Buzgón és odaadóan...

Makrancon az idei Szent István-napi búcsúi szentmise 2026. augusztus 23-án, főtisztelendő Pásztor Lorenzo, kassai karitász-lelkész vezetésével történt.

Az áldott elődök – 119 évvel ezelőtt, az 1907-ben felszentelt templomukat - az ősi templom örököseként - Szent István Király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben fokozatosan nyertek elhelyezést az első szent magyar család: Szent István Király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéi - 18 éve, 2007. április 21-én konszekrálta az akkori főpásztor, Mons. Alojz Tkáč, kassai érsek, akinek Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek 2006. március 20-án Bodollón ajándékozta a Szent István Király ereklyét.

Az első ereklyés körmenetet - 14 éve - 2012. augusztus 20-án tartották, a falu szülöttje, főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános vezetésével, aki a körmenet kezdetén megáldotta a templom új toronyóráit is.

A második körmenetet, 2013. augusztus 20-án, a falu egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo József atya, az akkori jánoki plébános vezette.   

A harmadik körmenet végén 2014. augusztus 20-án, főtisztelendő Bartal Károly Tamás, jászóvári apát megáldotta a falukút felett felállított Fénykeresztet, ezzel is jelezve, hogy az itteniek bízva bíznak a kereszt-áldozat végső győzelmében. Hittel vallják, hogy az irgalom, a megbocsátás és a szeretet előbb – utóbb mindenkit meggyőz az élet értelméről és értékéről.

A negyedik körmenetet 2015. augusztus 20-án tartották, amikor is felszentelésre került a templom külső falán elhelyezett - Az első szent magyar család dombormű.

Az ötödik körmenetet 2016. augusztus 20-án tartották azzal a különös felismeréssel, hogy a hord-állvány központi részét képező Szent Jobb - szimbólum nagyvalószínűség szerint a hajdani kassai Országzászló felső része volt.

A hatodik körmenetet 2017. augusztus 20-án főtisztelendő Bartko Elek, az akkor jubiláló somodi plébános, címzetes esperes vezette.

A hetedeik körmenetet 2018. augusztus 20-án, az ugyancsak jubiláló, jászóvári emeritus apát, Bartal Károly Tamás, gyémántmisés atya tartotta.

A nyolcadik körmenenet 2019. augusztus 20-án, a helyi esperes-plébános vezette, pappá szentelése 45. évfordulója emlékére

Az egyházközségnek 2020. augusztus 23-án becses vendége volt Excellenciás Habsburg György főherceg, nagykövet és fia, Károly, Konstantin, unoka és dédunokaként, a templom főoltárába - ahol az első szent magyar család ereklyéit őrzik - ünnepélyesen elhelyezték az utolsó magyar apostoli király, Boldog IV. Károly, osztrák császár ereklyéjét is.

2021. augusztus 22-én, a búcsúi szentmise végén, tehát a kilencedik körmenetben, immár egy négyes ereklyét – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre és Boldog IV. Károly ereklyéit - helyezték az ősi, Szent Jobb jelképre, amelynek eredeti helye nagyvalószínűség szerint – Kassa volt. Fényképpel bizonyítható, hogy Kassán a Szent Mihály kápolna közelségében állt egykor az Országzászló, aminek rúdja tetején volt az itt látható Szent Jobb - szimbólum. A II. világháború háború után az emlékművet eltávolították. A szimbólum titokban Makrancra került. Véletlenül találtak rá 2001. június 24-én, egy nyári-konyha padlásán, a kémény mögé rejtve.

Miután a szimbólumot a Béres-testvérek restaurálták és ereklyehordozóvá alakították, azóta a templombúcsúi körmenetben az egyháztanács tagjai veszik azt a vállukra, hogy felsorakozva az áldott elődök ereklyéi mögé, lélekben nyomukba szegődjenek, jelezve - életútjukat hasonlóképpen akarják járni – legyenek ők is tiszták, hősök és szentek. Ezzel is kifejezve készségüket, hogy a múlt örökségéhez hűen akarnak ragaszkodni, hiszen „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak” - olvasható az Intelmek 8. pontjában, illetve megéljék Illyés Gyula, írónk immár szállóigévé vált mondását: A fa a szél kihívásaira, gyökereivel válaszol.

A hagyományokhoz híven szentmise után az idén is a helyi Cserépszín éneklőcsoport vezetésével a Szent Jobb himnuszt énekelve ereklyés körmenet volt, ami az Újkenyér megáldásával és ünnepi áldással zárult.

Mindazért, ami ma is történt Makrancon, legyen szabad köszönetet mondani mindenekelőtt Lorenzo atyának a csodálatraméltó, emberfeletti áldozatos szolgálatáért, a Cserépszín énekcsoportért, a Makranci önkormányzati és egyházközségi képviselőtestület, valamint a Végardói küldöttség tagjainak. Remélve, senki nem bánta meg, hogy becses idejét velünk, nálunk, köztünk és együtt töltöttük.

A polgármester arra is kérte a megjelenteket, hogy vigyenek haza magunkkal egy-egy megáldott zsemlét. Otthon törjék meg és fogyasszák el együtt szeretteikkel. A megáldott kenyér legyen jele és eszköze az összetartozásnak és a megmaradásnak azon helyen, ahová Isten születni engedte őket.

Vigyék el szívükben a 709 éves első írásos /1317/ említésű Makranc jó hírét. Mondják el, hogy az országhatár közelében van egy falu:

• ahol sok-sok nehézség és akadály ellenére élnek még emberek, akik bátran állnak őrt a strázsán,
• van egy hely - a templom – ahol lelki erőt kapnak,
• van egy jel - a Kereszt - aminek fényében életértéket lehet élni,
• van egy négyes ereklye – amelyből reményt lehet meríteni az értékek mentéséhez és továbbadásához,
• és a templomkertben van egy fa, amelyet boldogemlékű Ferenc pápa csíksomlyói látogatása tiszteletére ültettek a nyeregből hozott földbe keverve.

Ezúton is köszönjük Dr. Szalay Gábor polgármester párját ritkító közéleti és társadalmi szolgálatát népünk körében. Köszönjük a kántor, Vojakovics László, a Cserepszin Asszonykórus, az egyházközség oszlopos tagjának, Lisovszki Gézának az ötletes és áldozatos evangelizációt a fiatalok között és mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a templombúcsú méltóságteljes megünnepléséhez, amit közös agapé követett a helyi kultúrházban, ahol a meghívottak ismételt nagy örömüket fejezték ki, hogy sajátos küldetésüket a jövőben is hűséggel, szeretettel, buzgón és odaadóan kívánjak végezni.