Európa népeinek és az egész emberiségnek...

Brigitta 1372-ben elzarándokolt Jeruzsálembe, a hazafelé vezető úton megbetegedett, 1373-ban Rómában halt meg. A svédországi Vadstenában helyezték örök nyugalomra, ahol lánya, Katalin vezetése alatt két kolostor is létesült: egy a Brigitta által alapított rend női ágának, egy pedig a paptestvéreknek. 

Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-ére. 1969-ben helyezték át halála napjára, július 23-ára. II. János Pál pápa Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal, Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt 1999. október 1-jén nyilvánította Európa társvédőszentjévé. 

Olyan országból való, amely jelenleg is a gazdasági teljesítmény, az életszínvonal, a társadalmi jólét szempontjából Európa éllovasa, a magukat vallásosnak mondók aránya alapján ugyanakkor a legutolsók között van. Igaz, a világ egyik legversenyképesebb gazdasága, az irigylésre méltó szociális ellátórendszer és a kontinensen legmagasabb várható élettartam mögött ott tudhatjuk nemcsak a protestáns etikát és munkaerkölcsöt, hanem még mélyebben a Brigitta által már a középkorban is képviselt krisztusi értékrendet, többek között a népek közötti békességre törekvést és a szegények iránti érzékenységet. De mindezeken túl felvetődik a kérdés: vajon ennyivel be is fejeződött a kereszténység hozzájárulása Svédország, illetve Európa történelméhez?

Napjaink feszítő társadalmi és politikai kérdései jól mutatják, hogy a humánum, a befogadás, a tolerancia fontos értékek, de önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy Európa meg tudjon újulni, és választ tudjon adni korunk kihívásaira. Szent Brigittának viszont ma is van aktuális, nem kellő mértékben megértett és megszívlelt üzenete Európa keresztényei és „posztkeresztény” társadalmai számára.

A zarándok és misztikus Brigitta nem a népegyház iránti nosztalgiára hív, hanem arra, hogy ássunk mélyebbre, egészen a gyökerekig. Mert csak a Brigittáéhoz hasonló baráti, jegyesi, misztikus Krisztus-kapcsolatból fakadó kereszténységnek van igazi jövője, csak ez tud új lendületet adni az evangélium hirdetésének, a megkövesedett intézményi struktúrákat élettel megtölteni és a társadalmat kovászként átjárva igazi megújulást hozni.

Adja Isten, hogy az Egyház mai tagjai újra meg újra megtaláljuk és egyre jobban elmélyítsük élő, éltető és eleven kapcsolatunkat Urunkkal, Jézus Krisztussal, mint Szőlőtővel (Jn 15,1-8). Őáltala, Ővele és Őbenne szava, szentségei és felebarátaink őszinte szolgálatában Benne maradva gyümölcsöt teremjünk és így egyre inkább hasonulva Hozzá, aki egyedül tud valódi reményt és távlatot adni nemcsak személyes életünknek, hanem Európa népeinek és az egész emberiségnek.