Elkötelezett hazafisággal és evangéliumi értékrenddel...
2023. március 21-én, a tavasz első napján történelmi eseményre került sor a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont udvarán. Előző nap Nagy István, iskolaigazgató és Gábor Bertalan esperes-plébános, Budapesten voltak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Kánonjogi Posztgraduális Intézetében, ahol egy egyházjogi konferencia II. részének kezdetén arra kérték a Bíborost, hogy mivel Petőfi Sándor emlékére ők is szeretnének egy körtefát elültetni, ezért szíveskedjen megáldani a magukkal hozott facsemetét. Amit az áldás után hazahoztak és el is ültettek s a Bíboros becses látogatását várva itt Szepsiben, továbbra is őrt kívánnak állni a strázsán, folytatva nagy költőnk ránk hagyott álomörökségének megvalósítását a mában:
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
Mielőtt a megáldott csemetét földbe helyezték volna, egy könyörgő ima hangzott el, hogy a kapott ajándékot értékelni és az áldott ősök lelki, szellemi és anyagi örökségét óvni, ápolni és tovább gyarapítani soha meg ne szűnjenek.
A facsemete ünnepélyes elültetése színvonalas kultúrműsor keretében történt Nagy Imre tanár vezetésével. Köszönet és hála, hogy 17 év után szinte napra pontosan, Mécs Lászlót, a papköltőt idézve: újabb kirándulásról álmodunk… álmodhatunk: szeretnénk találkozni a Bíboros úrral itt Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont kápolnájának felszentelésén, az iskolaudvar parkrészének - az emléktölgyfa és a Petőfi-körtefa köré gyűlve - ünnepélyes megáldásán. Végül, de nem utolsósorban tovább erősíteni készségünk és kölcsönös felelősségünk tudatát, hittel vallani: múltunk a reményünk – Krisztus a jövőnk, vagy ahogyan Mécs László fogalmazott egykoron: Vadócba rózsát oltva, hogy szebb legyen a föld.
Hála Istennek, családjainkban, de az iskolában és a Fészkünkben is naponta örvendezve tapasztaljuk, hogy az ifjúság csodálatos, de az örök fiatalság nagyon veszélyes képzelgés. Szép és fontos a fiatalság, de legalább ilyen fontos öregnek is lenni (Ferenc pápa). A generációk közötti szövetség, amely visszaadja az ember valamennyi életfázisa értékméltóságát, olyan ajándék, amelyet - sajnos - mára már a világ sok táján elvesztettek, ezért meg kell kísérelnünk újra visszaszerezni. Napjaink kiselejtező, csak a termelékenységre összpontosító kultúrában újra meg kell találnunk – Joel próféta könyvének igazságát: „véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak” (Joel 3,1).
Ezt úgy is értelmezhetnénk, hogy ha az idősek ellenállnak a Lélek ösztönözte újnak és csak a múltba temetik álmaikat, akkor a fiatalok nem fogják meglátni, hogy mit kellene tenniük a jövőben. Ha azonban az öregek elmondják álmaikat az ifjaknak, ezzel irányt mutatnak nekik. Napjaink korára lefordítva: ha a nagyszülők beleragadnak önös, önmelankóliájukba, akkor az unokák még jobban az okos-telefonjukat fogják bámulni. Ami azért veszélyes, mert a képernyő lehet, hogy még világít, de az élet idő előtt ki fog hunyni. Ezért fontos a generációk közötti aktív párbeszéd, a híd az idősek és a fiatalok között, ami lehetőséget teremt a bölcsesség átadásának.
Az idősek olyanok, mint a fa gyökerei, az ifjak, mint a virágok és majd a beérett termés. A földalatti gyökerekből felszívott életnedv bontja ki a fa virágait, ami idővel bőséges termést hoz. A társadalom minden szépsége és épsége a gyökerek, az idősek erősségétől, egészségességétől függ. (Ferenc pápa)
Adja Isten, hogy a fánk, az iskolánk, a fészkünk, a nemzedékünk – határon innen és határon túl - továbbra is figyelmeztessenek és döbbentsenek rá mindnyájunkat arra, hogy az idősek nem kiselejtezni valóak, hanem áldást jelentenek a társadalomnak. Hasonlóképpen, mint a cseperedő gyermekek és a virágos, termést ígérő ifjúságunk, akikért ezután is készek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni: körtefát ültetni, székely-keresztúri oltóággal, bíborosi áldással, elkötelezett hazafisággal és evangéliumi értékrenddel.
