Evezze a mélyre - duc in altum...

Hittel valljuk, hogy mielőtt a világmindenség lett volna, a teremtő Isten örökkévalóságában, a Fiú, Urunk, Jézus Krisztus, a Szentlélek által, egylényegű az Atyával, vagyis valóságos Isten.

Az Atyának úgy tetszett, hogy minden embert Fia képmására teremtsen, akit – a térben és az időben - halandó testben elküldött közénk, és aki önkéntes keresztáldozatával megszüntette a halál hatalmát minden ember felett, és így Jézus Krisztusban örök jövőt készített nekünk. Ebből következik, hogy mi, emberek a teremtés, a megtestesülés és a megváltás címén Krisztushoz tartozunk, az övéi vagyunk – mindnyájan, kivétel nélkül.

Érdemes ezt megjegyezni és megszívlelni: ha Krisztus csak egy lett volna a vallásalapítók közül, akkor nem tartozhatna hozzá minden ember, csak azok, akik belépnek az őáltala alapított vallásba, s ők sem feltétel nélkül és mindenestül.

Krisztus Urunk azonban minden ember prototípusa, minden ember iránti szeretetből öltött testet, minden ember üdvösségéért vállalta a kereszthalált.

A Krisztusban hívő ember, aki tudja, hogy ő Krisztusé, azaz tudatosan és akarattal tartozik hozzá, részesül mind abban, ami Krisztusnak adatott a mennyben és a földön. Vagyis pontosan abban a mértékben lesz minden a miénk, amilyen mértékben Krisztushoz tartozva, Krisztuséi vagyunk, leszünk és maradunk.

A szentek és a boldogok ezt látták, tudták, a bőrükön érezték, vagy legalább is sejtették, ezért is mentek sokszor homlokegyenest az ellenkező irányba, mint sok kortársuk, akik mindent meg akartak ugyan nyerni, de aztán amit birtokuknak hittek kifolyt az ujjaik, között - elveszítették, azzal együtt a Krisztushoz való tartozásukat is.

Adja Isten ma megértenünk: merjünk oktalanná válni a világ szemében, és bölccsé lenni Jézus Krisztusban, hogy felismerjük a mindent birtoklásra biztató okoskodásról, hogy az csupa hiúság, káprázat és nemegyszer szétfoszló álom.

Legyen bátorságunk lemondani arról, hogy mindig akarjuk tudni a hogyanokat, a miérteket, a minekeket, de ugyanakkor múltunkat, jelenünket és jövőnket legyünk készek egészen Reá bízva, készségesen megtenni azt, amit ma, itt és most kér tőlünk – evezz a mélyre.