Bármik és bárhol...

Bizonyára még sokunkban elevenen él Ferenc pápa budapesti látogatása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai karán, ahol az egyházfő az egyetemi és a kulturális élet képviselőivel találkozva „az igazság keresésének és művelésének fáradságos, kockázatos útjáról” szólt.

Beszédében Urunk Jézus Krisztus szavait idézte: „az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32). Nem véletlenül, hiszen Magyarországon és az egész Kárpát-medencében az elmúlt 100 évben egymást követték azok az ideológiák, amelyeket ugyan igazságként mutattak be, de szabadságot nem adtak.

2023. június 4-én az Összetartozás Napján Szepsiben a templomtéren összegyűlve az emlékezők sokasága, a társadalmi és a közélet vezetői, a közintézetek és az egyházak előjáróival egyetemben e gondolatok jegyében emlékeztek közösen a múlt tanulságaira, a jelen kihívásaira és a jövő ígéreteire.

A veszély ma sem szűnt meg – folytatta tovább Ferenc pápa: a kommunizmusból a konzumizmusba cseppentünk. Mindkét „izmus” közös vonása a szabadság hamis eszméje. A kommunizmus „szabadsága” olyan „szabadság” volt, amelyet rákényszerítettek az emberekre, sőt, amelyet kívülről korlátoztak, amelyben mások döntöttek; a konzumizmus „szabadsága” pedig egy szabadelvű, hedonista, önelégedett „szabadság”, amely a fogyasztás és a tárgyak rabszolgáivá tesznek bennünket.

Vagyis a gondolkodásra mért korlátoktól, ami a kommunizmusé, nem nehéz eljutni a saját magunk korlátok nélküli gondolkodásához, ami a konzumizmusé - a korlátolt szabadságból, a korlátok nélküli szabadságba, a szabadosságba.

Ezekből kínál kiutat Urunk, Jézus Krisztus - evangéliumának tanítása által, miszerint az Ő igazsága az, ami az embert a függőségekből és a bezártságból kiszabadítja. Ennek az igazságnak a kulcsa a szeretettől soha el nem szakadó, a kapcsolatban maradó, alázatos és nyitott, konkrét és közösségi, bátor és alkotó megismerés. Ez az, aminek művelésére a különböző iskolák és egyetemek hivatottak, és amit a hitnek táplálni és támogatni kell. Ezért kívánom, hogy minden iskola és minden egyetem az egyetemesség és a szabadság központja, a humanizmus termékeny műhelye és a remény laboratóriuma legyen – hangsúlyozta a katolikus egyházfő.

Amint arról már beszámoltunk, örülünk, hogy a szepsi Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont csíksomlyói zarándokai május 29-én késődélután a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező liturgikus emléknapján, szerencsésen hazaérkeztek Erdélyből, ahol 5 napon keresztül Nagy István iskolaigazgató úr és Sára nővér vezetésével közösségben és egyénileg jelesen képviselték iskolánkat, népünket és értékrendünket.

A pünkösdszombati szentmisében jól eső érzéssel hallgattuk a nyeregben az ünnepi homíliát Urbán Erik provinciális atya ajkáról, aki többek között Assisi Szent Ferencet idézve: „Én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell tennetek, arra tanítson meg titeket Krisztus!” – mondta. Mindenkinek meg kell tennie a maga részét, a maga helyén, amit a régiek így fogalmaztak meg: „Ha mindenki a portája előtt takarít, az egész utca tiszta lesz!” Ne mondja, és nem mondhatja egyikünk sem, hogy kicsi vagy kevés vagyok. Martin Luther King szavaival élve: „Ha nem lehetsz fenyő a hegygerincen, légy bokor a völgyben, de légy a legjobb kis bokor a kis patak partján. Legyetek bokrok, ha nem lehettek fák. Ha nem lehettek főutak, legyetek ösvények. Ha nem lehettek nap, legyetek csillagok. Nem a méretetek tesz győztessé vagy vesztessé. Legyetek a legjobbak, bármik is vagytok.”

Köszönet és hála a Szentlélek indító ösztönzéséért és ötletéért, hogy zarándokaink a zarándokútra magunkkal vitték a kassai Kati néni iskolánknak szánt Bodollón átadott bokorajándékát, amit a zarándokútról megáldva visszahoztak és az iskola udvarán el is ültettünk, emlékfeladatként, hogy felismerve az idők jeleit, igyekeznünk kell lelkesen felfedezni, mire kaptunk meghívást, s a felismerést követően pedig akarjuk azt szenvedélyesen meg is élni, úgy a magunk, mint a közösségünk javára.

Ezért ismételt nagy köszönet és hála, hogy az idén is a Kis- és a Nagysomlyó hegyek közötti nyeregben látható, hallható és tapasztalható volt egy nagy templom, ahol több generáció képviseltetve önmagát, az Úr asztala köré gyűlve hálát adott és a csíksomlyói Segítő Szűz közbenjárását kérte. Nem véletlenül, hiszen első szent Királyunk országát, népét, annak jövőjét a Boldogasszony kezébe ajánlotta, nekünk, utódoknak pedig sziklára épített államot és reguláris hitletéteményt hagyott. Regulát, ami azonban nem korlát és nem is tiltó szabályzat, de éltető szó, ami magatartásunk által mindnyájunk jobb és reménytelibb boldogulását szolgálja.

Adja Isten, hogy a csodálatos zarándokút és az összetartozás-napi emléktalálkozó ajándékaként a Boldogasszony példájára és közbenjárására tudatosuljon bennünk és közöttünk: értékskálánk továbbra sem lehet más, mint a bölcsesség, a megbecsülés, a türelem, a tudatosság, az emberség, a testvériség, a béke, a család, a nemzet, az Egyház. Vagyis szolgálni és nem uralkodni, termelni és nem csupán fogyasztani, adni és nem csak elvárni, csodálni és nem kizsákmányolni, óvni és nem tönkre tenni, mindezekkel és mindezeken túl (is) nem feledve, hogy csak a szeretet és annak műve marad meg örökre.” (GS 39.)

Imádkozzunk továbbra is egymással és egymásért, hogy iskoláink és intézményeink Kárpát-medence szerte az egyetemesség és a szabadság központjai, a humanizmus termékeny műhelyei és a remény laboratóriumai legyenek. Megismételve és megszívlelve Martin Luther King szavait: „Ha nem lehetsz fenyő a hegygerincen, légy bokor a völgyben, de légy a legjobb kis bokor a kis patak partján. Legyetek bokrok, ha nem lehettek fák. Ha nem lehettek főutak, legyetek ösvények. Ha nem lehettek nap, legyetek csillagok. Nem a méretetek tesz győztessé vagy vesztessé. Legyetek a legjobbak, bármik is vagytok.” Bármik és bárhol…