Éljenek soká...
2023. február 18-án 19:00 órai kezdettel a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulájában a helyi szülői szövetség szervezésében áldóimával és közös vacsorával egybekötött farsangi vigadalom vette kezdetét, nem feledkezve meg a földrengések és a háborús konfliktusok áldozatairól sem. Az együtt érző szeretet mellett köszönetet mondtunk, hogy a szűkebb pátriában – aránylag békében, biztonságban és szeretetben élhetünk.
A szülők bálja Fazekas Mónika, a szövetség elnöknőjének köszöntője után rövid elmélkedéssel, szándékosan a Házasság hete mottója alapján: Szeretetbe kapaszkodva valósult meg, ezzel is eleget téve a szervezők szándékának: töprengjük közösen azon, hogy a különböző nehézségek pergőtüzében miként lehetünk egymás számára a szeretetből, az összetartozásból és az egymás iránti bizalomból táplálkozók erőforrásai.
Nem is lehet ez másként, hiszen az Egyházi Törvénykönyv 1055. kán. - 1. §- a házassággal kapcsolatban nem véletlenül fogalmaz: A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.
- §. Ezért a megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerződés anélkül, hogy ugyanakkor ne lenne szentség is.
Igen, a házasság - szentség, szakramentum, szent jel: tudatos egymásba kapaszkodás. Köztudott az is, hogy az egymásba kapaszkodó növényeknek úgynevezett – tappancsuk van, a bogarak és a madarak lábain kapaszkodóhorgok vannak, a ruháknak tépőzárjuk. Ezek mind-mind érdes felületek. A sima felület ugyanis – csuszamlós, ami nem nyújt biztonságos alapot.
E tények tudatában alkalom nyílott átgondolnunk, szembesülni a valósággal: hogy a hitvestársi és a párkapcsolati elvárásaink, vágyaink, kívánságaink nem voltak-e olykor túlzottan simulékonyak? Amikor, pl. a másiktól angyali türelmet, határtalan megértést vártunk, vagy amikor csak kapni akartunk, de adni, adni, adni már nem akartunk, vagy nem tudtunk, mert úgy éreztük, hogy belefáradtunk az újrakezdésbe!
Igen. Emberek vagyunk és nem angyalok. Csetlő-botló teremtmények, akik megfáradunk, elfáradunk, megfásulunk és elfásulunk. De nem így a Teremtő, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Szent jelként, egymásra bízott bennünket. Ő sohasem fárad bele a segítségnyújtásba. Ő mindig bizalommal kérhető a szeretetbe-kapaszkodás újrakezdéséhez szükséges kegyelem kiáradásáért.
Ezt történt ezen a találkozón is. A hitvestársak és a végső elkötelezettségre készülők megfogták egymás kezét, majd csöndben csatlakozva az előimádkozó könyörgéséhez így fohászkodtak:
Urunk, Jézus Krisztus, / az Atya képmása a Szentlélekben! / A Te földi életutad és főként keresztutad azt tanítja nekünk, / hogy a szeretetet nem kitalálnunk kell, / hanem minden nap rá kell találnunk és rá kell lépnünk a szeretet útjára./ Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, / hanem azt kell tennünk, amit te is cselekedtél:/ szeretetből odaadva, felajánlottad önmagadat az Atyának értünk, emberekért. / Önként tetted ezt, / szeretetből, / ahogyan minket sem kényszerít semmilyen külső törvény. / Erre egyedül a szívünkbe írt szereteted törvénye indít és bátorít. / Segíts minket úgy szeretni egymást, / hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát, / hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván tőlünk, / hogy így egymásba kapaszkodva / szent jelként, a föld sója és a világ világossága legyünk Általad, / aki az Atyával és a Szentlélek együtt élsz és éltetsz, most és mindörökkön, örökké. Ámen.
Kérésünket a Miatyánkkal, azzal az imával támasztottuk alá, amire az Úr Jézus parancsára, édesanyáink és nagymamáink tanítottak minket imádkozni. Elimádkoztuk az Üdvözlégy Máriát is, köszöntve Urunk, Jézus Krisztus édesanyját is és úgy, ahogyan az angyal köszöntötte őt Názáretben, hozzá csatolva egyházunk alázatos könyörgését.
Köszönet és hála, hogy a helyünkön vagyunk a templomban, az iskolában, a munkahelyen és a közéletben, ahol egymásba kapaszkodva őrt állhatunk ott, ahová a Teremtő születni engedett minket, ahol a kölcsönös áldozatvállalás eredményeként a házasság szentségének látható jeleként tanúsíthatjuk: egymásra bízattunk, hogy lelki, szellemi és anyagi értékeinket védve, őrizve és tovább adva, kamatoztatói legyünk az áldott elődeink által - a Teremtőtől kapott - talentumainknak.
Jó volt látni ennek egyik bizonyítékát az 1951-ben alakult nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes fergeteges táncbemutatója révén is. Nagy köszönet és hála tanúságtevő missziójukért.
A napokban ünnepelte kerek életjubileumát az iskolaközpont oszlopos tagja: Pogány Éva, óvodapedagógus, igazgató-helyettesnő, akit a főegyházmegye főpásztora – Mons. Bernard Bober, külön áldásában részesített. Az emléklapot Nagy István, iskolaigazgató adta át neki, kérve számára, hitvestársára és egész családjára Isten bőséges áldását, a jelenlevők örömteli énekének kíséretében: éljenek soká, számos éven át…
