Dicsőséges jobbjára...

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.

Az Úr Jézus a mai evangéliumban (Lk 12,8-12) olyan ígéretet tesz, ami minden hívőnek bátorítást és reményt ad: „aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.” A hit megvallása nem csupán szavakat jelent, hanem olyan életformát, ami akkor hiteles, ha kilép a templomi környezetből a hétköznapok világába, ahol kockázata van.

A második gondolat már sokkal súlyosabb: „Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.” Ezt nem fenyegetésként kell értenünk, hanem annak a következménye, ha valaki tudatosan hátat fordít az Úr Jézusnak. Ő senkit nem kényszerít, de világosan elmondja, hogy döntéseink következményekkel járnak.

Különösen figyelemre méltó az Úr Jézus kijelentése a Szentlélekről: vannak bűnök, amelyeket megbocsátanak, de „aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.” Kifejezetten a Lélek elutasítását jelenti, Aki vezeti, tanítja, megtérésre hívja az embert. A Lélek elleni bűn az, amikor valaki a jót rossznak nevezi, és tudatosan ellenáll az isteni igazságnak. Akit azonban Isten Lelke vezet, annak nem kell félnie még akkor sem, ha üldöztetés éri.

A tanítványi élet nem rejthető el, nem maradhat láthatatlan, mert aki valóban hisz, annak a szíve, szavai, cselekedetei tanúságot tesznek az Úrról. Vállalom-e, hogy Krisztushoz tartozom, az értékrendjét követem?

Mindezek fényében és tényében ma is érzékelhető, hogy a napi szentírásolvasás és elmélkedés néha vigasztalással tölt el, máskor viszont felszólít, ismét máskor pedig olyan, mintha csupán holt szöveg lenne, ami szinte nem mond semmit.

Ne felejtsük, bizonyos értelemben az Olvasmányok a leplek, amelyek az Úr Jézust rejtik, s ahogy közelebbről megvizsgáljuk, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a leplek alatt nincs senki - a sír üres. Ez az üresség, ami az Írásokból tátong, csak felnagyítja saját belső ürességünket, ami előbb kényelmetlen, majd nyugtalanító érzést kelt bennünk, a végén pedig megrémít, már-már kétségbe ejt. Megízleljük azt az állapotot, amilyen sötét, puszta és kietlen volt a világ a teremtés hajnalán, mielőtt Isten Lelke lebegett volna a vizek fölött. Maga a Szentírás is élettelen szöveg Nélküle, sőt még annál is rosszabb, mert a betű öl, s csak a Lélek az, aki éltet.

Azonban itt is jön húsvét hajnalának angyala és figyelmeztet: „Miért keresed a holtak között az élőt? Nincsen itt, feltámadott!” A Szentírásban jelenlévő Urat nem tarthatja fogva senki szűkös gondolat- és érzésvilágának sírja: Ő nincsen a mindennapi rutintól elszürkített bibliaolvasásban, nincsen a pusztán elméleti szövegmagyarázatban, nincsen a saját megalkuvásaink igazolását kereső értelmezésben, mert a Bibliában is a Szentlélek által él. A Szentlélek támasztja fel minden alkalommal a mondatok és szavak sírboltjából, hogy valóban vele találkozzunk. 

Pontosabban szólva: minket támaszt fel halottainkból, minket emel fel abba a magasságba, ahol Ő van, s ahonnét a sugalmazott szentírási igék valók, hogy az elvont tanításnál, a tudományos magyarázatnál - elmondhatatlanul többet adjon: kicsiny fénysugarat, ami megvilágosítja elménk homályait, apró szikrát, ami lángra lobbantja szívünket, mint az emmauszi tanítványokét.

Csak kívánni és kérni tudjuk egymásnak és önmagunknak: gyújtson világosságot szívünkben a Szentlélek, hogy a napi szentírásolvasásban és elmélkedésben valóban vele találkozhassunk, s végre megértsük, ne csupán az értelmünkkel, hanem egész lényünkkel:

milyen reménységre hívott meg minket az Atya,

milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet a szenteknek, vagyis nekünk készített,

milyen mérhetetlenül nagy a hatalma fölöttünk.

 Olyan nagy, hogy minden halálból képes feltámasztani minket és dicsőséges jobbjára emelni.