Fényt hagyni ma is, mint egykor a Messiás...

Nagykedden a hagyományokhoz híven az esperesi körzet néhány papja a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékeinek, tantestületi tagjainak és alkalmazottjainak kiszolgáltatták a bűnbánat szentségét, majd hálaadó szentmise volt a 10 év alatt itt kapott kegyelmekért.

 Megszívlelendő volt hallani és hallgatni a napi evangélium történetét, amikor az Úr Jézus a bemártott falatot Júdásnak nyújtotta, aki elvette ugyan, de akibe mindjárt belészállt a Sátán. A gesztus ugyanis mintegy utolsó figyelmeztetés, még egy végső felkínálás lehetősége volt számára. Ez azt jelenti, hogy Júdás végleges döntésével utoljára is elutasította a felé nyújtott kezet. Az Úr Jézus ezt látva szólította fel: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Ezzel is kifejezésre juttatta, hogy Ő nem tehetetlen elszenvedője, hanem irányítója az eseményeknek: elfogatása, megkínoztatása és halála csak akkor következik be, amikor Ő „elérkezettnek látta az órát”.

 Az Úr Jézus ezzel arról beszélt, hogy így dicsőül meg az Emberfia az emberi történelemben. Igen, mert ott ahol látszólag a sötétség, a gonoszság diadalmaskodik, ott az Úr Jézus már azt is látja, hogy a hűségesek hűsége révén miként teljesedik be az Atya örök terve, szent akarata, aki a görbe vonalakkal is egyenesen ír.

 Adja Isten, hogy a Nagyhét eseményeinek szemlélése – amit Áron olyan szépen és meghatóan az Aranymiatyánkban elénekelt - az evangéliumok tanítása fényében merjünk továbbra is elmerülni küldetésünk csodálatos beteljesedésének szemlélésében. Tanuljunk és tanítsuk a reánk bízottakat  otthon a családban, az iskolában és a közéletben arra a lelkületre, amelyet Izaiás próféta nyomán, Boldog Salkaházi Sára testvér is és még sokan mások ismételtek és ismételnek: „Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6, 8)

 A térben és az időben így válik ma is valósággá, hogy a látszólagos vereség győzedelmeskedni tud a gyűlölet erői fölött azáltal, hogy életünkben egyszerre jut érvényre az Atya akaratához való hűség és az emberek iránti, a vértanúságig menő szeretet és teljesedik be Mécs László vágya, álma és kívánsága:

Az élet örök búcsúzás,
ó bárcsak tudnánk távozáskor
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Belészeretni a szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!