Az együtt tanúskodás készséges jeléül, vágyával és odaadásával...

2023. november 10-én a Fészekben, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont kápolnájában 12:30-kor szentmise volt főtisztelendő Bereczki Miklós, sárospataki plébános atya, tiszteletbeli apát vezetésével, Sára nővér szervezésében és irányításával az iskola alsó-tagozatos diákjainak. Az iskola igazgatósága a különböző kapcsolatok ilyen és hasonló jellegű találkozóinak sokrétű ápolásával a keresztény elkötelezettségek erősítése érdekében tudatosan törekszik egymás jobb megismerésére – határon innen és határon túl.
A plébános atyát elkísérte az egyházközség diakónusa és a városban élő, működő és tevékenykedő lengyelországi alapítású Árpád-házi Szent Erzsébet-rend két nővére is, akik tisztaságra, szegénységre és az Istennek való engedelmességre tettek fogadalmat. Karizmájuk, mint fogalmazták, mivel a modern világban sokat számít az emberek megnyerése az evangélium hallgatására, követésére és megélésére, vagyis a sajátos lelki arculat tudatos kialakítására, ezért ők elsődlegesen Isten rendelkezésére igyekeznek mindenben késznek lenni, hogy szerzetesi életükkel - Általa, Vele és Benne - eljussanak a ma embere szívéhez.
Életmagatartásukkal alkalmat kínálnak megismerni mindazoknak, akik szeretnék látni és megtapasztalni, hogy milyen az út, amikor valaki Krisztust követi, amikor a Gondviselésre hagyatkozva, szeretetteljes meghívást közvetítve, Isten, a másik és önmagunk jobb megismerhetősége érdekében Neki ajánlja és adja élete minden percét és napját.
A plébános atya Sárospatakról, Árpád-házi Szent Erzsébet szülőhelyéről a kápolnának emlékül a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékére készített áldoztató kelyhet ajándékozott, valamint a szentmisére elhozta a plébániatemplom féltve őrzött kincsét, nemzetünk egyik legismertebb szentjének koponyacsont-ereklyéjét, hogy szellemi, lelki jelenléte emlékeztesse a jelenlevőket a jótékonyság, a tettrekészség, a sorsközösség vállalás nagyszerűségére. A nővérek megígérték, hogy a közeljövőben az iskolának hasonló relikviát szándékoznak ajándékozni, ami a kápolnában felállítandó harangláb központi részében nyer majd állandó elhelyezést.
Minden kornak meg van a maga kihívása. Más volt Árpád-házi Szent Erzsébeté a maga idejében és más a szerzetesrend 1945-ben élt 10 tagjának, akik az idő-tájt az egykori kelet-német térségű Lengyelországba betörő Vörös Hadsereg katonáinak fosztogatásaival, gyújtogatásaival és a nők megerőszakolásával találták magukat szembe. Kolostorukban a nővérek is nagyon nehéz és fájdalmas helyzetbe kerültek. Érezve a veszélyt, néhányan közülük a rájuk bízott gondozottakkal együtt elmenekültek. Annak érdekében, hogy eltereljék önmagukról a figyelmet, civil ruhát vettek fel, ami azonban nem nyújtott számukra biztos védelmet, mert a katonák minden nővel kegyetlenkedtek.
De nem minden nővér döntött a menekülés mellett, sokan maradtak a nevelésre és az oktatásra rájuk bízott gyerekekkel, ifjúsággal és a súlyos betegekkel. Ebben a veszedelmes és veszélyes időben a nővérek lelkiismeretbeli kötelességüknek érezték, hogy a bajba jutottakkal együtt maradjanak, számukra védelmet, támogatást, megnyugtatást és segítséget nyújtsanak. Még ebben a félelmetes és hátborzongató helyzetben sem csüggedtek, megélve Szent Pál apostol szavai: „Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” (Rom 8, 35) hűségesek maradtak isteni vőlegényükhöz mindhalálig. Krisztus iránti szeretetből bátran védték meg emberi méltóságukat és álltak ellen a katonák erkölcstelen vágyainak. Nem vetették alá magukat a gonosz hatalmának, hogy életüket bármi áron megmentsék, hanem rendíthetetlenek maradtak a saját erkölcsi tisztaságuk és a rájuk bízott lányok, asszonyok tisztaságának védelmében. Meg voltak győződve arról, hogy mindenen diadalmaskodnak Őáltala, aki által szeretve vannak (vö. Rom 8, 37). Bátor döntésükért életükkel fizettek. Az örökélethez vezető úton az életszentség csúcsára való fáradságos feljutásra való szüntelen törekvésükben tudatosan választották a szűk kaput és a keskeny utat (Mt 7, 13-14). Mártíromságuk élettanúsága a tisztaság erényének nagy értékű példája, amelyet a mai világ gyakran elutasít, megvet, sőt lábbal tipor. A nővérek kompromisszum nélküli magatartása, amellyel hősiesen védték szüzességüket és tisztaságukat, napjainkban arra inspirálhatja a fiatal lányokat, hogy női mivoltukat, testi – lelki erkölcsiségüket tiszteletben tartsák és tartassák.
A nővérek hősiessége továbbá arra is tanít, hogy hálásaknak kell lennünk Istennek az élet szép ajándékáért. Mártíromságuk vére támogatás és ösztönzés lehet azoknak a mai nőknek, akik olyan helyeken élnek, ahol a méltóságuk sérül, vagy veszélyeztetve van. A vértanú nővérek magatartása bátorítás lehet azoknak a házaspároknak is, akik a családok széthullásához vezető házasságtörés csapdájába kényszerülnek.
Szent Pál arra emlékeztet, hogy testünk a Szentlélek temploma, Aki bennünk lakozik, Akit Istentől kaptunk; nem vagyunk már többé a magunké (vö. 1 Kor 6, 19), ezért minden embernek a saját testével való törődés mellett a másik ember méltóságát is tiszteletben kell tartania. Manapság gyakran tapasztaljuk az emberi méltóság tiszteletben tartásának a hiányát, a különböző elméletek terjedését a házasság lényegéről, a megannyi kísértést a szenvedélybetegségek legitimálására és az ezzel kapcsolatos keresztény értékek elutasítására.
Ki ne látná? Az önkontroll, az evangéliumi értékrend elutasítása az emberi szabadság rosszul értelmezett kitalációja. Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa nemrégen a következőket kérte a rend tagjaitól: „Ne féljetek szemben úszni az árral, ha a reményünket el akarják rabolni tőlünk, ha ezeket az elrontott értékek szerinti életet ajánlják nekünk. Ezek az értékek éppúgy károsak, mint a romlott ételek. Ha egy étel romlott, beteggé tesz bennünket; ezek a romlott értékek is megbetegítenek bennünket.” (2013. június 23.).
Ahhoz, hogy a helyes úton hatékonyan és eredményesen lehessen haladni, a hiteles vezetők elengedhetetlenek. Jó megismerni és megismertetni egy-egy szent és áldott vértanú példáját, aki legyőzte a kísértést és ellenállt a gonosznak. A Szent Erzsébet nővérek életének és mártírhalálának hősi példája kétségtelenül fontos üzenetet hordoz a mai ember számára. Megerősítés mindnyájunknak, akik Árpád-házi Szent Erzsébet kései utódaiként, az Úr Jézus követői vagyunk.
Ferenc pápa beszédében arra is buzdított: „Kérjük a vértanúk közbenjárását, hogy igazi, jól megalapozott keresztények legyünk. A tettek és ne a szavak keresztényei legyünk! Ne középszerűek, akik a kereszténységgel csupán a lényeg nélkül fényezik önmagukat! A mártírok a kereszténységgel nem kívülről fényesítették önmagukat, ők a legvégsőkig keresztények maradtak. Kérjük az ő segítségüket, hogy hitünk a nehézségekben is erős maradjon.” (2013. 10. 13.).
A becses vendégek, az iskola igazgatóságától emlékbe egy-egy iskolamellényt kaptak, az együtt tanúskodás készséges jeléül, vágyával és odaadásával: Cum Deo, pro Patria et Invicem – határon innen és határon túl!