A szepsi templom II. rész

A plébánia újabb története (19. - 20. század) - Füzeséry prépost hősies helytállása a szabadságharc idején

A cári seregek 1849 júliusában elfoglalták Szepsit. Északról, Jászó felől jöttek. Szepsiben két órás szabad rablást engedélyezett nekik a vezérük. A lakosok jöttükre a közeli erdőkbe és a hegyi falvakba menekültek (Neupauer, Gyula: Szepsi község monográfiája. Szepsi, 1937, 163. oldal. Kézirat). Az oroszok elfogták a városbírót, a katolikus és a református lelkészeket és a városi tanács néhány tagját. Szuronyokkal kényszeríttették őket, hogy árulják el, hol van elrejtve a gabona és az élelem-tartalék. Fuzesséry Pál sági prépost és szepsi plébános, akkor már nem volt éppen fiatalember és így őt különösen igyekeztek megszorongatni, hátha gyenge fizikai állapota miatt sikert érhetnek el nála. Ő azonban életét kockáztatva ellenállt. Neupauer szerint az akkori gabonavermek a katolikus plébánia előtti ?játszótér? alatt voltak. Ezek közül Füzesséry csak azokat mutatta meg, melyek már üresek voltak. A cár katonáinak azt állította, hogy a magyar és osztrák katonák már mindent elvittek (Neupauer, 164. oldal.). Nem sok hiányzott, hogy a feldühödött katonák megöljék a plébánost.
Az oroszok végül három nap pusztítás után Tornán át Miskolc felé elhagyták a várost. A krónikás feljegyezte, hogy a kozákok kivágták a kertekben a gyümölcsfákat, és azokból raktak tüzeket a Főutcán. A kertekben talált zöld gyümölcsöt mind megették.
Füzesséry Pál 1850-ben meghalt. Szepsiben temették el. A temető közepén egy nagy kőkereszt őrzi emlékét.

13. rész

1849 júliusában az orosz cári sereg elfoglalta Szepsi városát. Észak felől érkeztek Jászó irányából. Szepsiben a vezérük kétórányi szabad rablást engedélyezett a katonáknak. A lakosságot nem érte váratlanul a támadás, és a sereg viselkedéséről is hallottak már egyet-mást. Aki tehette, elmenekült. Volt, aki legközelebbi hegyi faluba menekült, mások a közeli erdőkben, barlangokban találtak menedéket. A városban inkább csak a betegek és öregek maradtak, meg az elöljárók és a lelkészek. Ezek a kor szellemének megfelelően gyávaságnak tartották volna, ha elhagyják a posztjukat. El is fogták őket mind az oroszok. Köztük volt a katolikus plébános, a református lelkész, a városbíró és néhányan a városatyák közül. Ezektől az emberektől szerették volna megtudni, hogy hogyan juthatnának élelemhez. Rejtett tartalékokat kerestek. Füzesséry Pál plébánosra különösen igyekeztek hatni, hiszen ő akkor már nem volt fiatalember. Nála reméltek siker elérni. Neupauer Gyula, Szepsi krónikása, részletesen leírja az eseményeket (NEUPAUER, Gyula: Szepsi község monográfiája. Szepsi, 1932, 163. oldal.(kézirat)).
A megszálló csapat vezetői jól sejtették. Voltak a városnak gabonatartalékai. A katolikus plébánia épülete előtti tér, melyet később ?játszótérnek? neveztek a helyiek, a föld alatt gabonavermeket rejtett. A plébános, miután szuronyokkal fenyegették, meg is mutatott néhány ilyen rejtett vermet, de azok mind üresek voltak. Azzal védekezett, hogy amijük volt, azt már mind elvitték a magyar és az osztrák katonák. Nem sok hiányzott, hogy a kozákok meggyilkolják a papot. De miután hasonlóan vallott a református lelkész és a többi elfogott elöljáró, végül is elhitték, hogy nincs mit elkobozniuk.
A megszállók három napon át fosztogattak a városban. A Főutcán tüzeket raktak a kertekben kivágott gyümölcsfákból, minden ehető és még éretlen gyümölcsöt (például a zöld diókat is) lelegeltek. Nagy pusztítást hagyva maguk után, három nap elteltével Tornán át, Miskolc irányába elvonultak.
Füzesséry Pál, sági prépost 1821?től, haláláig, 1850-ig volt szepsi plébános, alesperes. Szepsiben temették el. Nyughelyét egy magas kőkereszt jelzi a helyi temető közepén.
1856-tól 1858-ig Szepsiben káplánkodott Répászky József (1828. 3. 5. Korompa ? 1897. 9. 5. Alsókéked) a későbbi kassai kanonok, címzetes sóvári apát, főesperes, kassai vikárius.
Az 1848/49-es forradalmi események kapcsán illik megemlíteni az egyik későbbi szepsi plébánost is. Lacsny Vince 1816. január 22-én született Mádon. Származását illetőleg túróci köznemesi család sarja volt. A kassai szemináriumban tanult, 1837-ben szentelték pappá. Művelt, a tudományok irányt is érdeklődő ember volt. Különösen a történelem érdekelte. Papként először a kassai püspöki hivatalban teljesített szolgálatot, 1838-tól káplán, 1840-től pedig, szülőfalujában, Mádon plébános. Onnan Hernádkércsibe került. A szabadságharc idején egyértelmű álláspontra helyezkedett, felajánlotta szolgálatait a forradalmi seregeknek. A forradalom bukása után elfogták, elítélték és egy ideig a Munkácsi várban raboskodott (MIHÓKOVÁ, M.: Slovník ko?ických osobností 1848 ? 1919. Ko?ice : ?VK, 1995, 339. ? 340. oldal.). 1867 után visszatért a politikába, a Függetlenségi párt tagja lett. Ő volt az első az újabb kor szepsi lelkészei közül, aki irodalmi téren is aktív volt. Sorozatban jelentek meg a cikkei az Archeológiai Értesítőben és a Külföldben. 1870-től volt szepsi plébános, esperes. 1889. szeptember 27-én hunyt el Szepsiben (MINÁČ, Vl. szerk.: Slovenský biografický slovník. III. Martin : MS, 1987, 336. oldal. ? NEUPAUER, Gyula: szepsi község monográfiája. Szepsi, 1932, 168. ? 182. oldal. (kézirat).).

14. rész

Az egyházi anyakönyvek és a helyi krónikák szerint a 19. század végén Szepsiben sűrűn váltották egymást a káplánok és a segédlelkészek. Lacsny Vince, a történész-plébános utóda Szepsiben 1889-tól Fodor Sándor (1840. 4. 6. ? 1920. 3. 6.) volt. 1900-ban kassai kanonok lett és az egyházi iskolák tanfelügyelője. 1905-től pápai prelátus, 1911-tól címzetes prépost (MIHÓKOVÁ, M., 1995, 117. oldal.). Kassára való távozása után Szepsiben Magócsi András (* 1835 - + 1912. 3. 27.) vette át a helyét. Magócsi esperesnek akkor más szép egyházi karrier állt a háta mögött. A teológia professzora volt és a kassai szeminárium igazgatóhelyettese, 1900k-től szentszéki ülnök (LACKO Mária: Mokrance-pozoruhodnosti. Komárno : KT, 1997, 6. ? 14. oldal.).
A 19. és a 20. század fordulóján Szepsiben működött katolikus papok mind aktívan részt vettek a közéletben is. A városi tanács és különböző bizottságok tagjai voltak. Sokuk irodalmi téren is tevékenykedett. Közülük is kiemelkedett Szokolszky Bertalan esperes. 1868. augusztus 28.-án született Kassán. 1991-ben szentelték pappá. Többek között az Eperjes melletti Sóváron volt káplán, hitoktató és gimnáziumi tanár Bártfán és Sátoraljaújhelyen (1898 után). 1904-től 1912-ig a kassai püspökség szolgálatában állt. Szepsibe 1912-ben helyezték át. 1918-ban lett esperes.
A Szent László király szentté avatásának 700. évfordulójára kiírt pályázatot megnyerte a ?Szent László Magyar Király Élete? c. művével (Kassa : Ries L., 1892.). Ez a könyve német nyelven is megjelent (St. Ladislaus, König von Ungarn, sein Leben und Wirken. Kaschau : Ludwig Ries, 1892.). A Kassai püspökség megalakulásának 100. évfordulójára három vaskos könyvet írt, illetve szerkesztett (A Szászéves Kassai Püspökség 1804 ? 1904. Kassa : Vitéz A., 1904. ill. A Kassai Százéves Egyházmegye Történeti Névtára és Emlékkönyve. I. ? II. Kassa : Vitéz A., 1904.) Sorozatban jelentek meg cikkei különböző lapokban is. Különös figyelmet szentelt Szent Erzsébetnek, a kassai dóm védőszentjének (pl. Szent Erzsébet sírja és ereklyéi. In: Felvidéki Újság, no. 20 ? 22 (1907. november), 2. oldal.). Szepsiben egyházi lapot szerkesztett és adott ki ?Szepsi r. katolikus Egyházi Értesítő? címen. A fordulat után (1919) megmaradt posztján. 1923-ban összeállított és kiadott egy négynyelvű anyakönyvi szótárt (magyar - szlovák - német - latin ? Kassa : Szent Erzsébet nyomda RT, 1923.). Szokolszky Bertalan 1930. november 17.-én hunyt el Szepsiben és a helyi temetőben nyugszik.
A huszadik század plébánosai közül is említést érdemel néhány. Így például Dr. Ottó Alajos (Szepsiben 1945 ? 1947 között). Dr. Ottó 1877. december 24. született. A kassai szeminárium elvégzése után 1900-ban szentelték pappá. 1904-től Kassán hitoktató, 1905-től káplán. 1906 ? 1907-ben a ?Felsővidéki Szemle? c. lap szerkesztője, Kassáról elkerülve 1907-ben a kánonjog doktora lett. 1927-ben kanonok, 1932-től nagymihályi plébános. Részt vett a politikai életben is a keresztényszocialista párt színeiben. Foglalkozott irodalommal is és amatőr színjátszó csoportokat vezetett (MIHÓKOVÁ, M., 1995, 819. oldal). Szepsiben hunyt el 1947. augusztus 21.-én. Ott is temették el, de hamvait az 1980-as években átvitték szülőföldjére.
Szorosan összefügg Szepsivel Eperjesi István (1900 - 1987) élete. Egyike volt azon kevés katolikus papoknak, akik Szepsiben születtek. Hosszú évekig volt a városban hitoktató és káplán, nyugdíjas éveit is Szepsiben töltötte. Odaadó igyekezettel szervezte a sportéletet is.
Az újkori papok közül nagyon hosszú ideig, 39 évig volt szepsi plébános és esperes Qualich János (1951 - 1990). Meghalt Szepsiben 1992-ben és a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra.

15. rész

A szepsi plébániai templom gótikus eredetű javarészt a 15. században épült. Ugyanakkor bizonyos, hogy a helyén már a 12. ? 13. században is állt templom. Ennek a templomnak egyes részeit felhasználták a 15. századi építkezés során.
Valószínű, hogy a kezdetek óta a Szentléleknek volt szentelve. Építészeti szempontból véve eredetileg egy három hajós, háromszentélyű épület, melyen sok nyomot hagyott a kassai dóm építészeinek példája, és valószínűleg munkája is.
A legnagyobb változásokon a nagy tűzvész után ment át. Ekkor barokk stílusban újították fel, megszüntetve az oldalsó szentélyeket.
A templom hányatott sorsot élt meg. Több ízben leégett, gyakran változott a tulajdonosa is ? a reformáció után hol katolikus, hol pedig kálvinista kézen volt. Tűzvész pusztította 1567-ben, 1580-ban, 1644-ben, 1794-ben és 1854-ben is. Az 1794-es nagy tűzvész után, amikor szinte az egész város leégett, hosszú ideig tető nélkül állt. Többször átépítették. 1895 ? 96-ban és 1935-ben restaurálták. A második világháború végén 1944 ? 45-ben súlyosan megsérült (lásd GÜNTHEROVÁ, A. szerk.: Súpis pamiatok na Slovensku II. Bratislava : Obzor, 1968, 334. ? 335. oldal.). A háború után csak részben javították ki, és hosszú évekig torony nélkül maradt. Az új tornyot 1966-ban kezdték el építeni (addig egy fából készített haranglábban, a templomkert délkeleti részében helyezték el a kisharangot). Az új torony 1967-ben készült el. 57 méter magas. Az eredeti tornyon toronyóra is volt. Az új torony inkább a templom 19. századi formáját idézi. (SZOKOLSZKY, B.: Plébániai templomunkról. In: Szepsi Kath. Egyházi Tudósító, no. 11(1918), [17.] old.).
A nagy tűzvészt megelőzően még hozzáférhető volt a földalatti kripta is, melynek lejáratát a javítások során elfalazták. Sajnos nem maradt fel híradás arról, hogy kiket temettek el a templom kriptájában. A helyi hagyomány, és némely híradás szerint, a kripta a föld alatt összeköttetésben volt a városi pincerendszerrel. A szepsi házak alatt, ugyanis 15 ? 20 méter hosszan pincék húzódtak egészen az utca másik oldalára, sőt helyenként egymás közt valóban átjárhatóak voltak.
A pincéket gabona, bor és gyümölcs tárolására használták.
A hagyomány szerint, télen, ha nagy hó hullott, a szepsiek Karácsonykor a pincerendszeren átmentek az éjféli misére.
A szepsi pincék nagy része mára már beomlott, vagy elfalazták őket omlásveszély miatt.
A mai templomon leginkább a szentély részében maradt meg a gótikus jelleg, bordás mennyezettel. A szentély ablakai a 15. századból valók. A karzatot, a nyugati oldalon, oszlopok tartják. A templomból a déli oldalon kicsiny, késő-gótikus portálon át csigalépcső vezet fel a padlásra.
A déli kapu a templom egyik legszebb része. A kassai dóm déli kapujára emlékeztet, de egyes elemei a rozsnyói templom déli kapujával is rokonságot mutatnak. A templom délnyugati falához késő-barokk Szentsír kápolnát építettek hozzá (lásd ugyanott).
A főoltár 1896-ból való pseudogótikus faoltár. Szokolszky szerint Szomolnokon készítették. Központi része a Szentlélek eljövetelét ábrázolja a Szűzanyával és a tizenkét apostol fa-plasztikáival. Oldalt Szent István és Szent László királyok plasztikái (restaurálásuk éppen jelenleg van folyamatban), alattuk az apostolok, míg az oltár tetején Árpádházi Szent Erzsébet szobra áll.
Az északi mellékoltár barokk stílusú, a Lurdesi Szűz tiszteletére készült (barlang motívummal), a déli mellékoltár eredetileg Szent István oltár volt. Központi része egy a szent királyt és fiát Szent Imre herceget ábrázoló kép ismeretlen festőtől a 19. század elejéről való. A második világháború alatt elveszett (elrejtették az oltártestben és csak 1990 után került elő). A háború után egy Jézus Szíve szobor került a kép helyére, ez látható ott máig. Szent királyunk képét a helyreállítás után egy masszív, 300 kilogrammos fa-rámában helyezték el. A keretet Ulman István, Bafi Lajos és Nagy Gábor gömöri fafaragók készítették. A kép 1997 novemberében lett elhelyezve a templom északi falán.
Értékes a Szent Erzsébetet ábrázoló kép is a déli kapu fölötti falon. Ez a kép aranyozott rámában van elhelyezve, volt már a szószék melletti falon, a Szentsírban és a sekrestyében is. A képet Jordán Miklós eperjesi festő (1892. 06. 07. ? 1977. 04. 16.) alkotta a múlt század (20.) hetvenes éveinek elején, gótikus stílusra emlékeztet (Bódvavölgye, no. 21 - 22(1997), 9. oldal.).
Említést érdemel még a fából faragott szószék, a szentély előtt az északi oldalon, rajta a szent evangélisták ? Lukács, Márk, Máté és János a szokásos szimbólumokkal.
A főhajó boltozatán ugyancsak az evangélisták festményei voltak. A háborús károkat követően mára csupán két kép maradt a négyből ? a boltozat keleti részében (Máté baloldalt az északkeleti és János jobboldalt a boltozat délkeleti részében).
Szintén kalandos sorsú a templom orgonája. Szepsibe a múlt század nyolcvanas éveiben került, addig kis harmónium helyettesítette. Az orgona a 19. században készült és ?pályafutása? során Amerikát is megjárta.
A Keresztlevétel szobor felé Pekár József helyi fafaragómester készített fogadalmi keresztet.
Az említetteken túl található a templomban még néhány, művészi értékét illetően szerényebb szobor (a Páduai Szent Antal, Szent József és Szent Teréz szobrok).
A toronyban három harang van. A kis- a Szent László harang a kassai Buchner fivérek műhelyében készült 1926-ban, néhai Kormos Péter hagyatékából és közgyűjtésből. A középső, Szűz Mária harang 1980-ban lett öntve a régi, a második világháborúban a torony felrobbantása során összetört harang darabjaiból. Az újraöntés költségeit a helyi Rózsafüzér Társaság állta. A nagyharang, a Szentlélek harang, Dytrich Letícia műhelyében készült 1980-ban, ugyanúgy a régi összetört harang darabjaiból. Az újraöntés költségeit közadakozásból teremtették elő (STIBRÁNYI, G.: Szepsi és környéke harangjai. 16. ? 17. oldal.).
Az eredeti harang súlya 21,11 mázsa volt. A kisharangé 20 font. Annakidején Andrássy Antal rozsnyói püspök szentelte fel őket (SZOKOLSZKY, B.: Plébániai templomunkról. In: Szepsi Kath. Egyházi Tudósító, no. 12(1917), 17. oldal.).

16. rész

A parókia épülete

A szepsi katolikus parókia épülete a 19. század elején épült. A templomtól északkeletre, a régi, leégett, nagyrészt fából készült régi parókia helyén. 1794 előtt több ízben váltak a régi parókia épületek a tű martalékává.
A 15. ? 18. század folyamán voltak évek, mikor több pap is szolgált Szepsiben. Ezek a segédlelkészek és káplánok a ú. n. kis parókia épületében laktak, a templommal szemben, a nyugati soron (ma a Városi Rendőrség épülete).
A mai parókia egy nagyobb méretű egyemeletes épület. Eredetileg nagyobb kert és gazdasági épületek is tartoztak hozzá. A kertet a szocializmus alatt megkurtították, a gazdasági épületeket raktárnak és mezőgazdasági gépek szerelőhelyeként használták.

17. rész

A szepsi plébánia leányegyházai

A régi iratokban négy olyan község nevét találhatjuk meg, ahol valamikor a múltban a Szepsi katolikus plébániának leányegyháza volt. Ezek Makranc, Bodolló, Somodi és Csécs. Közülük az első kettő ma is Szepsihez tartozik, annak ellenére, hogy Makrancnak egy ideig saját plébániája volt, Bodolló pedig egy rövid ideig a 18. században a Somodi plébániához tartozott [A Kassai Százéves Egyházmegye Történeti Névtára és Emlékkönyve. Abaúj? Kassa : Vitéz A., 1904, 195. oldal.]. Csécsről pedig Szerdahelyi István, szepsi plébános írja egyik 1703-as levelében, hogy Szepsi leányegyháza volt Makranc és Bodolló.

18.rész

A szepsi anyakönyvekről

Ami a szepsi katolikus híveket illeti, az 1795-től 1895-ig terjedő időszak születési anyakönyve, az 1794?től 1896-ig terjedő időszak házasulandók anyakönyve, az 1795-től 1895-ig terjedő időszak halotti anyakönyve és az 1800-tól 1873-ig terjedő időszak születési index-könyve a Kassai Kerületi Levéltárban található. A plébánián megtalálható a születési anyakönyv 1896-tól kezdve, a halotti anyakönyv ugyancsak 1896-tól kezdve és a házasulandók anyakönyve 1897-től kezdve (ez nem teljes).
Az 1795-től 1896-ig terjedő anyakönyvek tartalmazzák a leányegyházak adatait is (Makranc, Bodolló és Pány, 1896 után csak a mai leányegyházak adatait).
A református anyakönyvek közül a születések könyve 1731-től van meg, 1727-től a meghaltak és a házasulandók anyakönyvei. ezek tartalmazzák a leányegyházak adatait is (Bodolló, Debrőd, Alsó- és Felsőmecenzéf, valamint Rudnok). A görög katolikus anyakönyvek az 1870-től 1902-ig terjedő időszakban több környékbeli község adatait tartalmazzák. Szepsinek önállóan csupán az 1871-től 1895-ig terjedő időszakban volt vezetve görög katolikus születési anyakönyve. Mindezek az anyakönyvek a Kassai Területi Levéltárban találhatók.

A következő lelkiatyák szolgáltak Szepsiben

János (1345 - 1351)
Jakab (1351)
Laszló (1389)
Nikolai János (1391)
Jakab (1421)
Rákóczy Benedek (1486)
Balázs (1507 - 1513)
Benedek (1554)
(innen kezdve terjedt el a reformáció Szepsiben, lehet, hogy maga a plébános is az új felekezet híve lett)
P. Stefán (1566)
Csete József (1691 - 1695)
Györky Péter (1695 - 1703)
Szerdahelyi István (1703 - 1705)
Kayca (Kajcsa) Miklós (1706 - 1712)
Bartha János Ferenc (1724 - 1739)
Botka Pál (1740 - 1752)
Bydeskuty János (1752 - 1791)
(nagy műveltségű ember volt, híres volt a könyvtára, ő fedezte fel az ún. Gizellakövet Makrancon)
Horváth Imre
(Bydeskutyt helyettesítette) (1766 ? 1780)
Knapp Jakab (1791 - 1803)
(kinevezését nagy viták előzték meg, az ő idejében égett le a templom)
Jozef Fridrichovszký József
(káplán a 18. és 19. század fordulóján, latin verseket írt)
Sikar (Sikur) Ferenc (1803 - 1805)
Uraji Csák István (1805 - 1821)
(ujjászervezte a könyvtárat)
Füzesséry Pál sági prépost (1821 - 1850)
(az 1849-es év egyik hőse)
Gabányi Tamás (1852 - 1871)
Tatay Imre (káplán) (1852)
Zelenko Antal (káplán) (1852)
Mihályfi László (káplán) (1853)
Kákos András (káplán) (1854)
Gedeon János (káplán) (1855)
Menyhárt Károly (káplán) (1855)
Vasenszky Ferenc (káplán) (1856 - 1857)
Répászky József (káplán) (1856 - 1858)
Miklóssy Ferdinánd (káplán)(1858 - 1859)
Horvay (káplán) (1859)
Lubik Imre (káplán) (1859 - 1861)
Pikula Mátyás (káplán) (1862 - 1870)
Lacsny Vince (1870 - 1889)
(történész, az 1848/49-es szabadságharc aktív résztvevője)
Krucsilák István (káplán) (1870 - 1873)
Katinszky János (káplán) (1871 - 1873)
Entlinger Róbert (káplán) (1873)
Loyda (Lojka) József (káplán) (1874 - 1878)
Mihelj József (káplán) (1878 - 1881)
Szekeressy János (káplán) (1878 - 1879)
Tischler István (káplán) (1881 - 1882)
Telegdi István (káplán) (1882 - 1883)
Konz Ödön (káplán) (1883 - 1886)
Fokó István (káplán) (1887 - 1888)
Káger József (káplán) (1888)
Fodor Sándor (1889 - 1900)
Kiss József (káplán) (1895)
Nagyiváni József (káplán) (1895 - 1897)
Lipták József (káplán) (1897 - 1900)
Magócsi Endre (1900 - 1912)
(a makranci templom újjáépíttetője)
Rajcsák Elek (káplán) (1900 - 1902)
Laczó Lajos (káplán) (1902 - 1904)
Levendovszky Antal (káplán) (1904 - 1906)
Tamássy Mátyás (káplán) (1906)
Gatté Marcel (káplán) (1906)
Répászky Répászky (káplán) (1907 - 1908)
Égner Emil (káplán) (1908 - 1909)
Oberle János (káplán) (1909 - 1910)
Juszkó János (káplán) (1910)
Weigl András (káplán) (1910 - 1911)
Vörös József (káplán) (1911 - 1914)
Mészáros András (1912 április)
Szokolszky Bertalan (1912 - 1930)
(egyháztörténész, és költő is volt)
Fiedler Károly (káplán) (1914)
Hariovszky János (káplán) (1914 - 1915)
Uhlyárik Aurél (káplán) (1915 - 1916)
Miller György
(Hidasnémeti plébános, Szepsiben nyugdíjasként élt, + 1928. 04. 08. Sírja a mai napig megvan a temetőben)
Csáky Antal (káplán) (1916 - 1917)
Vaskó György (káplán) (1917 - 1918)
Szabó Nándor (káplán) (1918 - 1919)
Mitnyákovics János (káplán)(1919)
Freész András (káplán) (1919 - 1924)
Mikó Nándor (káplán) (1922)
Eperjesi István (káplán, katekéta) (1924 - 1945)
és később nyugdíjasként élt haláláig Szepsiben
Dr. Fekete Géza József (1930 - 1940)
Hambor József (káplán) (1929)
Bascsúr Sándor (káplán) (1939 - 1941)
Stumph György (1941, április - 1945)
Isky István (káplán) (1941 - 1944)
Csontos Barna (káplán) (1944)
Surányi Lajos (káplán) (1941 - 1945)
Danits József
(plébános, Szentszéki ülnök) (1941 - 1966)
(nyugdíjasként Makrancon élt)
Undstädler Tibor (káplán) (1954)
Dr. Ottó Alajos (1945 - 1947)
(Szepsiben temették el, de a század végén exhumálták és elszállították szülőfalujába)
Andrej Kapu?ánsky (1947 - 1951)
Qualich János (1951 - 1990)
(haláláig 1992-ig Szepsiben lakott)
Benko János (káplán) (1954 ? 1955)
Szmolyák István (káplán) (1957 ? 1958)
Józsa János László
(nyugdíjasként 1982-től, haláláig, 1985-ig Szepsiben lakott)
Pavol Kovaž (káplán) (1989 ? 1990)
Szmolnicky Béla (1990 - 1998)
Mgr. Branislav Varga (káplán) (1997 - 1998)
JCDr. Gábor Bertalan, PhD. (1998 - )
Mgr. Róbert Hajduk (káplán) (1998 - 2000)
Mgr. Rudolf Smoter (káplán) (2000 - 2002)
ThLic. Daniel Boleš (káplán) (2002 - 2004)
Sztász Dezső Máté (segédlelkész)(2002 -2004)
Vincent Pristáš(káplán) (2004 - 2005 )
Martin Novotny(káplán) (2005 - 2008)
Edvin Berger(káplán) (2008 - )

Néhányan a felsorolt lelkiatyák közül a szepsi köztemetőben alusszák örök álmukat (ft. Füzesséry, Fodor, Magócsi, Szokolszky, Miller, Eperjesi, Józsa, Qualich), Danits atya nyughelye a makranci temetőben található. Emlékükre a szepsi parókia kerítésének falán szponzori adományból emléktáblát avattak ?..-ben.