Aki eljött és továbbra is marad...

Köztudott, hogy Leó pápa a Vatikáni Kertek Lourdes-i barlangjánál október elsején, csütörtökön kora este hétszáz gyermek és családjaik jelenlétében megnyitotta az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” ájtatosságot, amelyet a Pápai Karitász Mű - a „Szükséget szenvedő egyház” már évtizedek óta szorgalmaz. A világ minden táján élő gyermekeket arra biztatják és hívták, hogy együtt imádkozzanak a konfliktusok és a nehézségek közepette élő társaikért.

Rómában, napnyugatkor, a szép őszi időben tartott találkozó kezdetén a Szentatya egyszerű szavakkal szólt gyerekekhez. „Ma este azért gyűltetek össze, hogy együtt legyetek azzal a két személlyel, akik mindenki másnál jobban szeretnek minket: Jézus és Mária. Igen, az Úr Jézus és édesanyja, Mária, akik soha nem hagynak magunkra minket és akik mindig közel vannak hozzánk”.

Az együtt imádkozók egy különleges ajándékot kértek: békét a világ minden gyermekének, különösen azoknak, akik a föld számos országában ott élnek, ahol háború van. A Szent Rózsafüzér imádságával - ami egy egyszerű ima, de amit bárki elmondhat - kérték most ezt a békét. Majd hamarosan gyertyákat gyújtottak és az Úr Jézusra gondoltak, életének néhány fontos pillanatára, amelyek sok embernek fényt és békét hoztak: így például, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, amikor bejelentette Isten-országát, amikor megmutatta dicsőségét a Tábor-hegyen és amikor az Utolsó Vacsora során az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.

Olyan pillanatok ezek, amelyekben csodálatos ajándékokat kaptunk és kapunk, és amelyeket soha nem lenne szabad elfelejteni, ezért kell mindezt rendszeresen felidézni, megköszönni és kérni.

Mindezek ismeretében ismételt nagy köszönet és hála, hogy a Golgotha testvérület szervezésben és rendezésében Makrancon is megvalósulhatott a közös imádkozás. Örülünk, hogy a föld minden sarkából, szinte minden nyelvén sokmillió „Üdvözlégy Mária” szállhatott fel az égbe - és egyetlen, hatalmas rózsafüzérként, egyesülve, átölelve és összekötve a föld minden kontinensét - béke kéretett minden embernek, nemzetnek és nemzedéknek.

A remény szent jele és jelzése az is, hogy a makranci templomi közösség is együtt imádkozott és ismételten tanújelét adta annak az elkötelezettségnek, hogy gyermek-, és felnőttként jók akarnak lenni, maradni és viselkedni – otthon, a családban, a templomban, az iskolában, a hittanórákon, a szülők, a nagyszülők, a rokonok és a barátok iránt –  még a játék, az éneklés, a sportolás közben is – tudatosítva, hogy az imát mindig jócselekedeteknek, a szeretet gesztusainak kell kísérniük.

Mivel hittel valljuk és reméljük, hogy így növekszik köztünk és bennünk a béke, ezért még egyszer köszönet, hála mindenkinek, aki eljött és továbbra is marad.