Biztos útmutatók a Húsvét megélésében

Az Apostoli Penitenciária 2002. június 29-én kelt dekrétuma szerint az Isteni Irgalmasság vasárnapján a szokásos feltételek mellett teljes búcsú nyerhető. Ilyen céllal és szándékkal gyűlt össze az idén is Isten szent népe a makranci filiális templomban.

Az ünneppel kapcsolatban érdemes felidézni az Úr Jézus szavait, amelyeket Szent Fausztina nővér naplójában olvasunk: "Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet (az Irgalmas Jézus képét) húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az irgalmasság ünnepe!" (Napló 49.) "...Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére" (Napló 699.)

Szerte a világon milliók készültek kilenceddel az Irgalmasság ünnepére. A kilenced nagypénteken kezdődött. Ez a nap - húsvét ünnepével együtt - Isten irgalmas szeretetének csúcspontja. Amikor Szent II. János Pál pápa Krakkóban felszentelte az Irgalmasság bazilikáját, beszédében is megismételte a fohászt: „Jézusom, bízom benned!”

Mi is ezt tettük az Isteni Irgalmasság vasárnapján, Makrancon 2025. április 27én, 15:00 órai kezdettel. Az ünnepélyes bevonulás után, Dr. Szalay Gábor, polgármester köszöntötte az egybegyűlteket: Kedves Hívek itt a templomban és otthon a készülékeknél! 19 éve, 2006. március 20-án látogatta meg először hivatalosan esperesi körzetünket eminenciás Erdő Péter bíboros úr, aki akkor Bodollón excellenciás Alojz Tkáč érsek úrnak átadta a 2007-ben, a makranci templom felszentelése 100. évfordulójára készítendő új oltárába elhelyezendő ereklyét, ami a krakkói Isteni Irgalmasság Bazilika magyar kápolnájában őrzött és tisztelt ereklyetartónak a pontos mása, amelyen látható: Szent István király, Boldog Gizella, szent Imre és Boldog IV. Károly csontereklyéi. Az első szent magyar családé, az első és az utolsó magyar apostoli királyé.

Ma ismét azt a sokat sejtető történelmi tényt szerettük volna tudatosítani és tudatosíttatni, tudtul adva a világnak, hogy minden ügyes-bajos dolgunk megoldásának kulcsa a közismert üzenet: Jézusom, bízom Benned. Az elmúlt 19 év alatt ugyanis sok minden történt velünk úgy itt a templomban, mint a templomon kívül: faluközösségeinkben és népünk körében – határon innen és határon túl. Hála és köszönet mindenért és mindenkiért.

Valóban figyelemreméltó boldogemlékű XVI. Benedek pápa egykori tanítása: életutunk nemcsak a fájdalomról szól, de az egyes élethelyzetekben felfedezhetjük a vigasztalás jeleit is. A kapott ereklye is egy ilyen jel, amely mellett, régiónkban is látjuk az édesanyákat és a hitvestársakat, akiknek jósága és hűsége a halálig tart, sőt még azon túl is. Hála Istennek, hogy közösségeinkben is látunk bátor asszonyokat, férfiakat, fiatalokat és időseket, akik - felismerve az idők jeleit - nem félnek attól, hogy családjukban, faluközösségeinkben, népünkkel és sajátos kultúránkban naponta kimutassák szolidaritásukat a küzdő és a szenvedő Egyházzal. Köszönet és hála napjaink Cirenei Simonjaiért, akik hittel vállalják a misztikus Test, a helyi Egyház keresztjeit.

Szenvedésünk a Húsvéttal nem ér véget. De a vigasztalásunk sem – tanította ugyancsak Benedek pápa. Mindaz, aki a Kereszt útján jár, Szent Pállal hitet talál, Szent Ágostonnal felismeri saját életútját. Keresztutunk ugyanis nemcsak a világban uralkodó sötétség, a szomorúság és a terméketlennek tűnő moralizmus útja. Nemcsak egy tiltakozó jajkiáltás, amely semmit sem változtat a világ rendjében. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint ugyanis: minden hittel járt keresztút, az irgalom útja is, amely feltartóztatja a rosszat. A keresztút az irgalom és az üdvözülés útja. Arra ösztönöz bennünket, hogy bizalommal járjunk az irgalom útján, mert az Úr Jézusba és egymásba kapaszkodva, akadályt gördítünk a gonoszság elé. Ma tudatoson erre vállalkozni és ezért cselekvően tenni az egyik legnagyszerűbb cselekedet. Ehhez kértünk, ma – itt és most – bűnbánattal – fényt és világosságot.

A homília után a kitett Oltáriszentség előtt elmélkedtünk és énekelve imádkoztunk, előtte meghallgatva MUDr. Lisovszky Alexandra felvezetőjét: „Kedves Hívek! Az Úr Jézus magán-kinyilatkoztatásában a következőket mondta Szent Fausztina nővérnek: „Leányom, Azt akarom, hogy ismerd meg mélyebben szeretetemet, amellyel szívem a lelkekért lángol. Mindezt akkor érted majd meg, amikor szenvedésemről elmélkedsz. Kérd irgalmasságomat a bűnösök számára. Vágyom az ő üdvösségükre. Ha egy bűnösért megtört szívvel és hittel elmondod ezt az imát, megadom neki a megtérés kegyelmét. Ez az ima így szól: Ó, Vér és Víz, amely Jézus Szívéből törtél elő, mint irgalmunk forrása - bízom benned'” (Napló 186-187).

Ezzel a bizalommal felvértezve, imádkoztunk a bűnösök megtéréséért, de hálát adtunk boldogemlékű Ferenc pápáért is és kértük a Szentlélek megvilágosító fényét és erejét a bíborosok testületére, akik a közeljövőben megválasztják Szent Péter apostol új utódját.

Irgalmasság rózsafüzérét Vojakovics László kántor orgonakíséretével, a Golgotha kórus és Lisovszky Áron, a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákja énekével zengtük, majd az isteni irgalmasság litániáját recitáltuk.

Az ünnepség szentségi áldással, köszönettel, kéréssel és vággyal zárult, hogy személyes, családi és társadalmi életünk kacskaringós útjain kísérjen bennünket továbbra is Urunk, Jézus Krisztus, és az Ő édesanyja, Mária, akinek hite akkor sem ingott meg, amikor látta a Kereszt botrányát és a Fia testét őrző lepecsételt sírboltot. Ő, a „rendíthetetlen remény” mintaképe, legyen ezután is biztos iránymutatónk a Húsvét megélésben.