A természetes rend tiszteletben tartása....

Október 16-án tartják az Élelmezési Világnapot, amelynek alkalmából Leó pápa az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének, a római székhelyű FAO főigazgatójának üzenetet küldött. Az Élelmezési Világnap idei témája: „Újuljunk meg ma, hogy élelmezzünk holnap” címmel.

Az emberiség azzal, hogy segíti a földet gyümölcsei megteremtésében, nemcsak egy technikai műveletet végez, hanem teljesíti a föld gondozásának és művelésének Istentől rárótt parancsát is (vö. Ter 2,15), amely megelőz minden jogi keretet vagy technológiai innovációt. Mégis jelenleg egy paradox helyzetben vagyunk – szól a pápa üzenete – amelyben a globális fejlődés ugyan egyre gyorsabb ütemben előrehalad, miközben az éhség és a szegénység továbbra is fennáll. Ez nem technikai vagy pénzügyi probléma, hanem mély antropológiai és etikai válság, ezért az emberiség kötelessége, hogy megvédje a teremtést, akár a rossz technológiákkal szemben is.

Manapság ugyanis könnyedén beszélnek az innovációról, de többnyire csak eszközök és algoritmusok fejlesztésére, vagy a teljesítmény optimalizálására használják, kizárólag gazdasági haszonszerzés céljából. Éppen ezért meg kell változtatni a fejlődésről alkotott felfogásunkat, mivel az igazi innováció nem helyettesíti a teremtést, mert az a Teremtő művét irányító összetett törvények tiszteletteljes vizsgálatát foglalja magában.

Az ember feladata, hogy megfelelő technológiát használjon a föld megműveléséhez, mert Isten munkatársaként így tud részt venni a teremtés munkájában. Amikor azonban a modern technológiát a mezőgazdaságban olyan módon alkalmazzák, amely megfosztja a talajt természetes termékenységétől, vagy kizárólag gazdasági indítékokból elűzi a gazdákat földjeikről, ez nem tekinthető fejlődésnek, hanem inkább a pusztítás kifinomult formájának. Továbbá a technológia felelőtlen, a közjó helyett kizárólag önző érdekű használata nemcsak a szolidaritás elvét sérti, hanem figyelmen kívül hagyja az emberiség kötelességét, hogy megvédje a teremtést. Az innováció fajtáját, melyre a világnak szükséges van, nem csupán a megtermelt gabona mennyisége határozza meg, hanem az Isten által mindannyiunknak adott emberi méltóság védelme és az ökoszisztéma integritásának védelme is, amelynek megőrzésére hivatottak vagyunk. A biztonságos, megfelelő és elegendő élelmiszerhez való rendszeres hozzáférés ugyanis alapvető emberi jog.

Az éhezés nem statisztikai rendellenesség, mivel azt elsősorban a politikai akarat és a kollektív szolidaritás hiánya okozza. Az élelmiszerhiány földrajzilag sem elkerülhetetlen. Valójában egy olyan korban, amelyet példátlan technológiai fejlődés jellemez, tűrhetetlen, hogy a kenyeret kiváltságnak, a vizet pedig vitatott árucikknek tekintik. A biztonságos, megfelelő és elegendő élelmiszerhez való rendszeres hozzáférés, amely összhangban van minden ember méltóságával, alapvető emberi jog. E jog garantálása az igazságosság követelménye, mely kötelezi az egyes államokat és a nemzetközi közösséget is. Mégis, miközben az innovációk felgyorsítják a termelést, addig az elosztást elhanyagolják. A gabonapiacokat a tőzsdén tőkésítik, míg a magvak monopóliumok kezébe kerülnek, amelyek elfojtják a kisüzemi mezőgazdaságot. Vagyis a kenyér nem lehet sem geopolitikai nyomásgyakorlás eszköze, sem ingatag pénzügyi eszköz.

A holnap élelmiszer-szükségletének kielégítése érdekében az élelmiszertermelést meg kell szabadítani a pusztán spekulatív gondolkodásmódtól. A kenyér nem lehet sem geopolitikai nyomásgyakorlás eszköze, sem ingatag pénzügyi eszköz. Soha nem szabad háborús fegyverként használni. Annak megakadályozása, hogy a kenyér eljusson minden emberhez, vagy az előállításához szükséges eszközök elpusztítása, alapvetően sérti az emberi méltóságot. A kenyér értékes, mert fenntartja az Isten által adott életet. Ezért le kell győznünk a rövid távú tekintet kísértését. A mítosz, hogy a növekedés végtelen lehet a korlátozott erőforrások ellenére, valójában szertefoszlott. Ma az innováció nemzedékek közti felelősségtudatára van szükség, amely túlmutat az éves mérlegeken. Az innováció azt jelenti, hogy a technológiát összeegyeztetjük a bölcsességgel, beleértve az ősi bölcsességet is, miközben megőrizzük a jövőképet. Nem a technológiai fejlődés elutasításáról van szó, hanem arról, hogy kapcsoljuk össze a gazdálkodók bölcsességével, akik évszázados lelkiismeretes megfigyelés révén fejlesztették ki a földről és az éghajlatról alkotott ismereteiket. Ez magában foglalja a víz védelmét is, mint elidegeníthetetlen közjót. Itt az ideje az erkölcsi bátorság bizonyításának!

Leó pápa üzenete végül arra buzdítja a FAO-t és tagállamait, hogy ne elégedjenek meg elvont elemzésekkel vagy korlátozott hatékonyságú nyilatkozatokkal. Itt az ideje az erkölcsi bátorság bizonyításának! Elengedhetetlen egy új globális élelmiszerrend, amelyben a technológiai innováció feltétel nélkül alá van rendelve az Istentől kapott emberi méltóság és az egyetemes közjó tiszteletben tartásának. Továbbá sürgető etikai kötelesség a hadiiparba fektetett erőforrásokat a fenntartható mezőgazdasági kutatás és a leromlott földek regenerációja felé irányítani. A holnap nem egy elvont időkeret, amely passzívan vár ránk, hanem annak az aratása, amit ma döntéseinkkel elvetettünk. Ha etikátlan innovációt vetünk, amely a Föld feletti uralom és a sebezhető emberek kirekesztésén alapul, akkor szárazságot és konfliktusokat fogunk aratni. Ha azonban az innováció a természetes rend tiszteletben tartásából és az éhezők iránti igazságosságból fakad, akkor a holnap terített asztalt hoz az emberiség fenntartására.