A szentelményekről

A szentelmények (latinul - sacramentalia): az egyház által alapított szent jelek, amelyek a szentségekhez hasonló módon lelki hatást jeleznek és érnek el az egyház könyörgése folytán. Fogalmi tartalmát a 10 – 11. század óta különböztetjük meg. Ekkor alakult ki ugyanis a teológiában a szentségekről szóló tanítás. Azelőtt a szent cselekményeket (szentelmények és szentségek) kiszolgáltatását egyaránt úgy kezelték, mint misztériumokat, amelyek hozzátartoznak az egyház életéhez.

A 11. századtól a hét szentséget azon az alapon különböztetjük- meg a többi szent cselekménytől, hogy a szentségeket Krisztus rendelte, és az ő akaratából közlik is a jelzett kegyelmet. Vagyis a szentségek közlik azt, amit jeleznek.

A szentelmények az élet bizonyos körülményeit szentelik meg, előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására. Nem úgy adják a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek, hanem az egyház imádságának segítségével előkészítik a lelket a kegyelem befogadására, és segítenek azzal együttműködni.

A szentelmények hatékonyságát legjobban úgy jellemezhetjük, hogy a cselekvő egyház közvetíti a kegyelmet (ex opere operantis ecclesiae). Hatásukat a közös ima, az egyház imádságának erejéből fejtik ki (részesülve abban az előnyben, ami a közös imát a magánimával szemben megilleti). Ez az egyháziasság a jelszerűséggel együtt kiemeli a szentelményeket a puszta kérő imádságok sorából, és külön helyet, értéket és sajátos funkciót ad nekik.

 A szentelmények egy adott kor vagy terület keresztény népe kultúrájának, történetének és sajátos szükségleteit elégíti ki a helyi egyházi vezetés döntése szerint.

 A szentelmények imádságból, a kereszt jeléből vagy más jelekből állnak. Mindig tartalmaznak imádságot, amit gyakran meghatározott jel kísér (kézrátétel, a kereszt jele, meghintés szenteltvízzel, ördögűzés).

A szentelmények között jelentős helyet foglalnak el az áldások és a különféle szentelések: almaszentelés, Balázs-áldás, ételszentelés, gyümölcsszentelés, házszentelés, kenyérszentelés, Szent János áldása (borszentelés). Újabban szokásba jött a modern életvitel ébresztette igények hatására az autók, motorok, sőt nyugaton már a hobbiállatok megáldása is.

A szentelmények kiszolgáltatása, végzése a megkereszteltek papságának (általános papság) illetékességi körébe tartoznak, vagyis minden megkeresztelt arra hivatott, hogy „áldás” legyen (vö. Ter 12,1) és áldást adjon (vö. Lk 6,28; Róm 12,14;  1Pt 3,9). Ezért laikusok is adhatnak bizonyos áldásokat (vö. SC 79; CIC 1168); de minél inkább érinti egy áldás az egyházat és a szentségi életet, annál inkább fönn van tartva a püspököknek, papoknak, diakónusoknak.

A szentelmények a népi vallásosság sajátos és alapvető rétegét alkotják, amelyek mintegy összekötő szálat jelentenek a keresztény hitélet és a népi vallásgyakorlat között, s amelyek egyes naptári ünnepekhez, egyházi szertartásokhoz kapcsolódva az ünnep legfőbb tartalmát, kézzelfogható bizonyosságát jelentik.

Bár egyes tudós szakértők a szentelményeket mágikus cselekményeknek tartják, a nép körében ezek olyan szent tárgyak (megszentelt víz, barka, gyertya, Szent János-napi bor, Bertalan-napi vaj és más szentelt ételek, tömjén stb.), amelyeknek szenteléssel vagy áldással nyert óvó, elhárító, serkentő hatása számukra mindennapos tapasztalati tény.

Népi szentelmény jellege van a búcsúba elvitt, ott megáldott vagy a kegytárgyhoz érintett tárgyaknak (érintőzés). Erdélyi adatok szerint a búcsúba vitt csengettyűvel szívbajos beteg hathatósan gyógyítható. Hasonló szerepük volt az úrnapi „sátorból” származó füveknek, virágoknak is.

Kétségtelen, hogy a szentelmények esetében keveredhet a babona Isten különleges kegyelmi segítségével. Egy azonban kétségtelenül tagadhatatlan, hogy amikor egy megszállott ember felett elhangzik az ördögűző ima, és megtörténik a szenteltvízzel való hintés, a beteg szemmel láthatóan megnyugszik és szabaddá válik a gonoszság fogságából.

Ezért a szentelmények kegyelmi hatásáról könnyelműen ne ítélkezzünk, de ne is tartsuk varázseszköznek.

Ne felejtsük: A szentelmények az élet bizonyos körülményeit szentelik meg, előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására.

A házszentelés is ezt szolgálja: az egyház szolgájának, vagy most a járvány idején a családfő imája és liturgikus cselekedet által előkészíti a ház lakóit további kegyelmek hatékony befogadásra.

(A mellékelt képek a vízszentelésről és a hívek megáldásáról készültek.)