Amire az Úr Jézus hív minket...

Az Úr Jézus szeretetteljes tekintete átalakítja a valóságot, létre hozza az egyházat, amelynek hivatása, hogy folytassa az apostolok küldetését. Az Úr Jézus lát és szeret bennünket, szenved velünk, bennünk és értünk – fejtette ki tanításában a minap XIV. Leó pápa.

Esperes-plébánosunk pappá szentelése 52. évfordulóján a szentmisében mi is erre emlékeztünk és mondtunk köszönetet, tudatosítva, hogy Krisztus Urunk, az aratás ura küldte és küldi munkásait a világba, akiknek az a feladata, hogy hirdessék a mindig ifjú evangéliumot, vigyék el Isten vigaszát a szenvedőknek a gondoskodás, az önzetlen szolgálat szellemében – arra buzdítva mindnyájunkat, hogy örömmel és bátorsággal válaszoljunk arra a küldetésre, amelyre az Úr Jézus hív minket.

Vasárnap olvastuk, hallottuk és hallgattuk, hogy Krisztus Urunk, amikor meglátta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert „elcsigázottak és kimerültek” voltak (36. v.). Isten Fia, miután testvérünkké lett, az emberekre, az emberiségre tekint: látja az elnyomást, amely összetör, és az erőszakot, amely felemészti az erőt. Látja a háborúk sebeit és a fogyasztói társadalom ürességét. Látja a maszkokká vált arcokat, a gonosz által szétszakított családokat és a hamis ideálok által megtévesztett fiatalokat. Az Úr Jézus lát és szeret. Szeret és szenved értünk, velünk és bennünk: együttérzése nemcsak testvéri közelségét fejezi ki, hanem akaratát, hogy megváltson bennünket.

Az Úr Jézus ugyanis ismeri a szívünket, és gondoskodik róla. A „pásztor nélküli juhokhoz” hasonló sok ember előtt Krisztus jó Pásztorként mindannyiuknak odaadja önmagát, és mint az aratás ura, munkásokat küld a világ mezőire (vö. 38. v.). Milyen munkát kell végezniük? Vigyék el Isten vigaszát a szenvedőknek: vigyék el a jótékony szeretetet oda, ahol nyomor van, a reményt, ahol szomorúság van, a hitet, ahol bizalmatlanság van.

Az évszázadokon átívelő evangéliumi jó hír mindig ugyanaz, mindig fiatal, friss és felszabadító: „Közel van a mennyek országa” (Mt 10,7)! Igen, közel van, mert Jézus Krisztusban Isten közel kerül minden férfihez és nőhöz, minden néphez és nemzethez. Amikor ezt az evangéliumot hirdetik és a gyakorlatban megvalósítják, a gonosz összeomlik, mint egy véget érő betegség, mint az éjszaka, amely átadja helyét a hajnalnak, mint a halál, amelyet a Feltámadott legyőzött.

Az Úr Jézus tekintete így alakítja át a valóságot: szeretettel teli kezdeményezése új népet hoz létre, az egyházat, amelynek hivatása, hogy folytassa az apostolok küldetését: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (8. v.). Igen, az Úr Jézus ajándéka teljesen ingyenes, mert értéke minden mértéket felülmúl: lehetetlen kiérdemelni vagy „megvásárolni”. Ez a kegyelem az Isten irgalmasságának a gyönyörű neve, amely mindenhol elér bennünket, hogy magához vezessen minket, ezért kell megszívlelni az evangélium szavait: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,38)!

Az evangelizálás feladata Isten ajándékából fakad, amely a világ számára Krisztusban megbocsátássá, a legkisebbek és legszegényebbek iránti szolgálattá, valamint az igazságosságért való elkötelezettséggé válik.

52 évvel ezelőtt ki merte volna gondolni, hogy valaha a térségünkben is lesz magyar nyelvű egyházi iskola, szabadon szólhat az egyházi rádió?  

Köszönet és hála mindeniknek, akik az oltárhoz segítették papjainkat és ott is tartják őket. A kegyelemmel teljes Szűzanya legyen továbbra is segítségünkre, hogy örömmel és bátorsággal válaszoljunk arra a küldetésre, amelyre az Úr Jézus hívott és hív minket.