Fényt hagyni, mint a Messiás...

Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van,
Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van…
Készül-e, mondd, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.

Advent 2. vasárnapján, a Szepsi templom koszorúján a Vox Columbellae vegyeskar közreműködésével, Balta Zsolt, cserkésztiszt és leánya Balta Rita a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendéke gyújtotta meg a második gyertyát, annak jeléül, hogy az adventi csendben nagylelkűséggel kívánjuk várni Krisztus Urunk érkezését, akiről hittel valljuk, hogy közöttünk élt.

Egyéni és közösségi életutunk végén azonban újra eljön - ítélni élőket és holtakat. Ám, addig sem hagy bennünket magunkra. Itt hagyta nekünk önmagát, Testét és Vérét, hogy amíg második eljövetelét várjuk, rejtetten mindig köztünk lehessen. Szól hozzánk a Szentírás szavában, hogy útbaigazítson minket. Erősít bennünket szentségeiben. Vizsgáztat - mások szükségleteiben. Értékeljük lehetőségeit? Súlyos kérdések!

Boldogok, akiket készen talál, amikor megérkezik – szavában, szentségeiben és embertársainkban! Ne legyünk ábrándozók, vágyálomkergetők! Életünkben jelen van a jó és a rossz egyaránt. Az Úr Jézus példája szerint mindnyájunknak, meg kell küzdeni a kísértésekkel, a hamis dolgokkal, hogy hűségeseknek és a nagylelkűeknek bizonyuljunk.

A gyertyák szaporodó és növekvő fénye, jutassa eszünkbe: az élet örök búcsúzás, jó lenne távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás…