotmánykiegészítésében biztosított vallásszabadság jelentőségét is. Ez biztosítja minden ember számára, hogy félelem és kényszer nélkül kövesse lelkiismeretét, nyilvánosan megélhesse hitét, és közösségeivel együtt hozzájáruljon a közjó építéséhez. Rámutatott, hogy ennek köszönhetően alakult ki Amerikában a vallások közötti párbeszéd és együttműködés gazdag hagyománya, amely sokat tett a nemzet történelmét meghatározó erkölcsi kérdések közös megvitatásáért. „Remélem, hogy ez a hagyomány továbbra is olyan közéleti párbeszédet eredményez majd, amelyet a mértéktartás, a másik véleményének tisztelete és a közös nevező keresése jellemez a béke és a kiengesztelődés szolgálatában, otthon és a nemzetek között egyaránt.”

Beszéde végén XIV. Leó az Egyesült Államok jelmondatára, az E pluribus unum – „Sokból egy” – feliratra utalt. Emlékeztetett arra, hogy a különböző származású, vallású és nyelvű emberek azért tudtak közös nemzetet építeni, mert ugyanazok az időtálló eszmények kötötték össze őket. „Egy nemzet csak akkor virágozhat, ha valóban egységes; nem múló célok, hanem olyan eszmények kapcsolják össze, amelyek nem halványulnak el az idő múlásával.”

E jeles évfordulón aligha kívánhatunk mást, mint XIV. Leó pápa: a közös emberi méltóság, az egyenlőség és a Függetlenségi Nyilatkozatban megfogalmazott elidegeníthetetlen jogok a jövőben is, úgy az amerikai társadalom, mint az egész emberiség egységének és reményének forrásai legyenek és maradjanak.