Áldott, mint a Kisboldogasszony...

Sokunk számára Szűz Mária születése a liturgikus esztendő egyik legmeghittebb ünnepe. E napon azonban az evangélium Urunk Jézus Krisztus fogantatásáról (Mt 1,18-23) és nem Mária születéséről szól. Az Egyház évszázadok óta örömmel emlékezik meg erről napról, mivel Szűz Mária világra jötte a megváltás történetének legjelentősebb napja: megszületett az a személy, aki a Megváltó édesanyja lesz.

Az evangélium Szent József vívódását mutatja be. Jegyese, Mária - gyermeket várt, holott még nem éltek együtt. József igaz ember lévén, nem akart ártani Máriának, de nem értette, mi történt, hogy jegyese gyermeket várt. És ekkor József az angyaltól egy látomásban magyarázatot kapott kérdésére és útmutatást arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie? Számára ettől kezdve Mária gyermeke elfogadása, már nem okozott gondot: Isten jelenlétének a jele, hite útjának a kezdete lett.

Jó ezt nekünk is tudni és tudatosítani: a kezdések, az elindulások számunkra is nemegyszer zavarosok. Bizonytalanok vagyunk, tele félreértésekkel. Ám Isten ezekben a helyzetekben sem hagy bennünket magunkra. Szól hozzánk, vezet minket, nyitogatja szívünket titkainak befogadására.

Vagyis Szűz Mária születése nem csupán egy életesemény a sok közül, hanem jele és jelzése, üzenete annak, hogy Isten már réges-régen elkezdte előkészíteni a világ megváltását, és benne mindnyájunkét.

Az Örökkévaló Szűz Máriát választotta ki, hogy a Megváltó édesanyja legyen – így lett Mária születése Isten nagy tervének egyik legfontosabb állomása, ami arra is emlékeztet minket, hogy Isten gyakran csendben, egyszerű eseményeken keresztül tesz nagy és fontos dolgokat az emberekért.

Meglepő, hogy a mai Szentleckében Szent Pál apostol múlt időben beszél a megdicsőülésünkről: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8,28-30). De hát, hol vagyunk mi még a beteljesedéstől? Megkérdőjelezzük, mivel életvitelünk, gyarlóságaink, hibáink, vétkeink és bűneink ugyanis kétségessé teszik, hogy egyáltalán üdvözülhetünk-e?

A mai ünnep azonban arra hív minket, hogy tekintsünk Szűz Máriára és tanuljuk meg tőle felfedezni azt a dinamikus mozgást, amelyről az Apostol ír: életünk alakulásában – amely kívülről szemlélve valóban sokszor csak szánalmas botladozás, pozitív és negatív történések kiszámíthatatlan egymásutánja, tehetetlen ide-oda hányódás – Isten kegyelmi cselekvései azonban, amelyek életünk eseményeit, mint a mágnes a vasreszeléket, meghatározott irányba fordítják, értelmet és célt adnak nekik.

A mai napon annak születését ünnepeljük, aki Krisztus után elsőként jutott el testestül-lelkestül abba a dicsőségbe, amelyre öröktől fogva rendelve volt. Ez is jelzésérték: az örök dicsőségbe való befogadásunk Isten részéről olyannyira biztos, hogy arról már Szent Pál is befejezett tényként tudósít. Persze, szabadakaratunk lehetővé teszi, hogy meghiúsítsuk Istennek ezt a ránk vonatkozó örök tervét.

Szűz Mária élete azonban éppen az örök isteni elhatározás és az emberi szabad akarat együttműködésének a csodája. A Szent Szűz sem tudott többet, mint ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy szabadon igent mondjon Isten akaratára. Nem tudott arról, hogy ő a szeplőtelenül fogantatott, mint ahogy arról sem, hogy majd testestül-lelkestül fölvétetik a mennybe. Vagyis nem emberi tudása és számításai szerint döntött, csak egyszerűen beállt Isten akaratának sodrásába. Ahelyett, hogy sokat okoskodott vagy kérdezett volna - hallgatott és figyelt. Állandó készsége Isten akaratának teljesítésére arra képesítette, hogy minden örömét, bánatát és szenvedését elfogadjon Isten kezéből és szent Fia keresztje mellett állva, mint az új Éva: a Fia, Krisztus Urunk megváltó halálában újjászületett emberiség - Édesanyja legyen.

Adjunk ma hálát Szűz Máriáért, aki az emberiség üdvösségének a hajnalcsillaga. Köszönjük meg, hogy általa közénk születhetett világ Megváltója, Urunk Jézus Krisztus. Imádkozzunk kölcsönösen egymásért, hogy mi is hittel fogadjuk el életünk egy-egy felmerülő titkát és tudjunk bízni akkor is, amikor nem látunk tisztán és sok mindent nem értünk.

Segítsen és bátorítson minket a Boldogságos Szent Szűz és Szent József életpéldája és magatartása, hogy Te is, én is a hit és a gondviselés engedelmességével fogadjuk a Teremtőnk akaratát és legyük készek újból elindulni Hozzá, Felé és egymáshoz és közösen nagy-nagy bizalommal együtt haladni az üdvösség útján – napjaink világának megszentelésén.

Ne felejtsük, amikor az életünkben valami új kezdődik – egy kapcsolat, egy feladat, egy küldetés, egy kihívás – aminek ugyan még nem látjuk  a végét, de ha a kezdet Istentől van, akkor a beteljesedés és a beteljesítő is áldott lesz, mint a Kisboldogasszony.