Ezt kértük...

A Csemadok Szepsi alapszervezete és a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont közös rendezésében 2026. augusztus 20-án délután 4 órai kezdettel Családinap keretében az iskolaközpont udvarán ünnepélyesen leleplezték és megáldották Szent István Király emlékoszlopát. Az ünnepség az iskola honlapján élőadásban volt követhető.

A találkozó 13:00 órakor kapunyitással vette kezdetét, majd különböző játéklehetőség a gyermekeknek és közösségi fórum következett - kenyérsütés az új kemencében a Jövőért Alapítvány jóvoltából - alkalmas felkészítésként a nem mindennapi eseményre, ami a Szózat eléneklésével indult, amit Gergely Adriána üdvözlő beszéde, majd Dobos Zoltán ünnepi szónoklata követett.

Az emlékoszlop leleplezését Csala János, önkormányzati képviselő és Nagy István iskolaigazgató végezte a Dalárda éneklése kíséretében, majd Gábor Bertalan, a helyi esperes-plébános szólt az egybegyűltekhez és következett az emlékoszlop felszentelése Pásztor Lorenzo, Gábor Bertalan és Gábor Lajos nyugalmazott ref. lelkipásztor közreműködésével és az Újkenyér megáldása, amit ünnepélyes koszorúzás követett szintén a Dalárda énekkíséretével. Végezetül Ulman István fafaragó - alkotó fogalmazta meg és mondta el ihletettsége indítékát. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével ért véget, amit az iskola étkezőjében fogadás követett a meghívott vendégek számára.

Nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy Gábor Bertalan esperes-plébános, aki gyógykezelése miatt még mindig karanténba kényszerül - az emlékoszlop felállításának támogatójaként, az iskola és közösségeink lelki vezetőjeként - személyesen is részt tudott venni a nem mindennapi rendezvényen és szólhatott az egybegyűltekhez.

Azt mondjuk, mondják - kezdte beszédét - vannak élethelyzetek, amikor egy-egy jó ügyért merni kell bátran meghalni. Ékes példaként látjuk ezt Boldog Salkaházi Sára, szociális testvér esetében is. De ugyanakkor vannak élethelyzetek, amikor egy-egy jó ügyért nem meghalni kell, de élni. Erre is sok példát látunk, láttunk Sára Testvér életében is.

Örülök - folytatta – és köszönöm mindenekelőtt a Gondviselésnek, hogy itt lehetek. Köszönöm kezelőorvosaimnak, nevezetesen: Alexandrának, Kingának és Nikolasznak a pátyolgatást. Évekkel ezelőtt, amikor együtt kezdtünk növekedni a hitben, a reményben és a szeretetben – ki merte volna gondolni, hogy a mi összetartozásunk egyszer majd ilyen szívközeli élni akarást is fémjelez?

Örülök, hogy ezen a nevezetes napon - Szent István Király ünnepén – találkozunk, amikor megáldásra és megszentelésre került az emlékoszlop, amelynek alapjában Dobos Zoltán Barátunk jóvoltából és ötletéből elhelyezést nyert egy a 195 éve történt események emlékére épült Szent Rókus kápolna omladozó falából kiesett tégladarab, hogy - mint sok minden itt a Kárpát-medencében - ez is emlékeztessen bennünket gyökereinkre, múltunkra, jelenünkre és jövőnkre.

Említésre méltó az a tény is, hogy 2000. augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka a budapesti Szent István-bazilika előtt bemutatott szentmise kezdetén jelentette be, hogy Szent István Királyt a keleti keresztények is felvették egyházuk szentjei közé. Így a nagy egyházszakadás, az 1054-es szkizma óta ő az első olyan szent, akit úgy a római katolikus, mint az ortodox hívők szentként tisztelnek, aki így ökumenikus hidat jelent Jézus Krisztus egyetlen egyházában.

Az is hangsúlyos tény, hogy miután Boldog Sára testvér életmagatartásával - megőrizve és továbbadva Szent István Királyunk áldott örökségét - a Dunába lőtt végig úszó testével megszentelte a szűkebb és a tágabb pátriát, ezért tisztelettel felkértük Lorenzo atyát: közvetítse számunkra a Szentháromságú Egyisten záró áldását, hogy a Boldogasszony, szentjeink, boldogjaink és áldott elődjeink esedezésre mi is felismerjük az idők jeleit. Egy-egy jó ügyért, ha kell, merjünk meghalni, de ugyanakkor akarjunk hidak lenni: élni, élni, élni, egymással, egymásért végig, az égig.

Miután Lorenzo atya megáldotta az emlékoszlopot következett az Újkenyér és a zsemlék megáldása. Örülök, örülünk – mondta, hogy ismét együtt ünnepelhetünk. Mert, most, amikor a határokban lassan befejeződnek az aratási munkák, illik hálát adni a Teremtőnek és köszönetet mondani a földműveseknek és a munkásoknak. Tegyük meg ezt ma mi is ünnepélyesen, azáltal, hogy Isten és az emberek jóságát megköszönve, hálával és tisztelettel vesszük kezünkbe a kenyeret, mint a Teremtő áldását és az emberi munka gyümölcsét. Kérjük közösen Istent, szeretetével kísérje továbbra is életünket, hogy ne csak a földi, de örökboldogságunkat is elérjük.

Majd így könyörgött: Istenünk, gondviselő jó Atyánk! Imáinkban naponta kérjük Tőled a mindennapi kenyeret. A kért ajándékot megkaptuk. Eléd hoztuk az Újkenyeret! Fogadd érte köszönetünket és hálánkat, most és az év többi napján. Valahányszor - Keresztet - szent Fiad jelét írjuk a megszegendő kenyérre, hálát adunk Neked és köszönetet mondunk mindenkinek, hogy ajándékod, mindennap az asztalunkon illatozhat. Gyermeki alázattal kérünk, mennyei áldásoddal + áldd meg az Újkenyeret, hogy hálás lélekkel fogyasztva, érte Neked és embertársainknak hálát adni soha meg ne szűnjünk, és így fogyasztása lelki, szellemi és testi életünk gyarapodására szolgáljon. Ezt kérjük Tőled, Fiad a mi Urunk Jézus Krisztus által a Szentlélekben, aki élsz és uralkodsz, most és mindörökkön örökké. Ámen.