Fényt hagyva, mint a Messiás...

Az élet örök búcsúzás, jó lenne távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás… idéztük Mécs László papköltő verssorait szeptember 19-én, a kedd reggeli szintmisén, amin heti rendszerességgel részt vesznek a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistái is.

Hallgatva a napi evangéliumot ismét eszünkbe juthatott, hogy az Úr Jézus gyógyító csodái mindig valami egyedi különlegességet hordoznak. Szavai és tettei hajdan ugyan a sokaságnak szóltak, de velünk maradása révén mindenkinek, aki sajátos élethelyzetébe vetítve, aktuálisan hallja és hallgatja, éli és cselekszi azokat.

A naimi ifjú feltámasztása nemcsak egy ember visszahívása volt az élők közé, hanem egy másik ember – az édesanyja, aki özvegy – reményének és valójában a fizikai biztonságának a visszaadása is. Akkortájt ugyanis nem volt nyugdíj, az özvegyasszonyokat a fiaik tartották el. Fia halála tehát jócskán közelebb hozta volna az ő élete végét is. Vagyis az Úr Jézus egy ember életének visszaadásával két ember életét adta vissza.

Ez történik mindnyájunk esetében, ha engedjük, hogy az Úr Jézus, szava és szentségei által megérinthessen minket. Gyógyulásunkkal, életre keltésünkkel nemcsak mi, de bennünk és általunk egy nemzedék gyógyul: egy kultúra, egy anyanyelvi kincs, egy hitletétemény adódik át, nemzedékről – nemzedékre.

Köszönet és hála, azoknak, akik értve az idők jelét befogadják a kincset és azoknak is, akik felelősségteljesen tovább adják az evangéliumi értékrendet, fényt adva és hagyva, mint a Messiás.